A Ryanair pisai járatát alapul véve szerveztünk egy rövid toszkán kirándulást, amely hosszú hétvégésen, péntektől hétfőig tartott és a Pisából könnyedén elérhető úticélokat fogta csokorba.Miklós beszámolója.
Az utazás előtti napon szinte véletlenül vettük észre, hogy a Ryanair a foglaláskor megadott indulási időpontokon némileg változtatott és az online check során kinyomtatott beszállókártyán már más időpont szerepel. Eredetileg 6:35-kor indultunk volna, ez 8:15-re módosult, és a visszaút időpontja is változott 8:35-ről 6:35-re, ami egy igen korai kelést vetített előre. A jegyek két főre oda-vissza 24.000 Ft-ba kerültek, tehát egy út 6000 Ft volt személyenként.
Az oda út eseménytelenül telt, némi derültséget csak a repülőhöz való sétálgatás okozott. A járaton kínált étel, ital, sorsjegy kombóból csak kevesen választottak, a gép szinte teljesen tele volt. Pisai érkezésünk zökkenőmentes és késés nélküli volt. A repteret gyakorlatilag egy zebra választja el a várostól, így akár gyalog is megközelíthető. Mi a 1,5 eurós buszjegy mellett döntöttünk, hogy az energiáinkat későbbre tartalékoljuk. A város nem nagy, gyorsan átlátható, az Arno segít a tájékozódásban és minden út a Csodák terére (Campo dei Miracoli), azaz a Ferde Toronyhoz vezet. Mi is itt szálltunk le a buszról, ám a péntek délelőtti turistacsúcsban, inkább reggelizés és a szállásunk felkeresése mellett döntöttünk.
A Hotel Cecile-be a booking-on foglaltunk szobát, kb. 8000 Ft-ra jött ki egy éjszaka fejenként. A szálloda elhelyezkedése városnézéshez ideális, a szobák tiszták, jól felszereltek. Ajánlott kategória. Az első napunk Pisa felfedezéséről szólt, amely a Csodák terén kívül is kínál látnivalót, de persze a fő látványosság a torony. Mókás, hogy minden ideérkező elkészíti a tornyot támasztó kötelező fotót.
Mindenképpen felkeresésre ajánlott még a Piazza dei Cavalieri (Lovagok tere), amely Pisa egyik legfontosabb pontja, a sétálóutcaként szolgáló, üzletekkel szegélyezett Via Guglialmo Oberdan és a régi sikátoros városrészben is érdemes kicsit csavarogni. A város Arno-n átívelő hídjai nem különösen érdekesek, viszont a folyóparton találjuk a kicsi, de nagyon szép Santa Maria Della Spina templomot, amely azért épült, hogy méltó helye legyen Krisztus töviskoronájából származó egyik tüskének.
Második napunkon a 75 km-re lévő Firenzét vettük célba, amit vonattal közelítettünk meg. A jegy ára egy főre oda-vissza 13,5 euró volt. A vonat a két város között sehol sem állt meg, így 40 perc alatt a Santa Maria Novella állomáson találtuk magunkat Firenze szívében. Szombat délelőtt lévén, igen sok turista volt a városban. A városnézés során a kihagyhatatlan látnivalókat vettük sorra. A San Lorenzo (Basilica di San Lorenzo) bazilikával kezdtük, amely Firenze egyik legnagyobb temploma. Érdekessége, hogy a homlokzatára ugyan Michelangelo elkészítette a terveket, de befejezetlen maradt és a márványborítása nem készült el. Innen továbbsétáltunk a Firenzei dómhoz, amely roppant lenyűgöző építmény. A templom a 169 méteres hosszával, a 104 méter szélességével és a 107 méteres magasságával Olaszország legnagyobb, a világ negyedik legnagyobb temploma. A dóm a homlokzatának díszességéhez képest meglepően puritán belsővel rendelkezik. A Piazza della Signoria felé folytattuk a sétánkat, amely a város egyik központi tere, sok látnivalóval. Itt található a jellegzetes, magasba nyúló tornyú Palazzo Vecchio, amely napjainkban városházaként szolgál. A téren jelentős szobrok illetve másolataik állnak, többek között Michelangelo Dávidjának másolata is.
Az Uffizi képtár irányába haladtunk tovább, ahonnan – hova máshova – a Ponte Vecchiora mentünk tovább. Sok okosságot nem írok róla, hiszen a világ ismertebb hídjáról van szó, aki nem ismeri az rossz blogot olvas :) A hídon való átkelés után a Pitti-palota következett, amely szintén lenyűgöző méretekkel rendelkezik és a Mediciek által gyűjtött műkincsek tekinthetők meg benne. Rövid szieszta után a Sanata Trinta hídon sétáltunk vissza az Arno túlpartjára, ahol felkerestük a fényesre simogatott, szerencsehozó Vaddisznó-szobrot.
A főbb célokat teljesítve egy kis csavargásba fogtunk, amely során hagytuk, hogy a lábunk és a kíváncsiságunk vigyen. Így is rátaláltunk a méltán híres Orsanmichele templomra, amely sajnos már nem volt nyitva. Innen lassan indulnunk kellett az állomásra, mert indult vissza a vonatunk, de még útba ejtettük a Santa Maria Novella templomot. Pisába való visszaérkezésünk után még egy kis éjszakai filmezésre elsétáltunk a Csodák terére.
Harmadik napunkat Lucca megtekintésére szántuk. Ismét vasúttal kívántunk utazni, viszont pont lekéstük a Luccába induló vonatot, amit másfél óra múlva követett volna másik, így a menetrendet megnézve, egy 5 percen belül induló livornoi vonatra szálltunk, irány a tenger!
Livorno egy kikötőváros a toszkán régió nyugati határán, amely kb. 20 km-re, egy rövid vonatútra fekszik Pisától. Az útikönyvek némileg jogtalanul jellegtelennek nevezik a várost, pedig nem az, egy néhány órás csavargást mindenképpen megér. Sétáltunk egyet a kikötőben, majd a Velence városrészt fedeztük fel. Ebéd után visszaindultunk Pisába, ahonnan rövid időn belül továbbvonatoztunk Luccába.
Luccában nincsenek világhírű, evidencia szinten ismert látnivalók, de vannak mesés templomai, fantasztikus hangulata, történelmi miliője és egységes arculata. A sikátorszerű utcákon órákig lehet bolyongani, minden sarkon vár ránk valami meglepetés. Vasárnap délután lévén nem csak a turisták, de a helyiek is az utcákon hömpölyögtek. A gyönyörű kisváros egyik fő látnivalója a Piazza Amfiteatro, egy ovális alakú tér, melyet középkori épületek vesznek körül. Valamint kiemelnék két templomot, amelyek a kötelezően megtekintendő kategóriába taroznak, a Doumo San Martino-t (Szent Márton-dóm) és a San Michele in Foro-t, utóbbi a varázslatos hangulatú Piazza San Michele-n található. Lucca némileg Pisa, Firenze és Siena árnyékában él, ám vitathatatlanul Toszkána egyik ékköve.
Befejezésként mindenképpen leírnám, hogy az olasz vasúti közlekedésről csak jó élményeket gyűjtöttünk. A járatok sűrűn közlekednek, a menetidő rövid, a vonatok a hazai viszonyok tükrében kimondottan kulturáltak és megfizethető az áruk. Egy dologra viszont figyelni kell! A jegyeket az állomásokon található bedugós jegykezelő automatáknál érvényesíteni kell, mert komoly bírsággal büntetik ennek elmulasztását.
Az Arno és a Santa Maria Della Spina hajnalban
A visszautazásunkra egy hétfői 4:30-as ébresztőt követően került sor. A vasútállomásig gyalog, onnan busszal mentünk a Galilei reptérre, ahol egy érdekes közjáték során egy olasz család poggyászaiból játék géppuskák és kardok kerültek elő, amit az elkeseredett gyerekek sírásától kísérve vettek el tőlük. Nem tudom, a papa-mama mit gondolt mikor becsomagolt!? Egy bóbiskolással töltött repülés után, nem sokkal 8 óra után újra Magyarországon voltunk.