Menekülés a télből a tavaszba – Barcelona
Elég régóta olvasgatom a blogot, gondoltam, most először én is leírom élményeimet, tapasztalataimat, talán lesznek olyanok, akik érdeklődéssel olvasnak egy hosszú hétvégéről szóló beszámolót két meleg srác szemszögéből Barcelonáról. Annyit előrebocsátanék, hogy próbáltuk a kirándulás költségeit „lokoszt” tartani, de szerintem néha meg kell hozni az „élmények vagy lokoszt” döntést. Kellemes olvasást, Francois77.
Maga az utazás ötlete október közepén merült fel, először Nápoly jött szóba, ahol már kétszer is megfordultunk januárban, így tudtuk, milyen időjárásra számíthatunk, tudtuk, hol lehet megszállni olcsón, hol és mit érdemes kajálni, de aztán győzött a kíváncsiság, és az ismeretlen vonzása, így az időjárás figyelembe vételével Barcelona lett a befutó. Október 22-én foglaltuk le végül a Ryanair-re a jegyeket, két főre, csak kézipoggyásszal, semmi extra szolgáltatással, és a fizetésért felszámított díjjal együtt összesen 28 ezer forintot fizettünk a jegyekért, ami nem tud versenybe szállni az itt a blogon időről-időre feltűnő 1-300 forintos jegyárakkal, de az ebből egy főre, egy útra eső 7000 forint szerintem nem sok, főleg ha abból indulunk ki, hogy ennyit belföldi utazásra is simán el lehet költeni, sőt. Az ár azért is lett ennyi, mert fix volt az időpont (január 16-20, szerda-vasárnap), némi sakkozással néhány ezrest lehetett volna megtakarítani. Megvoltak tehát a jegyek, a szállással pedig úgy voltunk, hogy tartjuk a korábban megszokott elvárásokat: a városközpontban szeretnénk megszállni és legyen olcsó. Másnap a venere.com-on akció volt: januárra minden szállást féláron hirdettek, így alig egy nappal a repjegy után a szállást is lefoglaltuk: Hostal Eden, kétágyas, fürdőszobás szoba, a Placa de Catalunya-tól 5 percre gyalog, az Eixample negyed szélén, a belváros kellős közepén, és mint az indulás előtti tájékozódás során kiderült, az összes lényegesebb meleg szórakozóhely max 3 sarok távolságon belül – ideális választásnak tűnt tehát. Már a szállásfoglalás után olvasgattam értékeléseket a szállásról, volt, aki kiemelte, hogy milyen olcsó, és aludni jó, más a vékony falakra, a nagy zajra, a lepukkantságára hivatkozott. Ezek az infok kicsit elbizonytalanítottak, főleg az, hogy két távoli ismerős pont az indulásunk előtti pár napban szállt meg ugyanott, és még a kint létük alatt azt mondták, hogy „aludni jó…”, ami nem túl bíztató értékelés, bár akkor is felmerült bennem, és utólag is adódik a kérdés: mi másra használna az ember egy szállodai szobát, ha nem alvásra? :) Na ennyit az előzményekről, jöjjön maga az utazás rövid története:
Indulás január 16-án, szerdán reggel a Ryanair 6:25-ös járatával. A kézipoggyásszal nem volt semmi gáz, mivel a mérethatáron volt a csomagunk, ezért a reptérre érkezéskor belepróbáltam a chekin pultok elé kihelyezett keretbe, még lötyögött is benne, nem tudom, a Ryanairnál mennyi az 55*40*20 cm, de hogy az én táskám, ami elvileg 55*35*15-ös, minden irányban lötyögött benne, az tuti. A boardingnál néhány kérdéses táskát berakattak a keretbe, nem árt tehát előre csekkolni a méretet még kint, de feltennék egy költői kérdést: a neten sokan arra panaszkodnak, hogy 1-2 centi miatt fizettet velük a Ryanair 50 eurokat, akkor vajon mekkora lehet az ő táskájuk VALÓJÁBAN??? Legalább magunkkal legyünk őszinték, mielőtt panaszkodunk, szerintem… Gyors boarding, az időjárásra való tekintettel buszos szállítás a géphez, pontos indulás, a személyzetről, a fedélzeti fogyasztásról nem tudok mit mondani, én nem vettem semmit, 2:30 az út papíron, ezt szerintem kibírja az ember rántotthúsos szendvics meg füstmentes cigi nélkül is. Érkezés persze alig több mint 2 óra után, a tenger felől, csőre, háromnegyed 9-kor már a barcelonai T2 előtt szívtuk a cigit. Napsütés, 13 fok, és a hajam is tart A városközpontba az A2 jelű busszal mentünk be (jegyár csak be 5 valamennyi, retúr 10 alatt valamivel, bocs, de pontos árat nem tudok, 20-assal fizettem két retúrt két főre, és asszem 10 centet kaptam vissza). A busz a Placa de Catalunya-n tett le, vagyis a szállástól gyalog nagyjából 8 percre. Maga a buszút kiírás szerint 35 perc, valójában nagyjából 20. Tekintve, hogy a szobát déltől lehetett elfoglalni, felmentünk a szállásra, otthagytuk egy zárható szekrényben a csomagokat, és immár megkönnyebbülve tettünk egy laza sétát a városban. Innentől kezdve témánként mesélek tovább, mert arra, hogy mikor keltem, és hány italt ittam a később részletezendő helyeken, gondolom, nem mindenki kíváncsi :)
Szállás: Hostal Eden (http://www.hostaleden.net/) Franciaágyas szoba, extra igényeket valószínűleg tényleg nem elégít ki, de minden van, ami kell: teljesen korrekt fürdőszoba, franciaágy, egy asztal egy székkel, szekrény vállfákkal, napi takarítás, és utcai szoba lévén balkon, ami ideális dohányzók számára, a szálloda ugyanis nemdohányzó, de a balkonon természetesen lehet cigizni. Utcafronti szoba, ezt említettem, egy 5 sávos egyirányú utca melletti áápületben, na itt kicsit tényleg megijedtem, de aztán rájöttem: nappal, amikor forgalom van, nem leszek ott, amikor éjjel bulizók közlekednek és taxik, buliban leszek, amikor meg reggel lefekszek aludni, fáradt leszek, úgyhogy az alvással a zajjal nem volt semmi gondunk, pedig megtapasztaltuk a hétközi és a hétvégi forgalmat is. Pont szemben van egy supermerkat, ahol minden szükséges dolgot meg lehet venni (óvszer, öngyújtó, sangria reggelre és buli előttre, és utáára ásványvíz). Az utca túloldalán egy diszkó üzemel, kicsit kihallatszik a zene, de hajnalra, mire visszaértünk a szállodába, ott is befejeződött a buli, úgyhogy ezzel sem volt gondunk. Egyetlen negatívumot tudok felhozni: bár 3 WIFI hálózatuk is van, ebből 2-höz lehet iphone-nal csatlakozni, a harmadik valamiért nem engedi. És az a kettő is olyan mint a mesekezdés: hol volt, hol nem volt. Ez sem igazán nagy probléma azonban, mert a városban rengeteg helyen van ingyenesen használható Barcelona WIFI. Én azt mondom, aki 4-5 csillagos szállodákhoz van szokva, ne ide menjen, de aki azért megy Barcelonába, hogy napközben kicsit megnézze a várost, este pedig bulizzon egy jót, annak tökéletes. Ja és azt hiszem, az árat még nem mondtam: 22,50 volt per éjszaka, összesen, idegenforgalmi adóval együtt 96 eurot fizettünk, ami szerintem két főre 4 éjszakára erősen a lokoszt kategória.
Látnivalók: ez a rész nem lesz túl hosszú. Nem azért, mert nincsenek, hanem mert mi azok az utazók vagyunk, akik megnéznek pár dolgot, de inkább az adott hely életére kíváncsiak inkább, a nagy magyar valóság helyett pár napra szeretnének egy másik világ részesei lenni, pihenni, jót enni-inni-szórakozni. Persze elsétáltunk a Sagrada Familia-hoz, aztán tovább a vízművek érdekes, kúp formájú épülete mellett a Nemzeti Színház érintésével a helyi diadalívhez, majd le a tengerpartra, persze végigsétáltunk nem is egyszer a híres-nevezetes La Rambla-n illetve libegőztünk egyet a kikötőből fel a Monjuic-hegyre (ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, 10 euro csak oda, de valami haláli, és útközben meg a hegyről az egész város a lábatok előtt hever). Persze sokan mondják most azt, hogy 4 nap alatt mennyivel többet lehetett volna megnézni. Igaz. De az is igaz, hogy amikor először voltunk Párizsban, 10 nap FOLYAMATOS múzeum-látványosság nézés után is úgy jöttünk haza, hogy mennyi mindent NEM LÁTTUNK. Azóta nem is próbálkozunk a MINDENT NÉZZÜNK MEG viselkedéssel.
Kaja-pia: aki azzal jön, hogy a lokoszt jegyében szendvicset is pakol, esetleg konzervet, attól falra mászok. A város tele van kicsi és nagyobb bárokkal-kávézókkal-szendvicsezőkkel-pékségekkel-éttermekkel, ahol nem nagy pénzért lehet nagyon finom, itthon elérhetetlen dolgokat enni. Pár példa: 3 tapas + paella a La Rambla-n, aminél nincs beljebb a városban, 7-9 euro. Ugyanezen az utcán egy friss zöldségekkel megpakolt hússal teli szendvics 1-3 euro mérettől függően. A La Rambla-ról nyílik a La Boqueria nevű piac, ahol a sonkák, tengeri herkentyűk, gyümölcsök látványától az ember nyála nem folyni, hanem ömleni fog. Mi például itt január 18-án friss sárgabarackot ettünk, vegyes gyümölcssalátával, és a születésnapunkra frissen facsart, hűtött, 1 euroba kerülő ezerszázalékos gyümölcslével koccintottunk. De meg kell mondanom, hogy istenien sütnek húst is, 7 euroért teraszon ettünk a diadalív mellett steaket, sültkrumplival és friss zöldsalátával. Itt is érvényes a régi módi, hogy a látványosságok környékén minden drágább kicsivel, de ha egyetlen utcával is letér az ember a megszokott turistaútvonalról, hamisítatlan helyi ízeket talál, abszolút megfizethető áron, és ami nekünk fontos, nem amerikai turisták tömegének közepén kell, hogy ebédeljen vagy vacsorázzon, hanem helyiek veszik körül, így kicsit beleszagolhatunk a helyiek életébe. A városban bárhol lehet friss croissant-tejeskávé kombót 1,5 euroért kapni, reggelire ideális választás. És még egy dolog: ha mediterrán országban járunk, sosem hagyjuk ki, hogy elmenjünk egy nagyobb élelmiszerboltba, ezúttal az El Corte Inglés nevű bevásárlóközpont aljában találhatót szúrtuk ki ( a bevásárlóközpont egyébként a Placa de Catalunya-n található, el sem lehet téveszteni), és veszünk helyi sonkát, friss zöldséget, bagettet. Sonkafanok vagyunk, márpedig sem itt, sem régebben Olaszországban nem kellett drága terméket választani ahhoz, hogy igazán jót egyen az ember. Arról nem is beszélve, hogy a paradicsom íze is sokkal jobb, ez januárban sem a magyar szokás szerint kényszerérlelt típus. Természetesen a sonka kilója fajtától függően lehet akár 40-50 euro is, de válasszatok a 10 euro körüli kategóriából, nem fogtok csalódni. Érdekes, hogy Barcelonában is ugyanazt a műanyag palackos másfél literes sangriát árulják a boltok, mint itthon :)
A hazaút, az éjszakai élet tapasztalatai és egyéb apróságok csak 18 éven felülieknek a holnapi folytatásban 10:45-től, köszönöm az eddigi figyelmet.