A magyarok "jó érzékkel" általában az itthoni kánikula kellős közepén mennek mediterrán vidékre nyaralni, nyerő dolog lehet 35 fokból a 40-be utazni. Szerencsére a lokoszt utasok döntő többsége tudatosan cselekszik, és akkor indul a tavaszba, vagy nyárba, amikor itthon épp tükörjég az ország. MAH224 olvtárs a legutóbbi, jóárasított ibizai élményét osztotta meg velünk.
Január 20.
BUD-BGY (W6 235)
HA-LPC (23EF)
A sztrájk miatt a járat a 2B terminálról indult, hajnali 4-kor már elég sokan kint voltak a nap első két járatához (BGY és LTN). A biztonsági ellenőrzés után a 22-es kapuhoz indultunk, ami a 2A-ról érhető el, így az építkezés miatt felhúzott külső folyosón át közelítettük meg a beszállítás helyét, ahonnan pontosan a tervezett felszállás előtt 30 perccel szállhattunk buszra, HA-LPC a 64-es állóhelyen várt minket indulásra készen. Sima felszállás időben a 13L pályáról és GILEP3D indulás után nem sokkal már egyenesen a határ felé vettük az irányt az éjszaka sötétjében. Az út eseménytelen volt, kiváló időjárás a nyugodt repüléshez. A megközelítés során érződött, hogy nem a legkellemesebb időjárás fog köszönteni minket, esőt és hóesést lehetett látni ahol kicsit több fény szűrődött át az összefüggő felhőrétegen. Itt már kicsit dobálós lett, de végül egész jó látási viszonyok közt és a körülményekhez képes finoman érkeztünk meg a 28-as pályára. A személyzet végig rutinból tette a dolgát, egy kicsit több mosoly, odafigyelés az utasokra sokat dobott volna a járat összképén, de talán csak a korai időpont volt az oka ennek, más időpontban jobb lett volna. A repülés alatt az elsőtiszt adott tájékoztatást a repülésről, nem sokszor csinálhatott még ilyet, mert elég nehézkesre sikerült. Megtudtuk, hogy körülbelül 120km/óra sebességű szél hátráltat minket célunk elérésében, de ettől függetlenül a tervezettnél kicsit előbb sikerült megérkezni. Valószínűleg az egynapos repülés lehetősége jót tett az LF-nak, mert elég sokan utaztak aznap reggel. Páromnak leszállás közben nagyon erősen megfájdul a feje, valószínűleg az egy héttel korábbi megfázás miatt volt gondja a nyomás kiegyenlítéssel a fülében és az okozta az erős fájdalmat, amitől a könnyei is potyogtak. Leszállás előtti ellenőrzés alatt az egyik stuvi rákérdezett, hogy fáj a feje, aztán elmondta, hogy biztos meg volt fázva és nem tudja kiegyenlíteni a nyomást, majd ezzel részéről le is volt tudva a dolog. Gondoltam nem megyek utána zavarni, van elég dolga, majd leszállás után kérek egy fájdalomcsillapítót, az talán többet ér, mint a magyarázat. Ezt meg is tettem, amire azt a választ kaptam, hogy ha kivesznek egy szem fájdalomcsillapítót az orvosi csomagból, akkor a gép nem repülhet tovább, ezért nem kaphatunk... Bennem csak egy kérdés merült fel, ha ez így van, akkor egyáltalán mi a fenéért van a gépen pl. általános fájdalomcsillapító. Ha az asztmája jön elő valakinek az vajon mikor kapna a Ventolinból...?
Leszállás után buszozás a terminálra, ahonnan pár perccel később már Bergamo belvárosa felé vettük az irányt a szakadó esőben. Végig jártuk a főbb nevezetességeket, az óvárost, majd bőrig ázva indultunk vissza a repülőtérre, ahonnan átmentünk melegedni és megreggelizni az Orio Centerbe, ahonnan 12:00-kor sétáltunk vissza a repülőtérre. A maradék ételek elpakolása során vettük észre, hogy egyikünk hátizsákjában egy kb. 10cm méretű olló maradt véletlenül, amin eléggé meglepődtünk, mivel Ferihegyen az öveket és cipőket/csizmákat is levetették... Reptéri security vs. Rutinos utazók 0:1. Olló táskába vissza, majd kidobjuk
indulás előtt.
Január 20.
BGY-IBZ (FR 8882)
EI-DPJ (23EF)
A nagy tömeg miatt egyből a tranzit felé vettük az irányt, az olló csak akkor jutott eszünkbe ismét, amikor a hátizsákokba csomagolt hús konzerveket kellett egyesével megmutatni az átvilágítás után... elég meglepő, de a meccs állása 0:2-re módosult. Szerintem elég durva...
Beszállítás a tervezett időben, kb. 60%-ig volt töltve a 737-800-as, ami talán nem meglepő így január közepe felé egy kifejezetten nyaraló helyre induló gépen. A szemerkélő esőben nagy lendülettel kapaszkodtunk az ég felé a 28-as pályáról, a tájból nem sokat láttunk, egy-egy felhőréteg közt néha sikerült megpillantani a hegyeket, majd végleg eltűntek a felhők alatt.
A felhőzet már bőven a tenger fölött kezdett tisztulni, majd rövidesen megpillantottunk Mallorca szigetét, amit Can Picafort fölött értünk el, ekkor hagytuk el az utazó magasságot, majd nem sokkal később Palma-tól délre hagytunk a hátunk mögött FL260 körüli magasságon. A felhők ismét egyre jobban zavartak a kilátásban, míg végül 8-9000 láb magasságban a felhőalap alá érve megpillantottuk Illa de Tagomago-t és a háttérben Ibizát. Az események innen felgyorsultak, a part mellett/fölött egyenesen siklottunk célunk felé egyre alacsonyabban. Valóban Európa egyik legszebb helyére érkeztünk meg néhány perccel később. Repülés alatt a személyzet folyamatosan figyelte az utasokat, a kapitány összesen 3 alkalommal szólt az utazókhoz és végül az elsőtiszt szép finom leszállást hajtott végre a 24-es pályán szikrázó napsütésben 14 fokban, így volt esélyünk megszárítani a Bergamoban teljesen elázott ruháinkat. A főváros Eivissa (Ibiza) központját, jó LC utazókhoz híven csökkentve a költségeket gyalogosan közelítettük meg. A kicsivel több, mint 7km-es táv alatt volt szerencsénk megcsodálni a gyümölcstől roskadó narancsfákat, és a virágba borult cseresznyefákat. A városba vezető főutat érdemes követni a reptér kerítése mellett járdavezet a város felé, a terminál vonalát elhagyva viszont ennek vége, ezért a sziget belseje felé érdemes egy-két utcányival próbálkozni, kellemes vidéki kis utcákon lehet eljutni a város széléig, itt már könnyen le lehet jutni a tenger partra és ott folytatni a sétát a központig.
Szállásunk a város egyik legszebb tengerpartján - Figueretas - alig pár méterre a víztől volt a Maritimo Hotelben. 2-3főnek ebben az időszakban a szállás kb. 80EUR két napra, amiért kiváló, tengerre néző szobákat kaptunk. A reptéren is el lehetne tölteni az éjszakát, kiváló minőségű karfa nélküli széksorok találhatóak az érkezési és indulási oldalon is, csak hazafelé tűnt fel, hogy ugyan olyanok, mint a 2B tranzitban találhatóak, ilyenkor a téli időszakban kevesen vannak, szóval lehet pihenni is, bár jelenleg felújítás alatt vannak egyes részek, ezért elképzelhető némi hangzavar.
A belvárosból gyalogosan minden fontos látnivaló könnyen elérhető. Az óvárosból – D'alt Vila – csodálatos kilátás nyílik az egész városra, kicsit távolabb pedig ennek a part szakasznak a legszebb strandja a Talamanca található. Kicsit távolabb kelet felé kezdődik a dombos-hegyes vidék, kis „falvakkal” órákig lehet sétálni az erdei utakon anélkül, hogy másokkal összefutnánk, sétát, kirándulást kedvelőknek jobbat álmodni sem lehet, a 14-16fokos meleg az itthoni januári időjárás után nagyon kellemes kirándulásra szerintem nem is kell ettől több. 22-én hajnalban az első reggel 7:00-kor induló reptéri buszt céloztuk meg. A reptérre a 10-es busz jár, ami körjáratként minden egész órakor indul a városból és félkor a reptérről. Becsapós, hogy a busz nem a buszállomás (Estacion de Autobuses de Ibiza) épülete elől indul, hanem jó 200 méterrel jobbra kb. a Pasaje de Castavi utcácska kereszteződésétől. Így végül csak a 8:00-ással sikerült elindulni, amire a jegy 1,55EUR/fő és körülbelül 15 perc alatt ér a reptérre, ahol közvetlenül az indulási oldal bejárata előtt tesz le. Az egy órás késésünk miatt, már nem maradt időnk kimenni a reptértől délre található területre, csak egy rövid közeli sétára
maradt idő.
Január 22.
IBZ-BGY (FR 8883)
EI-DHE (23AB)
Az alig 50 utas nagyon hamar elhelyezkedett a gépen, így a menetrendhez képest több mint 10 perccel korábban már indultunk is, fedélzeten az ollóval. Bizony 0:3 az állás!
Határozott gyorsulás és intenzív emelkedés a 24-es pályáról, az oldalszél miatt elég rendesen kellett dolgozni az oldalkormánnyal és a csűrővel korrigálni... Felszállás után kb. 1500-2000lábon megkezdtük az indulási eljárás alapján a bal fordulót, ami alatt továbbra is erőteljesen emelkedtünk, a minimális terhelést a 737-es meg sem érezte. Az erős, lökésekkel tarkított szél, a bal forduló miatt már hátszél lett és a gép egy egy hirtelen lökésnél enyhén „megült”, amit egy egy sikoly követett... Újabb bal fordulót követően a Ibiza déli partvonalával párhuzamosan emelkedtünk és rövidesen elértük az aznap már összefüggő felhőket, szerencsére előtte még volt lehetőségünk fentről megcsodálni a szigetnek azt a déli részét, ahová a lekésett busz miatt nem volt lehetőségünk gyalogosan eljutni.
Visszafelé is Mallorca felett repültünk át, sajnos az időjárás nem volt olyan szép, mint két nappal korábban, csak a keleti partból láttunk néhány foltot a felhők közt. Mivel látnivaló nem akadt a továbbiakban beüzemeltem a GPS-t, ami nagy meglepetésemre alig néhány perc alatt meg is határozta a helyzetünket, ez alapján 11.400 méter magasan 805k m/óra sebességgel repültünk észak-keleti irányba, majd körülbelül 20f okot nyugatra fordultunk, így a nagyobb hátszél miatt sebességünk tovább nőtt egészen 840-850 km/órára.
Korzikától körülbelül 80-100km-re nyugatra fordultunk tovább Genova felé, a kapitány itt jelentkezett be először és elmondta, hogy egy közbenső magasságra kell ereszkednünk, ami FL260 lesz. Utunkat ezen a magasságon folytattuk tovább, aminek köszönhetően egész közelről gyönyörködhettünk Korzika és az olasz partvidék havas városaiban. Bergamoban ezúttal kellemesebb időjárás fogadott minket, a szakadozott felhőzetnek köszönhetően végig láttuk a várost és környékét, a hegyeket. 1 óra és 45 perc repülés után igen határozott „csattanással” érkeztünk meg ismét a 28-as pályára. A levegő hőmérséklete +8 fok, esőnek nyoma sincsen, így a még kifelé úton váltott 3 napos buszjeggyel ismét irány a város. Ezúttal szép időben is sikerült végigjárni a nevezetességeket, használható minőségű képeket készíteni és megcsodálni az óvárosból a lent elterülő városrészeket.
Sötétedés után a vasútállomásnál található gyorsétterembe húzódtunk be a hideg elől, iszogattunk, beszélgettünk, majd este 8 után átvonultunk az út másik oldalán található, itt a fórumon is ajánlott, étterembe enni egy igazi olasz pizzát. Nem csalódtunk, remek volt minden, mi is csak ajánlani tudjuk a helyet! Aki arra jár ne hagyja ki.
Az utolsó busszal 23:07-kor mentünk vissza a reptérre. Még éppen sikerült ülőhelyet fogni mindenkinek az érkezési oldalon, mivel az indulási oldalt reggelig lezárták. Elég nehezen telt el az idő. A Ryan egyik érkező járata elég sokat késett, így sokáig igen nagy volt a nyüzsgés, ami később sem akart alább hagyni, folyamatos volt a ki-be mászkálás egész éjjel, az ilyenkor beáramló jéghideg levegő miatt ott az ajtó környékén nem lehetett normálisan pihenni. Minden esetre jól elvoltunk, szórakoztattuk egymást, ha nem is könnyen, de végül is eltel az éjszaka és 4óra előtt megnyitották az indulási oldalt is...
Január 23.
BGY-BUD (W6 236)
HA-LPJ (29EF)
A reptéri biztonsági szolgálat a végén szépített, a negyedszer már nem sikerül repülnie az ollónak, végeredmény 1:3.
Az előző este ellenőrzött TAF alapján várt 400 méteres látótávolság nem érkezett meg hajnalra, szép tiszta időben szállt le értünk HA-LPJ Budapestről. Jóval kevesebb utas volt a gépen, mint kifelé, a crew elég gyorsan ülőhelyre parancsolt mindenkét, már zárták is az ajtókat és indultunk, nem sokat vacakoltak. Menetrendben jelzett időpontban már bőven a levegőben voltunk a 28-as pályáról, megelőzve egy induló Ryan-t. A jó idő miatt volt még lehetőség pár képet készíteni a városról, majd a szokásos bal fordulókkal emelkedtünk ki a hegyek közül és indultunk Budapest felé. A személyzet a kötelező minimumot hozta, étel/ital kínálás kb. 5 perc alatt, majd a két hátsó hölgy kényelmesen elhelyezkedett a hátsó konyhában, a két első pedig bezárkózott a cockpitbe. A következő 20 percben a hátunk mögül „élvezhettük” a brazil szappanopera szintű paszós történetek egész sorát . Egy utasnak, aki hátrament a mosdóba szóltak, hogy siessen, mert nekik még dolguk van!?! Ezután egy erősebb turbulens zónát ért el a gépünk, öveket becsatolni jelzés. Hátul továbbra is folyamatos duma, pár perc múlva 2-es stuvi pilótáktól ki, bemondja a szokásos szöveget, majd hátra megy és folytatják hárman a fecserészést. Purser 5 perccel a süllyedés megkezdése után végre előkerült, bemondta, hogy hamarosan leszállunk, majd nem sokkal később végigment a kabinon, ellenőrizni az övek állapotát, részükről ennyi volt. Budapesten zárt felhőzet és föld közelben köd fogadott minket, elég érdekes folyamatos bal fordulókkal közelítettük meg a repteret. Az időjárási adatok alapján 13-as pályát vártunk, így teljesen váratlanul ért minket, amikor végre a szárnyvégnél kicsit messzebbre is elláttunk... 31R pályára hozott le minket Harry Fuchs kapitány, profi módon. Ilyen sima leszállásban kevés alkalommal van része az embernek, minden pontosan úgy és akkor ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Sajnos az út alatt nem szólt hozzánk senki az első sorból, pedig a leszállásra önmagában járna a 10 pont. Stuvik munkáját inkább nem értékelném, vajon erre is teljes fizetést kapnak...
Összességében a Ryan jóval jobb szolgáltatást nyújtott mint a Wizz, ráadásul (talán nem meglepő) olcsóbban is. Összesen 9.400Ft/fő volt a repjegyre költött összeg, ami ilyen célállomásra szerintem nem rossz. Én gondolkodás nélkül foglalok megint ha lesz hasonlóan jóárasított jegy, van még mit felfedezni Ibizán.
