Az alábbi rövid levelet VDJ küldte Londonból. Ahhoz képest, hogy majdnem két napot szívott (a hó és nem a WizzAir miatt) nem a jól bevált Homárhoz rohant, hanem pozitívan szemlélve a történetet, összefoglalta a tapasztalatait. Íme. Az ékezetes betűket én lökdöstem bele, remélem mindenhol sikerrel.
Hello. Mostanában sokat utazok a Wizzair-rel, eddig semmi gondom nem volt velük, mindig időben hoztak, vittek és többnyire nagyon jó áron tudtam velük utazni. Így indultam neki a január 6-i London-Budapest utamnak is, bőven 50 font alatt volt a retúr, irány haza. Kedden már kicsit gyanús volt a helyzet, mert Londont lesokkolta a hó, itt már 3 centi összefüggő hótakarónál bejelentik a rendkívüli állapotot. Ennél több havat amúgy sem láttak 2008. előtt, így simán bedől a tömegközlekedés, az internet és telefonszolgáltatás, sőt az emberek sem tudnak mit kezdeni azzal, hogy nem a jól megszokott eső esik, hanem valami más. Ergo a repülés ilyenkor tuti halálra van ítélve. Vagy azért, mert eleve járhatatlan az út a reptérig, vagy azért, mert a repülőtéren csak szurkolnak, hogy oda ne essen hó, de ha esik, fél óra múlva olvadjon el. Mind a 30 centi…
A baljós előjelek ellenére fűtött a hazajutási vágy, ezért időben elindultam a Victoriától. Nem is volt hiába az óvatosság, mert eléggé lassan haladtunk a transzferrel, szerencsére időben kiértem. Még be sem léptem a terminálba, amikor kaptam egy SMS-t: Hello a géped el sem indult Pestről, törölve.
Beálltam a sorba, az előttem állók hangosan arról beszélgettek, vajon mennyi fog késni a gép, mert elég nagy a hó. Odaszóltam, hogy ha helytállóak a Pestről kapott infók, akkor minimum estig várni kell, mert nem lesz járat. Szerencsémre hitetlenkedve kiálltak a sorból mind a nyolcan, elkezdtek telefonálgatni, így a pulthoz lépve már egyből arról tudtam alkudozni, mit tud felvázolni a cég. Meglepetésemre egyből felajánlották az esti gépre átírást. Kezet ráztunk rá, majd összefutottam egy rég nem látott ismerőssel, aki szintén utazni szeretett volna. Az esti gépig hátralévő időt egy hangulatos környékbeli kocsmában töltöttük. Délután ismét megpróbálkoztunk egy hazajutással. Odáig már eljutottam, hogy neten megnéztem a lutoni repülőtér oldalát. Ott azt írták, minden rendben, „on-time”. (később mesélték, hogy reggel aki ott nézte a járatinfóját, még akkor is azt hittem, hogy minden oké, amikor az utasok fele már hazament :) Én azért bíztam benne, de miben is bízzon az ember, ha nem a repülőtér folyton frissülő járatinformációjában. Még mielőtt túlzottan elbíztam volna magam, ismét jött egy SMS.
A lényege ugyanaz volt, csak nem múl időben: …. el sem fog indulni… Naja, kiderült közben Luton már rég bezárt, de az infók nehezen érnek át egyik városból a másiba és vissza. A pulthoz érve megint nem arról társalogtunk, hogy mekkora a csomagom, hanem, hogy hova írják át a jegyem. Gyanús volt, hogy reggel még ugyanez lesz a helyzet, mert ilyen hidegben lassan olvad a hó, az két targonca, ami mozog, nem győzi, ezért az estire kértem.
A 2. szerdai reptérlátogatásom után én sem voltam bosszús, szidhattam volna az időjárás anyját, meg magamat, hogy miért pont ma akartam utazni. Ehelyett feldobott, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is hazamegyek (12-én jöttem vissza) és csak azért vagyok még versenyben, mert a fapadosom újra és újra átírja jegyem. Hazaúton aztán majdnem dugába dőlt a tervem, mert volt egy jobb első durrdefektje a busznak, picit iparkodnia kellett a sofőrnek, hogy az úton maradjunk. Megúsztuk, cserében kb. 1 órát várhattunk a mentesítő járatra.
Másnap már jobbnak tűnt a helyzet, a reggeli gép rendben elment (nem csak a Luton Airport szerint, hanem tényleg), napközben hol rosszabbra fordult az időjárás, hol felcsillant a remény, este utazhatok. A repülőtérre kiérve megint azt láttam, hogy minden oké, semmi késés, de már gyanús volt.
Mielőtt jött volna az SMS, hogy törölték, rácsörögtem az informátoromra, hogy tényleg elindult-e a gép és megyek haza időben? Rögtön megnyugtatott, hogy a gépem státusza a bud.hu-n értékelhetetlen, mert bár már el kellett volna indulnia, nincs kiírva sem késés, sem törlés, sem az, hogy felszállt. Most viszont becsekkolták az utasokat, de senki nem köhögte ki a várható indulás időpontját, úgy tettek, mintha mi sem történt volna, közben valamikor magyar idő szerint 20.30 körül szállt csak fel a gép Pestről, minek következtében másnap hajnal 2 körül értünk földet Budapesten.
Kicsit hosszan elhúztam a mondandóm lényegét. Egyrészt a körülöttem lévő emberek fegyelmezetten vették tudomásul az innen oda, onnan amoda történő átírogatást. (ennyi erővel rakhattak volna 3 nappal későbbre is, de aki résen volt, mindig megkapta lehetőségként a következő járatot.) Nem volt hiszti, fenyegetőzés, magyarkodás.
Másrészt le a kalappal a WizzAir előtt, mert bár sokat nem tehettek az extrém időjárási helyzetről, az utasokkal úgy bántak, mint bármely más hagyományos társaságnál.
