Senator412 Santanderből jelentkezett, miután talált egy ideális Ryanair csatlakozást Weeze-ből, kemény 3 euróért. 

W6 BUD-NRN
BUD-on szerencsére nem fogadott nagy tömeg, így az online c/innek hála nem volt gond abból, hogy indulás előtt 40 perccel érkeztem. Öles Wizz reklámajánlat  jött velem szembe a duty free-ben: „vásároljon parfümöt 80 euróért és vegye át repülőjegyét*” A lényeg persze a csillag alatt: először is, a vásárlással csak lehetőséget kapunk arra, hogy megpörgessünk egy szerencsekereket, ami esetleg az ajándékjegynél áll meg. Másodsorban, a nyeremény csak egy irányba és csak meghatározott célállomásokra váltható be (TGM, BGY, TSF, HHN) – márpedig tudvalévő, hogy ezekre mindennaposak a 3-4 ezres jegyek.

Nem tartva tehát kellően gálánsnak az ajánlatot, az 1-es kapu felé vettem az irányt, ahol beszállítási szándéknak még nyoma sem volt, pedig a gépünk már benn állt.  10 perccel az indulás előtt fogtak hozzá, bátortalan felszólítással a priorityseket szólították volna, de ekkor már a többi utas régen ott tolakodott a pultnál. A Wizznél újabban 2 lapos az online beszállókártya, ami kiküszöböli a tépkedést, hiszen egyszerűen csak át kell nyújtani az egyik lapot, viszont probléma van azzal, hogy ellenőrizni kell, ott van-e az utasnál a másik példány, ami ugyebár a gépbe beszállásnál szükséges. Vonalkód leolvasót is használtak, de valahogy mégsem lett gyorsabb a procedúra.
További késedelmet okozott egy hölgy, aki a duty-ban vásárolt, külön bezacskózott italaival már beszállt a buszba, amikor utánaszaladtak, hogy ácsi, le kell szállnia. Visszakísérték, gondolom, a biztonsági ellenőrzéshez. Buszoztatás, 2 hullámban, majd további tötyörészés következett, így 35 perc késéssel indultunk – viszont csak 10 perccel léptük túl az előírt érkezést, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy kicsit túl van lőve a menetrend szerinti repülési idő. LF kb. 85%

FR NRN-SDR
Alig néhány perccel Weeze-be történő érkezésünk után hangosbemondó és izgatott biztonsági emberek szólítottak fel, hogy mindenki távozzon azonnal a reptérről – bombariadó! No, még csak ez hiányzott, ki tudja, meddig tart, amíg átvizsgálják az épületet, és aki járt már itt, az tudja, hogy a semmi közepén vagyunk, se leülni, sem árnyékot találni nem lehet – legfeljebb a közeli erdőben. Azonban, amikor az utolsó embert is kiterelték, megjelent egy sárgamellényes az ajtóban, hogy sorry, csak próbariadó volt, mehetünk vissza. És még vigyorgott is hozzá.
A biztonsági kapu előtt egy kis asztalkánál be kell mutatni a beszállókártyát, de ugyanitt történik a személyazonosság ellenőrzése is. Ha minden stimmel, tesznek rá egy jelet és akkurátusan, egy vonalzó segítségével a pontozott vonalnál félig betépik a lapot. Így a beszállításnál már nem vizslatják az igazolványokat, hanem csak laza mozdulattal tépnek.
Az átvilágításnál sok utasnak kinyittatták a táskáját – a legproblematikusabb egy ismeretlen nemzetiségű úr volt, akinek a kézicsomagjából egy literes Bacardit húztak elő, és több nyelven próbálkoztak elmagyarázni, hogy ez nem okés, de nem szólt semmit, csak bambán nézett maga elé. A díszes üveget végül becsúsztatták a szemetesbe, rossz volt nézni. Azért arra azért kíváncsi lennék, a nap végén mi lett a sorsa. Mindenesetre, ha akarta, az úr 49 euróért megvehette ugyanazt a shopban.

Itt is volt buszoztatás, méghozzá egy általam máshol még nem látott megoldással: a buszon belül volt egy szalagkorlát, ami az elsőbbségi beszállókat elválasztotta a többiektől. Így, amikor az első ajtót kinyitották, valóban csak ők szállhattak le először. Az FR jó szokása szerint percre pontosan indult, s 10 perccel előbb érkezett, fanfárral. A fedélzeti magazinban MOL egy ronda kék bőröndöt ölelgetett, valami olyasmi szöveggel, hogy ezt a Samsonite direkt nekik tervezte. Az árára már nem emlékszem, csak arra, hogy online megrendelhető, méghozzá már a jegyfoglaláskor: a biztosítás mellett bepipálhatjuk, hogy kérünk egy ilyen bőröndöt is, és ingyen ki is szállítják. Hajrá! LF 70%.

Hamarosan folytajuk a MAD-NRN-BUD út részleteivel és egy rövid santanderi kedvcsinálóval.