Zoli még szeptemberben, a 20%-os és a 10 € kombikedvezményes Easyjet akcióban vett egy retúrjegyet Genfbe, VE kártyával fizetve 15,18 €-ért. Az november végi időpont abszolút ideális, péntek délután el, vasárnap délután haza.
A Nyugatiból mentem ki vonattal és sikerült a szegedi IC-re felszállnom, ami úgy tele volt, hogy alig lehetett benne megmozdulni, sajnáltam is azokat a diákokat akik szegedig állni kényszerültek, de én szerencsére 20 perc után kiszálltam.
Kiérkeztem a reptérre, ahol ért az első sokk, a kb. 1 km hosszú sor. Irtózatosan sokan voltak, de hát mit volt mit tenni, beálltam a sor végére. 10 perc várakozás után, hallom, hogy a kordont kezelő nő elkezd kurjongatni, hogy aki a madridi gépre vár, az mehet az elsőbbségi sorba. Akkor egy kicsit megnyugodtam, hogy talán az én járatommal is ez lesz. Közben egy öregasszony nagyon trükkösen bepofátlanodott mögém, és kb. 2 percenként az óriás kofferjét belenyomta a fenekembe. Mikor már ötödszörre csinálta, tájékoztattam, hogy higgye el, hogy egy másodperccel sem fog előbb odaérni, hogyha lökdösődik. Na, aztán megemberelte magát, és végül sikerült egy 20 cm-es távot tartania tőlem, mint az átlagnak.
Szóval végül is szóltak, hogy jöhetnek a genfi gép utasai is az elsőbbségi kordonhoz, és még időben sikerült bejutnom a kapumhoz. A gépen 80 %-os volt a telítettség, francia személyzet repült, volt még egy kis fogyasztás is.
Ahogy megérkeztem a reptérre, kerestem az ingyen automatát, ahol fel lehet venni a 80 percig érvényes ingyenjegyet a genfi tömegközlekedésre. Meg is találtam, rögtön a kijárat mellett van elhelyezve. Már mentem is volna ki örömmel a kijáraton, mikor megállít egy vámos és kérte, hogy fáradjak vele. Végignézte a táskámat, elkérte az útlevelem és elég morcos hangulatban mindent végig ellenőrzött. Már előre rötyögtem, hogy mit fog szólni a csomó szendvicsemhez, amit még otthon csomagoltam, mert hallottam a kinti árakról. Undorodva rájuk nézett és odadobta elém az útlevelemet és egy rövid „go” kijelentéssel a tudtomra adta, hogy szabad bejárásom van Helvétföldre.
Ez után a nem túl kedves antré után megkerestem, hol lehet felszállni a vonatra és bemenni a városba. Közben összetalálkoztam magyarokkal, akik nem tudták, hogy fel lehetett venni ingyen jegyet, és mivel már indult volna a vonat, kérdezték a kalauzt, hogy hol lehet jegyet venni. A kaller ezt egy karlegyintéssel elintézte, és mondta, hogy menjenek nyugodtan, úgyhogy az első osztályon bementünk a városban. Hát a MÁV-os nyomorgás után ez valami csoda szerelvény volt…
Ezután megérkezetem a szállásomra, a City Hostel-be, ez volt életem legkultúráltabb ifjúsági szállása, 3-4 ágyas szobák, mindenhol patyolat tisztaság és jól szervezettség. Az ára reggeli nélkül 32 CHF volt, amely tartalmazott egy bérletet a helyi tömegközlekedésre, annyi időre, amíg a szálláson tartózkodtam. Kaptunk egy szuper brosúrát is, ami minden fontos infót tartalmazott városról, letölthető innen.
Még este kimentem körbenézni a városba, megnéztem a „Fények és fák” kiállítást, amely gyakorlatilag a téli díszkivilágítást jelentette. Volt itt minden, fénygyümölcsök a Rousseau szigeten, packmanos lampionok és egy fára felcsavart fénysor, amelyet biciklivel lehetett világításra bírni, és amilyen színű bicajt hajtottál, olyan színűen világított.
Másnap elkezdett esni a hó. Az volt a terv, hogy elmegyek helyi busszal (ingyen…) a saléve-i lanovkához, ami már Franciaországban van, de a 8-as busz, - ami elvisz odáig - az istennek sem akart jönni. Genfben minden megállóban van egy infotábla, ahol kiírja, hogy mennyi idő múlva jön a járat, de itt már 1 óra után is 10 percet mutatott, úgyhogy a végén elindultam inkább felfedezni a várost. Utólag nem bántam ezt a döntést, mert ha még oda is értem volna, akkor sem láttam volna semmit a hóeséstől, és ha ott elragadok valahol a hegyekben, lehet, hogy még most is ott alszok egy barlangban egy jetivel…
Így e helyett városnézés lett, a fontosabb dolgokat kényelmesen 4-5 óra alatt meg lehet nézni. Sajna a nagy vízsugár, a jet d’eau nem ment, mert most épp karbantartási időszak van. A napóra is már behavazódott, mikor odaértem, de még így is impozáns látványt nyújtott.
Elmentem még a Reformáció emlékművéhez, ahol megnéztem Bocskay szobrát is.
Aztán végigsétáltam az óvárosban, ahol megnéztem a Szent Péter székesegyházat, benne Kálvin székével. Ide ingyenes a belépés, csak a toronyba való felmenetelért kell fizetni 4 CHF-t, ahonnan nagyon szép a kilátás. Innen 2 utcával található a Maison Tavel, amely egy középkori ház, ahol történelmi kiállítás van, és szintén ingyenes a belépés.
Ezek után tobzódva a grátisz látnivalókban, még megnéztem a Művészeti és Történelmi Múzeumot, amelyben a város nagyságához képest nagyon sok képcsoda tekinthető meg, főleg az impresszionisták közül (Renoir, Cézanne, van Gogh stb.).
Ezek után egy kicsit elmerültem a karácsonyi bevásárlós hangulatba, és végigsétáltam Genf bevásárlóutcáján, a Rue de Confederation-n. Van itt egy óriási Apple Store, itt lehet ingyenesen internetezni, így elolvastam az otthoni híreket. A helyi CBA-nak, a Coopnak is van itt egy áruháza, ahol nagyon jó áron lehet csokikat venni, mindenkinek ajánlom, mert felébe kerülnek itt, mint a reptéren.
Segítve a Vöröskeresztet, megittam az utcán felállított sátrukban egy forralt bort 1 CHF-ért (ez igazából az ő adományuk volt nekem).
Másnap, mivel kb. fél egy körül el kellett indulnom a reptérre, még beterveztem egy rövid múzeumlátogatást a szintén ingyenesen megtekinthető Ariana Múzeumba.
Ez a múzeum az ENSZ épületeihez van közel, egy nagyon szép kastélyban, és Svájc hivatalos porcelán és üveggyűjteménye található itt. Maga az épület is gyönyörű, de a gyűjtemény is impozáns. Egyébként nagyon tudom ajánlani az elutazás előtti utolsó programként, mert nagy tárolók vannak, ahol ott lehet hagyni a bőröndöket, és közvetlenül jár a reptérre az 5-ös busz.
Nekem még maradt egy kis időm és ettem a Mekiben egy Big-Mac menüt 13,7 CHF-ért, és elcsodálkoztam, hogy a vécére a blokkon lévő kód bepötyögésével lehet bemenni.
Szóval kimentem reptérre, ahol szép kényelmesen elmentem a D szektorra, ahonnan indult a gépem és beültem a Baboo légitársaság hencsergőjébe, ahol tök jó piros bőr sezlonyokon lehetett várni a gép érkezését, és helyi lapokat olvasgatni.
A gépen 90 %-os volt a telítettség, sima út, francia személyzet, a kapitány többször is beszélt az utasokhoz.
Összefoglalva egy nagyon jó kis hétvége volt és az egészet költőpénzzel együtt kihoztam 27 ezer forintból, ami nagyon baráti szerintem.