Matus megtisztelt bennünket néhány útleírással. Hibák előfordulhatnak a szövegben, de kérlek, ne arra fókuszáljatok. A szerző várja a véleményeket.
Ez az eddigi legnagyobb kihívással kecsegtető túrám első napja, mivel 7 napig leszek távol, 5 helyre fogok elrepülni és csak 1 éjszakát töltök szálláson a többit a reptéren. Feltekerem a hangerőt, becsukom a szemem és megszűnik a külvilág.
Azon kapom magam, hogy egy pálmafa árnyékában élvezem a koktélomat és közben nézem, ahogy a vörösen izzó nap az óceán fodrozódó hullámai alá bukik. Aztán kinyitom a szemed, visszacsöppenek a rideg valóságban, hogy ülök a reptéren egy oszlop tövében. Immár a harmadik éjszaka és még ugyanennyi van hátra. Tudom, hogy ma sem fogok többet aludni négy-öt óránál és többet enni, mint négy zsemle. Tudom, hogy senkire se számíthatok, csak magadra, ezért ismét becsukom a szemed, hogy visszameneküljek az álmaimba.
Első nap, április 20.
Lassan elérkezik az idő, mikor itt kell hagynom szeretett országomat. Fél 5-kor minden startra kész és a gép már el is emelkedett a biztonságot jelentő talajtól. Szépen végig szundítottam az utat, csak arra ébredtem fel, hogy egy kisebb légörvénynek köszönhetően párszor beütöttem a fejem.
Három és fél óra után meg is érkeztem a madridi reptérre, ami nem kicsi. 15-20 percet gurultunk mire megérkeztünk az állóhelyünkre. A metróig is gyalogoltam majdnem fél órát. Tetszik Madrid kiterjedt metró hálózata, melyre 5.20 euróért vettem egy napijegyet és már egy átszállással ott is voltam a hostelemnél. A szállás elfoglalása után útnak indultam lefényképezni a madridi éjszakát. Körbejártam a várost, legalábbis azokat az épületeket, amiket érdemesnek találtam arra, hogy lefényképezzem, ezek közé tartozott a Royal Palace, a Katedrális, az Opera, Nemzeti Bank illetve egy két tér. Aztán spuri vissza a szállásra, fürdés után alvás reggel 9i-g. Ez volt az utam során az egyetlen hely ahol kulturált körülmények között aludhattam, úgyhogy ki kellett használni.
Második nap, április 21.
Kelés után mentem volna reggelizni, de nem volt semmi értelmes, csak zabpehely volt zabpehellyel meg tejjel… Valahogy arra, most nem volt hangulatom, így lementem összepakoltam és kijelentkeztem és kerestem valami harapnivalót. Miután szép nyugodtan megreggeliztem a Costa del Solon, elkezdtem azt az 5 km-es távot teljesíteni, amit a Lonely Planetben olvastam. Először az út keresztül vitt az óvároson, egészen le a Plaza de Majorig ahonnan az utat felfelé véve, kereszteztem a Katedrálist és a Royal Palace-t, előbbibe túl sok volt a belépő azért, a másodikba pedig, azért nem mentem be, mert valami hivatalos ünnepély miatt zárva volt. Következő cél, az egyiptomi épületegyüttes maradéka, majd pedig a Prado múzeum volt.
Miután végignéztem a festményeket, átsétáltam a szemben lévő botanikus kertbe.
Este fél 9-re jegem volt a Real – Getafe meccsre. A kezdő sípszó előtt már két órával a helyszínen voltam. A stadion jó nagy, 80 ezren tomboltak, a hazaiak nyertek 3:2-re. Nagy élmény volt. A meccs után volt három órám egy kis alvásra, reggel négykor irány Porto.
Harmadik nap, április 22.
Reggel fél 5 lett a négyből. Nagy nehezen kipattantam az „ágyból” és elindultam a repülőgépen felé. Öt óra ötvenöt perc és már a gép emelkedik is a magasba egyenesen Porto felé. Egy óra múlva – 6 órakor - landoltunk is a város repülőterén.
Mivel térkép nélkül vágtam neki a városnak, kénytelen voltam találomra leszállni a metróról, mert semmi olyan jelzést nem láttam, ami azt mutatná, hogy ott van a citycenter. Na ennek az lett az eredménye, hogy jó egyórás kóválygás után sikerült megtalálni a főteret.
Az egész városban templom, templom hátán van. Sétáltam egy szép kis kört, de valahogy az idő nem akart telni, még mindig csak negyed kilencnél jártunk. A turista információ is csak 10 kor nyitott és igazából, így aztán kerestem egy kényelmes és leheveredtem. Rövid pihenő után beszereztem az információkat, majd kinéztem magamnak a hop on hop off buszt, három útvonalra 10 euróért.
A buszozást és az újabb sétát egy kis hipermarketes étkezés követte. Mindent összevetve nagyon tetszett Porto, a hangulata, az az érzés, amit magában hordozz, annyira gyorsan és tartalmasan eltelt az egész nap, hogy bárcsak minden nap ilyen lenne. Indulás vissza. Kis késéssel, éjfél előtt picivel landolt a gép a madridi repülőtéren és negyed kettő, fél kettő magasságában sikerült magam rendbe rakni és lefeküdni aludni, ez csak azért volt vicces, mert ötkor kelhettem ismét.
Negyedik nap, április 23.
Hajnalban Santanderbe indult a gép hat óra húsz perckor. és Direkt arra az oldalra ültem, ahol a nap kel fel, de végig aludtam az utat, arra keltem, hogy koppan a fejem az ablakon, mikor a pilóta a betonra teszi a gépet.
A városba bejutás olcsó dolog, csak 2 euro, viszont a busz eléggé ritkán jár és azt is úgy kellett levadászni, hogy honnan indul. Be a városba kb. tizenöt perc az út. Igazából csak át kell menni egy folyón, aminek egyik partján a repülőtér, másik partján a város áll.
A város egyetlen látnivalója a katedrális, de ilyet még nem láttam. Inkább hasonlított egy bunkerre a belseje, mint egy katedrálisra. Nagyon vastagak voltak a falai és kicsi volt a belmagassága is ahhoz képest, amilyennek kívülről tűnt.
Mivel még csak reggel 8 óra volt, elindultam szétnézni, de hát sehol semmi nem volt. Nagy nehezen megtaláltam a turista információt, kaptam egy térképet, de sokkal nem lettem boldogabb. Minden olyan messze volt. Kinéztem egy kastélyt a domb tetején, ahova a tengerparton keresztül vezetett az út. Majd sírva fakadtam mire eljutottam oda, minimum egy másfél órát gyalogoltam. Igazából ez se volt valami nagy látnivaló, úgyhogy az egész napomat azzal töltöttem, hogy a parton szórakoztattam a magamat, kagylókat keresgéltem, sziklákon ugráltam, jól elvoltam, mint a hülye gyerek.
Aztán délután 2-3 fele kezdtem éhes lenni, de itt olyan művészien dugták el a szupermarketeket, hogy az már dicsérni való. Arról nem is beszélve, hogy előző este esett le, hogy nem vasárnap délbe érek haza, hanem csak hétfőn. Nem tudom, hogy tudtam így elnézni, de arra a plusz egy napra sehogy sem számoltam, se tiszta ruhával, se költő pénzzel, se semmivel. Már úgy voltam vele, hogy holnap után után megyek haza, erre még menni kell vidámparkba, Mallorcára és Valenciába, mármint nem baj, csak úgy naa…
Délután négyre sikerült vennem fél kiló kenyeret és hozzá dzsemet. Egy az egyben megettem mindent. Késő este értem megint vissza az immár otthonomnak is mondható, madridi Bajaras reptérre. Fürdés után alvás, hajnalban irány vonattal Avila.
Ötödik nap, április 24.
Öt óra húszkor indult a nap. Indulás Avilaba, épp hogy elértem a vonatot. Fél kilenckor már Avilaba voltam, ami arról híres, hogy a belső részét a városnak egy két kilométer hosszú teljesen éppen maradt várfal védi, több tucat toronnyal. Összesen másfél órám volt a nézelődésre, így már a 10 órási vonattal jöttem is vissza hisz, majdnem mindent láttam és életem első vidámparkja már tárt kapukkal várt!
Délután fél kettőre érkeztem meg a vidámparkba, ennyi nap után már hiányzott egy kis kikapcsolódás. Meg is érte az a 29 eurót, amit kifizettem érte, mert itt azért voltak olyan attrakciók, amik úgy megdobbantották az ember szívét.
Este 10 órára érkeztem meg a reptérre, fürödtem és keresetem egy jó kis alvóhelyet, egy csendeset. El sem hiszem mennyit alhatok, csak kilenckor indul a gépem Mallorcára.
Hatodik nap, április 25.
Palma de Mallorca az a hely, ahova én még egyszer be nem teszem a lábam. Ennyi élőhalott németet egy rakáson, spanyol még hírből sincs. Arról nem is beszélve, hogy még jó idő sincs, mert folyamatosan szemerkélt az eső, majd picit kisütött a nap, annyira, hogy megszáradjak.
Mallorcán egyszerűen megtaláltam a tömegközlekedést, ami két euróért fél óra alatt vitt be a belvárosba. A rossz idő ellenére is rengetegen voltak a városban, 10 percet kellett várakozni az információnál, mire kaptam egy térképet.
Látnivalók: egy vár, amit az eső miatt nem tartottam szerencsésnek megnézni, és egy katedrális, amitől a belépő miatt ment el a kedvem.
Alapvetően szép hely ám Mallorca csak sok a turista. Nagyon sok, amivel nem is lenne baj, de németek. A belvárosa is szép, hangulatos utcácskácskákkal, négerekkel, élő szobrokkal, egyesek nagyon viccesek.
Visszaút, reptér, kegyetlen sorok. Sima repülés haza Bajarasra. Volt egy hetedik nap is, hajnali indulással Valenciába. Az élménybeszámolómból ez most kimarad, annyit azért megjegyeznék, hogy ha alszik az ember a gépen, csak nyerhet a 20 perces madridi gurulással :)
Holnap 11.00: Barcelona és Pamplona élményei.
