A Homár szerint Wizzair-rel utazni: ősi román szokás. Éppen ezért gondoltuk úgy, kipróbáljuk milyen is ez autentikus módon: Temesvárról indultunk volna…
Egyedüli magyarokként vegyültünk el több, mint 170 román mellett, akik egyébként a hírekkel ellentétben szerencsére nem a nagybajuszú, nagykalapos, aranyfogú, kilenc szoknyás „indiánokhoz” tartoztak. A temesvári Trian Vuia nemzetközi repülőtér a kor elvárásainak megfelelő, mind külsőleg, mind szolgáltatásait tekintve. A személyzet jól beszél angolul és más nyelveken is, a free shopokban, RON-ban és Euro-ban is lehet fizetni, a választék átlagos. A csekkolásnál a csomagokkal senki nem foglalkozott, még keret sem volt... Érdekes, hogy a teltházas géphez mindössze kit kis pótkocsit töltöttek meg a feladott csomagok. A forgalomból adódóan nincs nagy pörgés (20:30 után a következő induló 06:30 és közben vagy egy érkező) minden kicsit visszafogottabb, mint egy átlag nagyforgalmú reptéren. A tranzit váróterem említésre méltó sajátossága, hogy egy légmentesen lezárt „akváriumban” lehet dohányozni azoknak, akik nem bírják ki a várakozást cigi nélkül. A gépünk menetrend szerint 20.30-kor indult volna, a Wizzair-ben nem bízva, egész héten figyeltük a reptérről induló wizz járatokat, amik percre pontosan indultak és érkeztek – ami azért is szokatlan, mert Pesten a nap végére már jelentős késéseket összegyűjtenek. A BCN-ba induló gépünk Trevisoból a kiírt érkezés előtt 20 perccel landolt, minden adott volt a pontos induláshoz. Ennek megfelelően 20.00-kor már a buszról figyeltük a tankolást, ami hamarosan be is fejeződött, így akár el is indulhattunk volna az 50 méteres távon, ami a tranzit és a gép között volt. Ekkor jelentek meg a sárga mellényes román „terelők” és mindenkit visszaküldtek a tranzitba, mert – ahogy azt a román nyelvből le tudtuk szűrni – a gépünknél éppen kisebb technikai hiba elhárításán dolgoztak a szakemberek. A táblán meg is jelent a módosított 21.00-ás indulás, és mindenki bizakodott, hogy max. egy órán belül el tudunk indulni. A dolog akkor kezdett gyanússá válni, amikor 21.30 környékén megjelentek egy hatalmas adag szendviccsel és ásványvizekkel. A Wizz-re teljesen felkészülve azt gondoltuk, hogy reggelig kitologatják majd az indulási időt, majd rutinszerűen törlik a járatot. A reptéri kisegítő személyzet mindent megtett, rohangáltak mint pók a falon, számunkra angol nyelven is mondtak mindig pár infót, ám a baj az volt, hogy igazán ők sem tudtak pontosabbat annál, hogy „they are trying their best”. Mármint a szakik. 22.30 körül jött egy infó, hogy Bukarestből elindult egy mentesítő gép Temesvárra, így akár már éjfél körül felszállhatunk. Egy másik információ szerint hamarosan indul a gép Bukarestből. Tehát megint két ellentétes, vagy legalábbis egymást nem éppen fedő infónk volt, kezdtünk készülni az éjjeli ottalvásra. A fapadosok nem arról híresek, hogy ki tudják váltani saját, megfeküdt gépüket. Ahogy várakoztunk, egyre több utas figyelte az üvegfalakhoz tapadva a kinti történéseket, és hatalmas ováció fogadta a Tarom menetrendszerinti Bukarestből érkező járatát, melyről aztán kiderült, hogy nem a mi gépünk és nem is visz minket innen sehova. Ahogy közeledett az éjfél, egyre többen kérték a bőröndjüket a benne lévő dolgok miatt. Több kisgyerekes próbálta alvásra bírni a csemetéjét –több, kevesebb sikerrel. Közben leszedték az ex-barcelonai gépről az összes csomagot, miközben a reptéri handling-esek folyamatosan azt állították, hogy nem fogják törölni a gépet, mert mind a két járat teltházas. Ez némi reménnyel kecsegtetett, bár a beígért bukaresti mentesítő gép még mindig nem érkezett meg, pedig már éjfél is elmúlt. Hirtelen felgyorsultak az események, mindenkinek a kezébe nyomták a bőröndjét és kiterelték a tranzitból a terminál elé. Innentől kezdve nem repülőre, hanem buszra vártunk, ami a hírek szerint Aradra készült velünk, ahol állítólag a Bukarestből indult mentesítő gépünk már leszállt és várt ránk. Egyre elcsigázottabb volt a tömeg, de még így is elég jól bírtuk, senki nem hisztizett, ami egyébként – sajnos – nem ősi magyar szokás. (Néha azért lehetett következtetni az utasok szavaiból, hogy éppen melegebb éghajlatra küldik a magyar légitársaságot.) Következett egy kb. 80 perces hajnali buszozás, majd az aradi repülőtér, ami egy középszerű magyar vasútállomás megfelelője lehetne. Technikailag ez annyit jelent, hogy volt 2 check-in pult, 2 útlevél ellenőrző és egy biztonsági kapu. A váróteremben kb. 40 ember kényelmetlen elhelyezésére szolgáló műanyag priccsek szerénykednek, valamint két egyszárnyas ajtó, mely fölött ott virított büszkén a Gate1 és Gate2 felirat… A free shop-ot a kávézó sarkában külön elkerített kis polcon megbújó 4 üveg whiskey, 6 karton cigaretta, pár üveg gin jelentette. Tegyük hozzá, hogy csak miattunk nyitottak ki ezek az egységek. A security „ki, ha én nem” kategóriába tartozott, nem elég, hogy csak egy embert tudtak egyszerre vizsgálni, minden táskát kinyittattak, mindenkit megmotoztak (kesztyű nélkül) a cipőket is levettették, elkobozták az előző free shopban megvásárolt termékeket elkobozták. Ami nagyon jó volt, hogy pl. kivették a hajnalban szundikáló csecsemőt az apja karjából és külön vitték át a kapun, ami egy szerény 1 órás folyamatos bőgést és visítást jelentett/gyerek. A biztonságiak teljes lelassító tevékenysége ellenére fél 3-kor már ismét buszon voltunk (ma már harmadjára), ami egy mezei, jegylyukasztós, magaspadlós, leszállásjelzős fajta volt, gondolom valamelyik helyi viszonylatból állt ki erre a karikára. Kisvártatva megérkezett a második fele is a társaságnak, sikeresen vették a security akadályait is, így kb. 3-kor a stewardesek és a temesvári földi kiszolgáló személyzet sűrű elnézéskérése közepette felszállt a gépünk Barcelona felé. Összességében szerintem egész jól jöttünk ki a dologból, bár vannak fehér foltok. Az út után érkezett egy email a légitársaságtól, miszerint márc. 19. és 25. között zárva lesz a temesvári repülőtér. Az okokat nem részletezik, de azt jelzik, hogy ezen időszakban az aradi betoncsík játszik. Kérdés persze, hogy akkor mi is történt 17-én? Trevisoból gond nélkül leszállt a gép, majd történt valami műszaki hiba, amit nem tudtak kijavítani. A bukarestből induló kisegítő gép mit keresett Aradon? Egyszerűbb volt busszal odamozgatni 180 embert, mint Temesváron leszállni? Ha lesznek válaszok, kiegészítem a posztot.
update:
Mivel a repülőtér vezetése nem tudja garantálni járataink biztonságát, szerda éjféltől megszakítjuk tevékenységünket a temesvári repülőtéren mindaddig, míg gépeink újra a megfelelő körülmények között tudnak le-, illetve felszállni” – áll a társaság közleményében. A Wizzair így mindössze március 26 után tér vissza Temesvárra.
A közlemény megemlíti, hogy kedd este a Velencéből érkező gépük aszfalttörmeléken gurult át, ez azonban az utasokat nem veszélyeztette. A gép azonban már nem tudta folytatni útját Barcelonába, a helyettesítő járatot pedig Aradról indították. Az utasokat néhány órás várakozást követően buszokkal szállították át Aradra, ahonnan szinte hét órás késéssel indultak tovább Spanyolországba.
Kázmér Natasa szerint a csütörtöki, London és Róma fele induló járatuk kisebb késéssel már az aradi repülőtérről indul.
A temesvári repülőtér állítása szerint a Wizzairt időben értesítették a kifutópálya javítási munkálatairól. A javítási munkálatok miatt egyébként a repülőtéren az 50 tonnánál nagyobb gépek nem tudnak le vagy felszállni.