A következő beszámolót Szilvi írta nekünk a múlt heti török kiruccanásáról.

1. nap
Szegedről  vonattal  érkeztünk Ferihegy vasútállomásra, ahonnan a 200E jelzésű busszal jutottunk el a Liszt Ferenc Repülőtérre. Ami új volt az út folyamán (lehet csak nekünk) az a vasút által kínált repülőtéri buszjegy, amely az 1. és 2. terminál között érvényes, egy útra 300,- Ft volt az ára.
A repülőgép Budapestről pontosan indult, és a nyugodt utat zavartalan landolás követte Isztambul Sabiha Göcken nevű repülőterén. Igazán különleges élmény volt, ahogy Ázsia földjére léphettünk.
A vízum megvásárlása egy külön pénztárban zajlott, az útlevél ellenőrzés ezután következett. A sor ugyan hosszúnak tűnt, de pillanatok alatt végeztünk.
A repülőtér előtt található fehér bódéban megvásároltuk az Isztambulkartot, mely 7 lírába került, és összesen 18 lírát töltettünk fel rá. Ugyan nem beszélünk törökül és angolul is csak minimálisan, egy toll és papír segítségével könnyen megoldottuk az összegek elmagyarázást.
A repülőtérről az E11 jelzésű busszal jutottunk el Kadiköy- be, 3.9 lírába került az út. Az 50 perces menetidő helyett, nagyon gyorsan 40 perc alatt értünk úti célunkhoz. A hajóállomás közvetlenül a buszállomás mellett van, így könnyen át tudtunk szállni a kompra, mely- mivel átszálltunk 2 órán belül- 1,4 lírába került. A hajóállomáson volt egy hőmérő, 36 fokot mutatott, a levegő ráadásul nagyon párás is volt. Karaköy- be a 13.50- es komppal mentünk át, közben megcsodáltuk a Boszporusz hidat, a Szűz tornyát, és persze a csodás épületeket, tájat, mecseteket.
A kikötést követően a csomagjainkkal együtt felmentünk a Galata- toronyba. Ismét megfogadtuk soha többet csomaggal nem megyünk sehová…. :) A belépő 13 líra volt, és a liftezés után csodás látvány tárult elénk.

Aki csak erre jár, ajánlom, hogy kóstolja meg a frissen facsart gránátalma levet, igazi gasztronómiai élmény. Már 1 líráért ihattunk az utcai árusoktól. Persze itt az árak, helyszín-, és időfüggők, volt ahol 5 lírába is belekerült csúcsidőben.
Az itthon megvásárolt térkép szó szerint használhatatlan volt, az utcanevek ki vannak írva a városban, de térképen nagyjából, ha egyet megtaláltam. Itt még a Google segítségével nyomtatott térképpel tájékozódtunk.
Azonban ez a szállásunk megközelítéséről már nem mondható el, a nagyjából negyven perces sétánk két órásra tolódott. Valahogy sikerült borzasztóan elkeverednünk még a nyomtatott térkép útmutatásával is.
Ráadásul kiderült, a szállásfoglalásban megadott cím nem is létezik, ott bénáztunk, amikor egy török vendéglős sietett a segítségünkre és elvezetett bennünket egy információs irodához, ahonnan pedig elkísértek a szállásunkhoz. A szállás kiábrándító volt, átható penészszag és nedvesség jellemezte. A bútorok teljesen el voltak vetemedve a párás levegőtől, úgy néztük, hogy a pince lett kialakítva apartmannak. A mai napra ugyan még terveztünk látnivalókat, de mivel besötétedett, és nagyon fáradtak voltunk, így inkább pihentünk.

2. nap
Új napra virradtunk, új esélyt adtunk a térképnek… kár volt… a szállásról kikanyarodva egy utcanevet sem találtunk meg rajta, pedig tényleg jól ki vannak táblázva az utcák. Feladtuk. Belső iránytűnk segítségével vágtunk neki, és láss csodát el sem tévedtünk. Elsőre eljutottunk a Hippodromhoz és a Kék mecsethez. Azt el is felejtettem írni, hogy bizony éjjel megérkezett a hidegfront és igencsak lehűlt a levegő, illetve szakadt az eső. Úton- útfélen esernyőt akartak nekünk eladni, de mivel néztük az időjárás előrejelzést az utunk előtt, készültünk esőkabáttal.
Nagy segítség lehet az eltévedt utazóknak, hogy a Kék Mecset mellett megy el a T1 jelzésű villamos vonal, mely mentén haladva rövid időn belül eljuthatunk a Galata hídig.
Első úti célunk a Dolmabache palota volt, a T1 jelzésű villamossal elmentünk a Kabatas végállomásig, ahonnan pár perc alatt eljutottunk a palotához. A villamosmegállóba csak az Isztambulkart kezelésével lehet bejutni, 1,95 líra volt az utazás díja. Persze látni kaput átugráló helyieket, de nem javaslom senkinek. 
A palotába lépés előtt biztonsági ellenőrzésen kell átesni, a jegy ára 40 líra volt. A látványosságokról külön nem írnék, talán csak annyit, hogy aránylag gyorsan bejutottunk és angol nyelvű idegenvezetővel tekinthettük meg. Megfelelő időt hagytak a nézelődésre, aki erre jár, érdemes megnézni. A kertből csodálatos a kilátás.
 
Sultanahmet megállóig szintén a T1 villamossal jutottunk vissza, mivel több, mint két órát töltöttünk ott, így ismét 1,95 líra volt az utazás díja.
Megnéztük a Kék Mecsetet (ingyenes- adomány elvárt). Érdekes volt, hogy a fel nem készült turistáknak, vászon kendőt és ruhát adtak, illetve nejlon zacskót úgy téphettünk a cipőnknek, mint itthon a boltokban a zöldségeknek. Vicces volt az a sok turista „cipős zacsival” a kezében. Mondjuk az már korántsem, hogy mennyire lábszag volt a mecsetben. :)

Erről a látnivalóról sem írnék külön, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek.
Következő célpontunk a Hagia Sophia volt, a belépő 25 líra. Az épületet körbejártuk, ahol rengeteg utcai árussal találkoztunk, egyikük könyvet próbált nekünk eladni, majd mikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk, folyékony magyarsággal, de olyan törökös temperamentummal mesélte el, hogy élt nálunk régen, képeslap boltja volt.
A Yeni Camii, azaz Új Mecset pontosan utunkba esett, ezért ide is betértünk szétnézni.
 A mellette lévő Fűszerbazár igazán különleges élmény, és az almatea tényleg finom. Rengeteg fűszer, tea, különleges török csemegék, és sok- sok ember várt bennünket.
A szállásunkra visszatérve megvacsoráztunk, majd elsétáltunk a tengerpartra. Megvallom őszintén kicsit féltem, hiszen már besötétedett, és annyi rémtörténet kering itthon. De azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok turista sétált a parton és az arra vezető úton. Természetesen mindenki döntsön saját belátása szerint, hogy hová látogat el sötétedés után, de nem gondolom, hogy jobban kellene tartani ott, mint bármely más városban.

3. nap
Reggeli után, sajnos elment a szállásunkon az áram, úgy gondoltuk kár izgulni, biztosan csak ideiglenes kimaradás. No, ennek még lesz folytatása…
Erre a napra terveztük a Topkapi Szeráj megtekintését, előző nap már láttuk merre van, így biztos lépésekkel indultunk el. A belépő a Szerájba 25 líra, a Hárembe 15 líra volt. Káprázatosan gazdag kiállítás látható a palotában.
Ezt követően a Ciszterna Bazilikát néztük meg, ide 10 líra volt a beugró. Az Elsüllyedt palota egyedi hangulata, titokzatos világa sok turistát vonz, a vízben élő „dagi” pontyok tömege minden horgász álma. :)
 
A Nagy Bazárt sem a térképünkkel kerestük meg, kizárólag a helyi barna alapon fehér betűs látványosságokat mutató táblák segítségével közelítettük meg. Térképet már elő sem vettünk, felesleges volt.
Majd ismét a Fűszerbazárt kerestük fel. Egészen besötétedett mire végeztünk, de ezt pont így terveztük, hiszen meg akartuk nézni a kivilágított sultanahmeti látványosságokat.
Fáradtan értünk vissza a szállásra, és mikor kapcsoltuk volna a lámpát, jött a felismerés, még mindig nincs áram… Visszamentünk az apartmant üzemeltető vendéglőhöz, ahol eljátszottuk, hogy óriási problémánk van. :) A menedzser segített nekünk, rengeteg telefonálás után jött a megoldás. Új apartmanba kellett átköltöznünk, de ez nekünk csak jó volt, nem volt penészszag, pára, és még az ágy is kényelmesebb volt. De sötétben összepakolni különösen vicces, mondjuk hozott nekünk a török férfi egy mobil lámpát, de csak bohóckodott vele. :) Fájdalomdíjként felajánlott nekünk vacsorát és italt, nagyon kedves és segítőkész volt velünk.

Összességében:
Az itthon elterjedt előítéletek és ismerősök által adott „jótanácsok” nem valósak. Teljes biztonságban éreztük magunkat. Az ember itthon sem járkál gyanús környéken, sem világosban, sem sötétedés után. Ezt az utat bárkinek bátran ajánlom.
A török emberek nagyon barátságosak, ugyan nagy nőcsábászok, de soha nem tolakodóak, és nagyon sokszor segítették utunkat. Rengetegen beszélnek magyarul, ugyan lehet csak egy- két szót, de szívmelengető, ahogy örülni tudnak nekünk, magyaroknak.
A városban rengeteg a turista, jó volt látni, hogy ennyiféle nemzet, mennyire jól megvan egymás mellett.
A látnivalók nem minden nap vannak nyitva, érdemes felkészülni, melyik nap mit akar megnézni az ember, nehogy zárva találja a kiszemelt nevezetességet.
Az imaidő különleges élmény, ahogy elindul az ének, visszhangzik a város… tiszteletreméltó a törökök hite.
A vagyontárgyainkra, annyira kell felügyelni, mint itthon, nem érdemes nyitott táskával szaladgálni, de azt hiszem ez minden utazónak egyértelmű. Az utcákon sokszor találkoztunk rendőrökkel, no, nem azért, mert zavargások lettek volna, egyszerűen csak figyelnek a közbiztonságra. Érdekes egyébként, hogy a legfélelmetesebb élmény még itthon ért bennünket, amikor 4 nyakig felfegyverzett terrorelhárítási munkatárs végigmasírozott a reptéren, gépfegyver és miegymás.

4. nap
A villamos reggel 6 órától járt, ezért gyalog indultunk a Karaköy kompállomásra. 6.20-kor indult, az indulási pont a híd ellenkező oldalán volt, ahová első nap érkeztünk. 1,95 líra volt az utazás díja. Érdemes útközben lenézni a vízre, a medúzák látványos tömege csodás. Mivel sötét volt még, fantasztikus látványt nyújtott a kivilágított Boszporusz híd, és a város.
Az ázsiai oldalon Kadiköy- ben a tervünkkel ellentétben nem a Havatas busszal indultunk a repülőtérre, hanem az E11 számúval gondoltuk. Azonban volt még idő, és még bent állt a 6.50- es E10, így erre szálltunk fel. 3,9 lírába került. Előzőleg sokat olvastunk hatalmas dugókról, és hogy nem érdemes kockáztatni, de úgy látszik mi kísértjük a sorsunkat, mégis ezt választottuk. A fenti akadályok mellett, a menetidőt tartva, szerencsésen megérkeztünk a repülőtérre. A Isztambulkartot „hátha eljutunk még egyszer” felkiáltással elraktuk emlékbe.
A belépés után rögtön biztonsági ellenőrzésen estünk át, nem kell megijedni, ez csak egy általános.
Majd jött az útlevél ellenőrzés, a „csikis” (kilépés) :)  pecsét és a biztonsági ellenőrzés. Utazótársammal azt néztük, hogy bizony sokan ki sem rakták a folyadékos zacskót, mindenesetre mi követtük a szabályzatot. A terminálban megfelelően vannak kitáblázva az információk, eltévedni képtelenség.

A hírekkel ellentétben nem volt gond az online csekkolás papírjával, sőt bennünket kiemeltek a sorból és külön nézték meg a lapunkat, emiatt elsőként „foglalhattuk el” a gépet. Nem láttam, hogy valakinek külön ellenőrizték a csomagját, de odahozták a Wizzair vázat, gondolom azért kiemelték volna a kirívó eseteket. Budapesten induláskor szúrópróbaszerűen ellenőrizték a csomagokat.
Csak ajánlani tudom- tudjuk az isztambuli városlátogatást, egy igazán különleges és sokszínű kultúrát ismerhet meg minden odalátogató, a csodálatos látványosságokról már nem is beszélve.

Hasznos linkek:
- hajó menetrend:
http://www.sehirhatlari.com.tr/en/timetable/karakoy-kadikoy-355.html
- közösségi közlekedés menetrend:
http://www.iett.gov.tr/
- és egy szuper hasznos blog, minden Isztambulba utazónak:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=0&na_step=30&t=9113334&na_order=