A szállásunk –mint említettem Puerto de la Cruzban volt, ami Tenerife északi részén fekszik, ami hűvösebb és csapadékosabb –de zöldebb is, mint a sziget déli fele. Gyorsan meg is találtuk a szállásunkat, a Hotel Chimisay-t, ami nem tengerparti, hanem városközponti volt. A Hotelopia német nyelvű oldalán foglaltam, pont volt egy 10%-ot jelentő promóciós kód, így került 19,5 €-ba egy napra félpanzióval. Maga szállás nem volt rossz, a reggeli is jó volt, a vacsora azonban nem volt egy nagy szám, de azért minden nap volt valami a fogunknak való.

Első nap magában Puerto de la Cruzba néztünk körbe, megkerestük a vásárlási lehetőségeket és olyan céget, aki szervez egynapos kirándulást La Gomerára, mert én oda mindenképpen el akartam menni. A város egy tipikus halászfaluból tengerparti üdülővárossá fejlődött település, de igazából sok minden látnivaló is van. A város talán legismertebb látványossága a Lago Martinez, ami egy strand és egy park keveréke, mindez megfűszerezve Cezar Manrique jellegzetes művészetével.

A beugró 3 €, de este ingyenes és a területén működik egy kaszinó.

Nem messze a Lagotól található a Botanikus Kert, ami az egyik legszebb, ahol valaha is jártam. Ide is 3 € a belépő, tényleg gyönyörű, nagyon megéri az árát. Még lehet tobzódni a kertekben, mert a hegy oldalában alakították ki a Taoro Parkot, amely egy vízesésekkel tarkított zöld oázis.

Körbejártuk a szervezett kirándulás kérdést is, a sziget túrák 22-25€ körül vannak, a gomerai kirándulás pedig 60 € környékén. Van egy cég, aki egy órás paplanbemutatóért cserébe 10 €-ért szervez kirándulásokat a sziget körül, ők az Atlantic Reisen, mindenhol ki vannak rakva a szórólapjaik, de a honlapjuk elég üres.

Másnap elmentünk megnézni a város szélén található Loro Parkot, amely egy papagáj központ, szórakoztató centrum és egy állatkert keresztezése. A parkba egy ingyenes kisvasúttal lehet kijutni a városközpontból, és 33 € a belépő. Nem olcsó, de lehet kombi jegyet venni a csúszdaparkkal együtt, akkor olcsóbban jön ki. Igazából egy egész napos program, mire végignézi az ember az összes showt és az állatokat.

Másnap szervezet úttal átmentem La Gomerára, ami  egy másik sziget a 7 közül. Ide komppal lehet a legegyszerűbben eljutni. Van reptere is, de olyan kicsi, hogy csak naponta 2 gépet tud fogadni, az is a szigetek közötti forgalomban játszik szerepet. Maga a sziget egy igazi különlegesség, főleg az éghajlata és az itteni szokások miatt. Megnéztük a fővárost, San Sebastiant, illetve az itt lévő, Kolombuszhoz kötődő emlékeket, azután felmentünk a hegyekbe a Garajonay Nemzeti Parkba, ahol egészen különleges őserdő tekinthető meg.

 Utána elmentünk enni, ahol a helyiek bemutatták a csak itt megtalálható füttynyelvet. Ez még a guancsoktól átvett szokás, hogy a völgyekkel tagolt szigeten a helyiek tudjanak kommunikálni nagy távolságokban is. Szóval elfütyülték, hogy a „cool a piercinged Mari” J

Vasárnap bementünk Tenerife fővárosába, Santa Cruzba. Két okból választottuk ezt a napot. Az egyik a bolhapiac, ami a gyönyörű Afrikai Miasszonyunk Piac előtt van minden vasárnap, illetve azért mert az összes tartományi múzeum ingyenes ezen a napon. Megnéztük a TEA-t, a művészeti központot, amely a sydney-ire hajazó Operaház mögött található, a Szépművészeti Múzeumot, illetve a Természet és az Ember Múzeumot, ahol megtekinthetők az őslakos guancsok múmiái.

Sétáltunk még egy jót a város parkjaiban, illetve megcsodáltuk a szép házakat, amelyek a klasszicistától az ultramodernen át a francoista stílusig (Franco tábornok egyébként itt volt kormányzó) bezárólag találhatók itt. A város már nagyban készült a karneválra, -amely a riói után a második legnagyobb- a helyiek készítették a jelmezeket, bánom, hogy nem egy héttel később jöttünk, hogy együtt bulizhassunk, és énekelhessük a helyiekkel a karnevál indulóját, a Chicharerro de Corazont.

Délután átmentünk Candelariaba, amely a sziget legfontosabb vallásos helye, egy nagyon szép bazilikával, amelyben található a híres Fekete Madonna. A templom előtti téren van a 8 guancs vezér (mencey) szobra, amely a tenerifeieknek olyan, mint nekünk a hét vezér.