Jól sikerült tavaly őszi repülős velencei kirándulása  után Tamás elhatározta, hogy kihasználja a fapadosokban rejlő lehetőséget.  Februárban Barcelonában járt barátaival.  

Két hónappal indulás előtt sikerült lefoglalni a legolcsóbb Wizz jegyek közül párat, amennyire tudom ez előtt és után sem voltak ilyen olcsó jegyek Kolozsvárról Barcelonába. Egy személynek 140 lejből jött ki az alapjegy, ami 9.500 Ft hozzávetőlegesen. Február 26-án péntek délután 17:20- kor indultunk  volna a kolozsvári repülőtérről, de előreláthatólag 2-3 órás késést jósoltak a helyi WizzAir-es hölgyek. Nem örültünk a hírnek, mivel a szállásra még 23 óra előtt meg kellett volna érkeznünk, ellenkező esetben büntetést kell fizetni (amit végül ki is fizettünk ). Végül csak egy órát késett a repülőnk, így fél 7 kor indultunk. Sajnos ekkorra már besötétedett, ezért a naplementéről lemaradtunk. Az utazás 3 órát vett igénybe, minden probléma nélkül érkeztünk meg a barcelonai 2-es terminálhoz. Itt buszra, majd metróra ültünk, végül 11 óra után pár perccel meg is érkeztünk a szállásra. A nyolc fős csoportunkkal egy, a Sagrada Familia közeli apartmant béreltünk ki, így 20 euróból jött ki fejenként egy éjszaka a www.barcelonacheckin.com oldalon foglalva.  A „Diagonal Flats” nevű lakás 3 hálószobából, egy nappaliból és 2 erkélyből tevődött állt.

Gyors zuhany és egy rövid vacsora után indultunk is az éjszakába, ismerősök tapasztalatai alapján a La Rambla-t választottuk, ami egy hosszú utca tele szórakozóhelyekkel. Ott, egy az átlag európai ember bőrszínénél valamivel sötétebb árnyalatú arc folyamatosan letámadott minket azzal a kérdéssel, hogy nem óhajtanánk-e esetleg marihuána, hasis, vagy egyéb hasonló terméket vásárolni. Persze a közelben járőröző rendőrök közül senki nem foglalkozott az ilyen dílerekkel. Mikor viccből megkérdeztük egyik igen rámenős árustól esetleg extasyt tudna-e adni, intett, hogy nem probléma, van itt minden. Érdekes, hogy még ilyenkor február végén is mennyi turista volt a városban, így a szórakozóhelyek így többnyire teltházzal üzemeltek. Nem meglepő módon főként németeket és angolokat figyeltem meg, de magyarokkal is találkoztunk.

Másnap déli órákban sikerült csak kikászálódni az ágyból, majd elindultunk bejárni a város nevezetesebb részeit, gondolok itt a Güell parkra, ahol nyugodtan el lehet tölteni egy szép délutánt, a Sagrada Familiára, illetve a zenélő szökőkútra (Font Magica), ahol a vízsugarak a zene ütemére változtatják színeiket és formáikat. Mivel szerintünk Barcelonába vétek lenne kihagyni egy „Barca” meccset, így nekünk ez is szerepelt a programunkban. A nagyon jó hangulat és a barcelonai siker sem maradt el, nagyon nagy élmény volt.

Vasárnap befizettünk egy emeletes buszos City Tour-ra ami elvitt, a város különböző  nevezetességeihez. Aki ilyen módon szeretné megismerni a várost, feltétlen fizessen be 2 napra, mert nagyon megkönnyíti a város gyors és alapos felfedezését. Egy sima városi járathoz tudnám hasonlítani, ami 5 percenként jár és megáll kijelölt helyeken, itt nyugodtan leszállhatunk, nézelődhetünk, majd a legközelebbi járattal továbbmehetünk.
Hétfőn, utazásunk utolsó napján összepakolás után még elindultunk egy utolsó, rövidebb városnézésre, mivel a repülő csak este 20:15 kor indult. Lementünk a partra, sétáltunk a napsütésben, kifeküdtünk és napoztunk. Ezután befizettünk a Barcelona Aquariumba is, ahol különböző halfajban gyönyörködhettünk.

Indulás előtt 2 órával már a reptéren voltunk, ahol is kisebb bonyodalmak adódtak. A check in pultnál még egy harmadik személy is dolgozott, aki rendszerint lemérte az utazni vágyók  kézipoggyászát, és az emberek kb. 70%-ánál méreten felülinek is ítélte azt. Amikor sorra kerültem, angolul el is kezdtem magyarázni, hogy az enyém szabványméret, kimondottan kézipoggyásznak való, de mivel 1,5 cm-el hosszabb volt a megengedettnél, köteles voltam feladni. Azokra a poggyászokra, amiket elfogadott, egy zöld szalagot akasztott, aztán persze végül kiderült a felszállásnál ezzel már senki nem foglalkozott. A másik furcsa dolog, hogy a csapatunkból szinte senkinek nem felelt meg a kézipoggyásza centire, mégis erre díjat csak egyikünknek kellett 20 eurós pótdíjat fizetnie….
A többi WizzAir utas sem igazán értette, miként van az, hogy egyesek kell, mások meg nem kell fizetnie a feladandónak ítélt poggyászért. Ez számomra máig rejtély is maradt, de legalább csomag nélkül szálltam fel a repülőre és fizetnem sem kellett a feladásrét.
A beszálláshoz át kellett mennünk a teljes terminálon az épület legvégső szögletébe. Egy 10 percnyi séta után már azt hittük megérkeztünk, de nem, le kellett mennünk a földszintre, ahonnan aztán buszoztunk a gépig.

Egy egészen új géppel utaztunk, amit ha jól láttam 2008-ban vett használatba a Wizz, viszont ennek a repülőnek a minősége gyengébb volt, mint a régebbi gépeknek, például üléseket sem lehetett hátraengedni, és a belső anyagok sem olyanok voltak, mint más gépeken. Hazaút során a várható 3 óra helyett 2 óra 20 perc alatt érkeztünk meg, a pilóta többször is bemondta melyik városok láthatóak alattunk, érdekes módon még magyarul is, aminek mi kimondottan örültünk.
Érkezés után egyből megcsapott minket az erdélyi hideg levegő, szomorúan hagytuk ott a katalán fővárost, a meleget, de elhatároztuk amint lehet, újra visszatérünk.
Bizonyára vannak olyanok, akiknek kézenfekvőbb lenne Kolozsvárról repülőre szállni, mint mondjuk Budapestről, viszont félnek Romániába jönni, a nyelv nem ismerete, vagy egyéb okok miatt, még ha olcsóbb is lenne az utazás, esetleg más célpontok érhetőek el innen . Szerintem nem kellene a romániai indulástól tartani, az Orangeways járataival, vagy akár vonattal könnyen megközelíthető Kolozsvár. Az állomástól repülőtérig taxival, nem kerül többe 1500 Ft-nál…