Ahol a második részben kiderül, hogy ebben a városban is vannak még füstös kocsmák.
Indulás pénteken 20:40-kor a Ryanair 8369-es járatával Stansted repülőterére. Visszaindulás vasárnap 14:20-kor Lutonból.
Nem kellett kapkodnom, mert már 17:45-kor megérkeztem vonattal Ferihegyre. De legalább túl voltam az e napra rendelt utazás majdnem leghosszabb, de biztos legunalmasabb részén. A retúr jegyem 9000 Ft volt, de elkövettem azt a hibát, hogy ránéztem 2 nap múlva, mert valaki még akart jönni, s ekkor már csak 5200 Ft-ot kértek érte Matuskás foglalással. Eközben a retúr vonatjegy 6200 Ft, STN-LON, LON-LTN pedig kb. 6500 Ft.
Kisvártatva megérkezett a tömött 200-as, ahol 400 Ft-ért vásároltam belépőt, ám érvényesíteni nem tudtam, mivel a készülék nem működött, a 2. ajtó pedig megközelíthetetlen távolságban volt. A sofőr széttárta a karját, jelezve, hogy ne zavarjam ilyen hülyeségekkel, miközben ő vonalban van…
Néhány perc alatt átmentem a szekun, szerelés igazítás közben végignéztem, ahogy egy okos férj fennhangon szidja a rendszert, hogy mi alapján nem engedik át a feleségét, miért kell kipakolnia mindent és mi az, hogy nem viheti át azt a 300 ml-es tusfürdőt, sampont és egyebeket. Mióta is van a folyadék szabály? Az Égi Udvar szép, léte persze erősen kérdőjeles napjainkban, mindenesetre, ha átkerül a Wizz és az Easy is, egész pofás kis fapados terminálunk lesz. Szabadon használható WIFI-vel is nagyon bőségesen ellátott a terminál, Londonról ez sajnos nem mondható el. Mielőtt átmentem a tranzitba, még vettem egy ajándék könyvet, Zwack fő műve pont megfelelt.
(Kép: hircsarda.blog.hu)
Az útlevél ellenőrzésénél először azt hittem egy pillanatra, hogy rossz helyen vagyok, mert senki nem állt a fülkék előtt. Így viszont 15 másodperc alatt átestem a formaságokon és máris bent voltam a B1-es kaput is magában foglaló tranzit részben. A B2-es kapunál épp elkezdődött egy beszállítás, de ezen kívül egyetlen egy kapunál sem volt forgalom! Az egész hatalmas kóceráj üres volt… Miután semmi nem történt, megcéloztam az egyes kaput. Legnagyobb meglepetésemre 20-25-en álltak már sorban, pedig még csak 19:15 volt. Jobb híján én is beálltam a sorba, ami aztán szép hosszúra nőtt a következő fél órában. Egy dolgozó elkezdte ellenőrizni a kártyákat, betépte a nyomtatott verziókat, míg egy kollégája a rettegett papírdobozzal indult vadászatra, de nem láttam, hogy vérben forogtak volna a szemei. A mögöttem állónak szóltak, hogy rakja egybe a csomagját, nem baj, ha nagy lesz, nem kell keretezni, de a crew hisztizni fog a két csomag miatt. Ezen az estén csomagfeladásból nem származott többlet bevétele az íreknek, a kapus srácok utasbarát hozzáállásának köszönhetően.
Kép innen
19:52-kor a fent szolgáló, recsegős Videoton Visszhang típusú rádiót full hangerőn hallgató, maguktól 2 méterre eltartó (mert hangos) és a hidegbe kimenni nem akaró rendőrök (vagy más hisztis, alulfizetett statiszták, bár Rendőrség feliratú cuccban trécseltek fent kisebb csoportban) kisebb meglepetésre beállt a csáp elé a Londonból érkező gép. Ilyenkor mindig felcsillan a szemem, hátha hamarabb el tudunk indulni, de a pontos indulás már tuti nincs veszélyben. Persze ez Pest…
20 órakor elkezdték a 171 utas folyosóba terelését. Kezdtem megérteni a hisztiző rendőrnőt, bár kifelé jövünk már a télből, nem volt meleg a folyosón. Képzelem milyen lehetett pár hete és el sem akarom képzelni, milyen lesz júliusban, ha addig nem vonul ki a Ryanair. 20:15-kor megnyílt a Boeing kapuja, elindult a pattogós beszállás. Az angol utaskísérő csajok látható munkaundorral az arcukon vezényelték az utasokat, akikre szerintem már allergiások voltak így a nap végén. Javukra szóljon, hogy indulásra elővették a kedves, mosolygós arcukat és végig ezzel az álarccal tették a dolgukat.
(A képet itt találtam)
