Zoli kimerírő mallorcai beszámolójának sajnos utolsó része következik. A szép képek mellett természetesen rengeteg turista információt osztott meg velünk.

A következő nap elmentünk Sollerbe, ebbe a gyönyörű hegyi kisvárosba. Ide a Plaça d'Espanya-ról közlekedő nosztalgia kisvasúttal (10 € oda, 17 € oda-vissza) lehet eljutni lélegzetelállítóan szép tájon keresztül. Az út során elhaladunk narancs és citromligetek mellett, amelyek fáinak termései szinte belógnak a szerelvényekbe. Útközben egy nagyon szép völgyben megállt a vonat, és lehetett fényképezni a tájat, amely után megérkeztünk a városba.

Hihetetlen szép utcácskák vannak különleges kőházakkal, amelyek tényleg egyedivé teszik Sollert.

Innen van egy nosztalgia villamos 4 €-ért Puerto de Soller-be, de lehet kirándulni is, és mi az utóbbit választottuk és legyalogoltuk a kb. 5 kilométeres távot, ami turistajelzésekkel ki volt jelölve. Egyébként Mallorcán mindenhol láttunk kiépített kirándulóhelyet, bicikliútat, tehát aki gyalog vagy két keréken akar menni, az is megtalálja a számítását. Megérte lesétálnunk a kikötőig, mert nagyon szép a táj és egy kicsit belekóstolhatunk a vidéki Mallorca-ba is. Puerto de Soller egy nagyon szép kis halászfalu és az embernek az az érzése, hogy nem is Spanyolországban, hanem mondjuk Saint Tropez-n van. Ez nem véletlen, mert a szigetnek ez a része elég elzárt volt a vasút megépülése előtt, és a kereskedelem főleg a franciákkal történt, így nagyon sok francia hatás érte ezt a régiót. Visszafele kipróbáltuk a villamost és visszavonatoztunk, de low cost tippként mondom, hogy megy vissza busz is faluból Palma-ra illetve El Arenalba 3-4 € körüli áron és szintén nagy élmény, mert nagyon szép tájakon megy keresztül.

Másnap elmentünk Porto Cristoba, hogy megnézzük a Sárkány Barlangot, amely egy nagy cseppkőbarlang, a Martel tóval, ami a világ egyik legnagyobb földalatti tava - 177 méter hosszú, és 40 méter széles. A busz oda-vissza 11 euró volt Palma-ból, és a belépő a barlangba pedig 14 euró, úgyhogy jobban jártunk volna, ha befizetünk egy buszos kirándulásra 26 €-ért, mert az háztól házig vitt volna minket. De ezt ugye előre nem tudhattuk, és így is eljutottunk azért kényelmesen ide. Maga a barlang nem egy nagy szám egy magyarnak, hiszen még pestről sem kell kitennünk a lábunkat, hogyha cseppköveket akarunk nézni.

A belépő tartalmazott egy rövid komolyzenei koncertet, amelyet a tavon kivilágított csónakokban adtak elő. Mi annyira nem voltunk tőle elragadtatva, máskor nem jönnék el ide, inkább ennyi pénzért valami mást néznék meg.
Az utolsó előtti teljes napon elmentünk két városkába, Valdemossa-ba és Deia-ba. Mindkettő a hegyek között fekszik egymáshoz elég közel. Ide is busszal lehet eljutni, 3-4 € a jegy. Valdemossa is nagyon különleges és arról híres, hogy itt szállt meg egy rövid időre Chopin és George Sand irónő, éppen mikor szerelmesek voltak egymásba.

Deia szintén irodalmi látványosság, itt lakott és itt is van eltemetve Robert Graves iró, aki az Én, Claudius című könyv szerzője. Róla azt érdemes tudni, hogy 90 évig élt, és mindig élharcosa volt Mallorca természeti és kulturális értékeinek megőrzéséért küzdőknek. Ennek akkor lett érdekes pikantériája, mikor az egyik újságíró kiderítette, hogy fiatalon az író szintén turisztikai ingatlanspekulációval foglakozott a szigeten...

Az utolsó nap, hogy ne csak buszozzunk, vonattal elmentünk megnézni Inca-ban, belső-mallorcai mezőgazdasági övezet egyik legnagyobb városában lévő minden csütörtökön megrendezésre kerülő piacot. Ez eléggé fel van kapva a turisták körében, ezért sajnos itt is csak bóvlit lehetett kapni, üdítő kivételt talán egy-két kerámiaárus jelentette.
Elutazásunk előtt még betértünk a helyi szupermarketbe vásárolni. Praktikus ajándékötletként megemlíteném a tipikus spanyol és katalán élelmiszerek közül kettőt. Az egyik a fuet, amely egy kicsi katalán nemespenészes szalámi (hasonló a mi téliszaláminkhoz, csak kisebb és büdösebb), illetve a sonkák királyát, a jamon serrano-t, amelyet egy speciális hegyi félvad, makkon nevelt disznóból készítenek. Mindkettő kb. 1/3-ába kerül, mintha a reptéren vennénk, és betehető még a kabintéri csomagba is, nem veszik el.
Sajnos nagyon gyorsan eljött az idő, hogy haza kellett indulnunk, visszafele is szintén a Ryanair pozsonyi járatával mentünk. A gép 16 órakor indul, és 18.30-ra ér oda menetrendszerűen.  A beszállítás pontosan indult, mindenki tudta a dolgát, kivétel egy magyar hölgy volt, aki magyarázta a szintén magyar reptéri alkalmazottnak, hogy nem érti, miért kell belegyömöszölni a retiküljét a kézipoggyászába, hiszen odafele nem kellett... 
Szóval már bent voltunk, mikor a kapitány közölte, hogy egy órát késik a gép indulása, na, ekkor kezdtem idegeskedni, mert így elég sanszos lesz elérni a 19.55-ös vonatot Pestre. A személyzet egyébként spanyol volt a gépen, és tényleg nagyon szolgálatkészek voltak. Szerencsére behoztunk egy fél órát a késésünkből, de még így is mire kiértünk a pozsonyi reptérről már 19.15 volt. Nem mertem kockáztatni, ezért bepattantunk egy taxiba és elvitettük magunkat a pályaudvarra, ami 15-20 percbe telt és 25 € volt. Nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, de remélem nem vágtak át minket nagyon.
Pozsony az a város, ami mindig tud kellemetlen meglepetéseket okozni, és ez nem is maradt el. A vonat késett 10 percet, és nagyon sokan vártak rá, és mikor megjött mindenki kezdett felszállni a vonatra, mikor mi is szálltunk föl, éreztük, hogy valaki nagyon nyom hátulról. Hát zsebtolvajok voltak, akik ki akartak minket zsebelni, szerencsére nem tudtak semmit elvinni a hátizsákból. Szóval egy kicsit stresszesen mentünk hazafele, amit még az is tetőzött, hogy Budapest határában valahol „Rákosmazsolánál” negyven percet állt a vonat forgalmi okok miatt, úgyhogy éjfél felé keveredtünk haza.
Összefoglalva mindenkinek ajánlom Mallorca-t, mert egy nagyon szép, nem drága és látnivalóban gazdag uticél.