Már tavaly októberben elhatároztuk, hogy idén visszatérünk Santa Susannába, a kis katalán üdülőfaluba. A családból és a baráti körből is csatlakoztak hozzánk,így heten vágtunk neki a 8 napos városnézős-pihenős útnak.
október 8. BUD-BCN
Első körben úgy terveztük, hogy TSR-BCN-TSR útvonalon megyünk, amennyiben lesz a kiválasztott dátumra olcsó román jegy. Ennek az a hátránya, hogy a késői érkezés miatt egy drága éjszakát kell Barcelonában tölteni, tehát tényleg csak nagyon olcsó jegyekkel játszik ez a verzió. Meglepetésre aztán Budapestről találtunk az odaútra olcsó jegyet, így egy éjszakával többet tölthettünk kint, ráadásul a hajnali indulás és a este 9-es visszaindulás miatt az utazások napjait is maximálisan ki tudtuk használni. Érdekesen alakult a jegyvadászat, mert TSR nem akart elmozdulni a 129 RON-os standardról, ekkor került képbe BUD is, bár a korai indulás sem a szívünk csücske, de sajnos egyik városból sem optimális a menetrend. Naponta többször néztem a jegyárakat. Végül a foglalás napján reggel 7990 volt, délután 9900, estére 5900-ra esett. Lesaux közreműködésével sikerült is mind az 5 olcsó jegyet lefoglalni Wizz kártyával. A másik két útitársunk egy kicsivel drágábban jutott jegyekhez két héttel később.
Pénteken hajnal 1.15-kor indultunk saját szervezésben egy mikrobusszal. Fél négy után már T1-en voltunk, ahol már egész nagy volt a nyüzsi. Háromnegyedkor már alakultak a sorok, mi gyorsan túljutottunk a csomagfeladáson, aztán mentünk a secuhoz, ahol aztán a 4 gépes reggelnek köszönhetően gyorsan kialakult egy egészséges sor. A szakik gyorsan és profin dolgoztak, bár hosszúnak tűntek a mögöttünk kígyózó sorok, nyoma sem volt fennakadásnak. Idő előtt elkezdődött a beszállítás. Álmos hangon, majdnem kuncogva többször elmondták, hogy óriási a szigor, akinél plusz pakk van, vagy méreten felüli a pogyója, készítsen 60 eurót vagy 16 ezer forintot. Persze utána nem történt semmi szankció, egy-két kezdő utas ijesztgetésére bizonyára jó volt a bemondás, de a rendszer ezen része továbbra sem működik, így elindultak a 3 csomagos emberek is a gépre. Jól haladtunk egészen a buszig. Ott aztán lelassultak az események, már két másik gépre is beszállították az utasokat, mi még ugyanott dekkoltunk. Kb. negyed óra múlva elindult a járművünk, a termináltól balra jó messzire parkolt a gépünk. Gyorsan töltődött a gép, így szoros csatában meg is tudtuk tartani a dobogós helyünket, negyed 7 előtt már emelkedtünk. Az LF 70-75 % között lehetett, sok volt az üres hely, a fogyasztás sem tűnt túl acélosnak. Kurucz kapitány még a földön bejelentkezett, motyogott pár mondatot, majd megígérte, hogy a 2 óra 10 percesre jósolt utunk során még bővebb tájékoztatást ad az utazás részleteiről. Remélem nem aludt el menet közben és nem ez volt az oka a némaságának…
Az előre jelzett 130 perc után még csak nyomoztuk Barcelonát, majd épp 25 perccel az ígért érkezés után döccentünk le a párhuzamosokat keresztező pályára. Rövid taxizás után El Prat külsőn parkoltunk le valamelyik pálya mellé, körülöttünk jöttek-mentek a vasak. (Nem sikerült beljebb parkolót szerezni a pesti járatnak? A románokat mindig csápra viszik a B terminál M5-ös szekciójába.) Kiszállás közben egy lány kabátjából kiesett a telefonja, miközben leviharzott a gépről. Többen is utána szóltak, de nem vette az adást. A buszon is elhangzott, a valami elhagyta a telefonját felhívás, de semmi reakció. A becsületes megtaláló ekkor leadta a mobilt, majd kisvártatva megjelent egy sárgamellényes ember és mindkét busz minden ajtójánál felmutatta a telefont és megkérdezte, hogy ki hagyta el. Rejtélyes módon senki nem jelentkezett érte, a tulajdonos felszívódott… A híresen lassú spanyol csomagszállító munkás már a múlté, 10 percen belül ott volt miden pakk.
Egy rövid kávézás után már robogtunk is vonattal a belváros felé. Sants-on leraktuk a cuccot a csomagmegőrzőbe, (3 EUR/nap) lesétáltunk a tengerpartra, nézelődtünk, aztán délután 5-re kivonatoztunk Santa Susannába és elfoglaltuk a szállást. (43 ezer HUF volt a 4 személyes apartman 8 éjszakára) Keddre kissé romlott az idő, Katalónia egyes részein olyan vihar volt, hogy a helyi hírtévék vezető hírben számoltak be róla, utána kapcsolták csak a Chilében várakozó helyszíni tudósítót. Szerencsére bennünket elkerült a nagyon rossz idő, a tervezett programunkban nem okozott fennakadást.
október 16. BCN-TSR
Délelőtt az érkezéshez hasonlóan a csomagmegőrzőnél kezdtük a napot, majd beiktattunk még egy könnyed sétálós, nézelődős délutánt, majd estre fél 7-re kivonatoztunk a B terminálhoz. Meglepetésként ért, hogy 10 perc múlva már nyitott a csekkin. Arra tippeltem, hogy a románok miatt alaposabban nézegetik a csomagok méretét. Tévedtem. A pultos srác percekig szenvedett, mire eltalálta a megfelelő kiírást a monitoron, de előtt lesokkolta az egész sort egy Cancelado, majd egy Moszkva kiírással.
Mellettünk még csordogáltak az emberek a Blue Air bukaresti gépére, tehát még funkcionál a cég. Este kaptunk pár leckét a híres utas tájékoztatásból. Papíron 21.15-kor indult volna a gépünk, 20.30-kor kiírták, hogy borading: 20.59, indulás 21:15. Gép persze nem volt még sehol, páran kérdezősködtek, de csak annyit mondtak, késik. 21.12-kor kitalálták, hogy felállítják a borading világrekordot: kiírták, hogy boarding: 21.10, indulás: 21.15. Tovább már nem próbálkoztak a korrekt tájékoztatással, de amikor feltűnt az első kiszálló utas, már legalább látótávolságon belül volt az indulás. Ezúttal sem voltunk igazán sokan, ameddig láttam, 4 fő volt a soronkénti átlag. Ennek ellenére a beszállítás 2/3-adánál elfogytak a csomagtároló helyek, az új beszállóknak egyenként szóltak, hogy az ülés alá rakják a cuccot. Volt egy két kikerekedett arc, mondjuk a 65 centis, 25 kilós bőröndöt biztos nehéz is volt beimádkozni a szék alá. Nem tetszik, hogy a világ ezen felén is ugyanúgy szarnak a szabályok betartatására, mint nálunk. A csápon találtam egy beszállókártyát, amit átadtam az ajtón állónak. Mielőtt megszólaltam volna, megnézte és jó utat kívánt. (Normális, hogy valaki kártya nélkül ült már a gépen engem pedig román női névre szóló kártyával engedtek fel a gépre?)
Háromnegyedkor végre elszakadtunk a csápról és hosszú taxizásba kezdtünk. Pesten ennyi idő alatt, már kint lennénk az autópályán. Elvileg a 02/20-as pályáról rugaszkodtunk el egyből a tenger fölé. Saint Tropez fölött tolták ki a biciklit, egész sokáig ment az etetés. Ekkor jelentkezett be a kapitány, elnézést kért a még Temesváron begyűjtött késésért és megígérte, amit tud megtesz a pontos érkezésért. Ismertette, hogy Genova után Bologna, majd Ferrara fölött repülünk, érintjük Ljubljanát és Zágrábot, majd rövid látogatást teszünk Magyarország légterében is. Említette, hogy a Balaton mellett is repülünk majd,ezt kicsit furcsállottam, annyira mélyen szerintem nem repültünk be az országba. Magyar idő szerint negyed egykor értünk földet Temesváron, ahol busz és 4 útlevél ellenőrző várta az utasokat. (legutóbb gyalogoltunk és 1 ember ügyelt) Így is lassú volt az útlevél vizsgálat, mire kiértünk, már köröztek a csomagok. Többen többször – köztük én is – leírtuk már, hogy a románokkal nem túl kellemes utazni. A korrektség kedvéért megjegyezném, hogy most meglepően korrekt arcok ültek csak a gépen. Hiányoztak a rosszarcú vásározók, megélhetési zenészek és a sor elejére álló, hőbörgő, felszálláskor is telefonáló fuxos romák. Ez a jegy 9000 Ft-ba került átszámolva, így összességében 15-ből kijöttek a repjegyek. Szerintem egy hasonló útról jövőre is írok :) Mondjuk egy jó gironai akció megint feldobná a pihenést...