Ezek után folytattuk a túrát és átmentünk el Golfo-ba, ahol talán Lanzarote egyik legismertebb természeti jelensége, a Zöld Kráter Lagúna található. Ez egy kis tó az óceán mellett, amit a vulkáni tevékenység hozott létre, óceánvízzel töltődött fel, és a benne lévő algák festik zöldre. Mindez egy olyan öbölben fekszik, ahol fekete-vörös a láva, égszínkék a Óceán és zöld a Lagúna vize, szóval egy igazi „vizuális bonbon”.

Ezek után továbbmentünk La Geriaba és környékére, ahol megismerhettük a helyi szőlőművelést. Mivel itt nagyon kicsi a talajréteg és nagy a szél, ezért a szőlőtöveket egy kövekből kirakott kis „gáttal” védik az erózió ellen.

Egyébként egész jó kis borokat készítettek, meg lehetett őket kóstolni egy helyi borászatban.
Miután kialkoholizáltuk magunkat, továbbmentünk és megnéztük az Ezer Pálma Völgyét, amit azért hívnak így, mert sok a pálmafa errefelé. Állítólag a helyiek mindig ültettek egy pálmát, ha fiúgyerek született és így lett a völgy.
Aztán továbbmentünk a Mirador de Guinates-hez, ahol gyönyörű kilátás volt a Fuerteverturára és a piciny La Graciosa szigetre.

Legvégül meglátogattuk a Jameos del Agua-t, amely egy vulkáni barlang egy kicsiny tóval, ahol vak albínó rákocskák találhatók, amelyek csak itt vannak a világon. Az egész barlang környezete egy mesevilág, amelyet a sziget legismertebb művésze és mentora, Cézar Manrique álmodott és valósított meg.
 Róla azt kell tudni, hogy a spanyol kortárs képzőművészet nagy alakja és nagyon sokat tett a szigetért, és mai napig is az ő koncepciója alapján folynak a fejlesztések, és ez segít megőrizni Lanzarote egyedi jellegét.

Másnap bementünk a fővárosba, Arrecifébe, ami egy nagyon hangulatos kisváros, a buszpályaudvartól külön ki van táblázva, hogy mit érdemes megnézni a környéken.

Van egy kis erőd, egy pöttöny templom és egy nagyon kis hangulatos kikötő. Itt lefényképeztem egy régi házat, amely mellől odatotyogott mellénk egy bácsi, és megkérdezte, hogy melyik házat fényképeztük. Amikor mutattuk melyiket, mondta, hogy az az övé, és ha akarjuk, megmutatja nekünk belülről is. Megnéztük, a bácsi meg eldicsekedett nekünk, hogy 98 éves, még a személyiét is megmutatta.

Ezek után jött egy nagy zivatar, és bemenekültünk a helyi Hiperdinoba és serrano sonkával felszerelkezve mentünk hazafele.
Utolsó előtti nap, mivel még maradt pénzünk a Bonocard-on, átmentünk Costa Teguise-re, amely Puerto del Carmen mellett a másik fontos nyaralóhely a szigeten. Igazából semmi különleges nincs ott, de egy jót sétáltunk, meg néha kisütött a nap, úgyhogy élveztük az áldásait, mielőtt hazaindultunk volna a mínuszokba.
Másnap reggel indultunk a reptérre, és mivel még mindig volt muníciónk a bérletünkön, ezért elhatároztuk, hogy busszal megyünk. Hát ez egy rossz döntés volt. Mivel vasárnap volt, és Teguise-n nagy piac van, amit imádnak a turisták, ezért a busz teljesen tömött volt és mutogatott a vezető, hogy 5 perc múlva jön a következő. Na, következő 20 perc múlva jött, amin szintén mutogatott a vezető, hogy tele van, és 5 perc múlva jön a következő…
Szóval inkább beültünk egy taxiba és 10 €-ért elmentünk a reptérre.
Innen a Ryanair madridi járatával mentünk haza, mindenki csomagját belegyömöszölték a tartóba, és akié nagyobb volt, annak kegyetlenül fizetnie kellett.
Maga az utazás nagyon kellemes volt, jól lehetett látni a szigeteket felszállás után, majd a felhőkbe burkolózva szálltunk le Madridba. Spanyol személyzet, 80-90%-os telítettség, sok fogyasztás és a szokásos harsonás érkezés.

 

A pesti gép indulásáig még maradt pár óránk, és gondoltuk, hogy csak van majd valami a reptéren, ahol el lehet tölteni az időt, de mi semmit nem találtunk, ahhoz meg kevés volt az idő, hogy bemenjünk a városba, úgyhogy csak sétálgattunk a terminálok között.
Mostanában nem lottózom, de azért szeretem az izgalmakat, és olvasva a fórumos tapasztalatokat, úgy döntöttem, hogy kérek biztosítást a Madrid-Budapest Wizz járatra.
Mikor láttam a kiírást, hogy 1 órát késik, már dörzsöltem a kezem, hogy lehet egy kis pénz ebből, de tudtam, hogy ha biztosra akarok menni, kb. 3 órás késére van szükség. Sajnos, a gép 1 óra 50 perces késéssel indult el, így sokat is kellett várni és még pénz sem ütötte a markomat.
Az út hosszú, de sima volt, magyar személyzet, 80%-os telítettség.
Hú, de rossz volt visszatérni a 20 fokból a ködös -10-be…
Végül egy pár szót az anyagiakról: repülőjegyek (BUD-BCN-ACE-MAD-BUD) kb. 28.000 Ft (nem kellett sehol ott aludni), szállás félpanzióval kb. 31.000 Ft (103 €), ez azt hiszem elég jó ár, 6 napra ennyiből egy wellness hétvégére sem megyek el itthon.