Rendhagyó módon mostani bejegyzésünk hasonlít az előző beszámolóhoz. Mert hogy ugyanazon a járatokon és útvonalakon játszódik. Annyi változott, hogy most bepillanthatunk egy "elsőbálozó" élményeibe. A korábbi posztban szereplő egyik  útitárs pandi29 beszámolója következik. Köszönjük!

 
 
Unokabátyám többszöri, nagyon kedves meggyőző próbálkozása után, amely már tavaly is kudarcba fulladt néhányszor, idén siker koronázta kitrartását, és hagytam magam meggyőzni.

Eldőlt, hogy életemben először repülőre szállok!

És egy nap alatt rögtön háromszor Mindezt, egy egynapos római "röpke" kirándulás keretében.:) A döntés 2009. április 10-én lett végleges: június 17-én repülni fogok. És következő gondolatom az volt, hogy amilyen peches ember vagyok egyből zuhanni is. Na ennek még a gondolatától is pánikba estem. De hát aztán úgy gondoltam, hogy még sok idő van. Csak nem fogom ezen törni a fejem cirka két hónapig! :)
Így aztán egyetlen gondolattal sem idegesítettem többé magam. Igaz, közben lezuhant az Air France Airbus-a, de számomra is érthetetlen módon nem volt Rám nagyobb hatással, mint egy tény egy tragédiáról.
 
Na de azért csak eljött a nap. Mivel unokabátyámtól cirka 270 km-re lakom, így előző nap a jó magyar MÁV-al elvonatoztam hozzá. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, az egynapos utakban kétkedőknek, hogy ezen "rövidke" utazás három órámba került. :) 
Így aztán elég hamar este is lett, gondolkodásra idő nem nagyon volt. Bár még azért kaptam a repülőkből illetve a reptérről egy kicsike ízelítőt aznap. ) Félelem sehol nem volt bennem, sőt! Már alig vártam a másnapot!
 
Nagyjából éjjel 23 óra körül feküdtem le aludni, szinte azonnal mély álomba zuhantam! Hajnal 3 órakor telefonos ébresztő! Mint a "villám" úgy ugrottam ki az ágyból! 4:10-kor indulás a reptérre!
 
Szétnézni, elmélázni, gondolkodni, félni meg pláne nincs idő. :) Fogalmam sem volt merre megyünk. A biztonsági ellenőrzésnél azért kicsit aggódtam, hogy biztosan mindent megnéztem-e, és nincs-e nálam, ami tilos. Minden rendben volt, pillanatok alatt átjutottunk, és már csak várni kellett, hogy telljen az idő, és beszállhassunk a várva várt repülőbe. Az is megtörtént. Részemről innen pörögtek az események. Egyszer csak azon kaptam magunkat, hogy már gurulunk. Először hátra. Itt még minden oké. Semmi pánik nem volt. Aztán előre gurultunk. Érzésem szerint elég sokáig, de biztosan csak azért éreztem így, mert a már korábban látott felvétel alapján azt vártam, hogy mikor kezd gyorsulni. Attól ugyanis tartottam. Nem is csalódtam. Számomra olyan hirtelen indult be a turbina, hogy na akkor aztán pánikba estem. Elfelejtettem mondani, hogy ablakhoz ültetett az unokabátyám, aminek eddig örültem. Itt aztán már nem annyira. :) És aztán már emelkedni is kezdtünk, Én pedig már rég nem néztem, hogy mit kamerázok. :) A gyomrom a torkomban, az agyam meg úgy éreztem hogy a talpamban. :) Hát mi tagadás. Nem számítottam semmire, nem készültem semmire, és nem mondhatnám, hogy jól éreztem magam, amikor alighogy felemelkedtünk, már dől is balra a gép, majd jobbra, és még mindig emelkedtünk. De azért már egyszer-egyszer mégiscsak kikukucskáltam az ablakon. És tetszett amit láttam. Csak hát az agy, és gyomor probléma. Jónak bizonyult, hogy befogtam a fülemet. Úgy már egész elviseltem. Aztán mikor elértük a repülési magasságot, már semmi bajom nem volt. Akkor már élveztem a kilátást. Eszembe sem jutott, hogy lezuhanhatunk. Az Alpok hegyeinek látványa pedig minden apró nyűgömet feledtette. :) Csodaszép kilátásunk volt. Tiszta idő.
Nagyon hamarnak tűnt a megérkezésünk. Amikor ereszkedni kezdett a gép, akkor már kicsit kezdtem félni, de aztán olyan gyorsan, és simán értünk földet, hogy eszmélni sem volt időm. Landolásból tehát már először is szuper élményt szereztem. Nem volt sok időnk, így már rohantunk is átszállni a másik gépre. Mivel itt már tudtam, hogy mi vár Rám, aggódtam kissé. Nem is mertem az ablak mellé ülni. És itt meglepetés ért. A Ryanair gép felszállása olyan tökéletesnek tűnt Nekem "rutinos" repülőnek, mintha nem is emelkedtünk volna a város fölé, csupán gurulnánk a kifutón. Na innentől kezdve már nagyon élveztem. Kicsit már sajnáltam, hogy nem mertem ablakhoz ülni. Ez az út még rövidebb volt. Amikor leszálltunk, szintén csodásan, sajnáltam, hogy már lent vagyunk. Ez a gép szerintem halkabb is volt, az olaszok temperamentumos hangzavarát leszámítva. :) Rómába érkeztünk. Ahol meglepő módon a pápát láttuk. :) Igaz, Én a Szent Péter bazilikát szerettem volna, belülről. Hát ez most nem jött össze. Viszont majdnem minden mást megnéztünk. Ugyan csak röviden, és inkább kívűlről, de az élmény attól még élmény. De már akkor megfogadtam, hogy visszamegyek egyszer. És így egynaposban is bármikor.

 
Az esti reptéri tax free shopban történő vásárlást követően, már cseppet sem érdekelt, hogy késik a repülő! A felszállást már rutinosan, élvezetesnek találtam! De azért nem aludtam! :) Gondoltam, majd Én figyelem, ha a stewardesek idegesen rohangálnak.:) Hajnal fél egy körül a nap legtökéletesebb landolásával megérkeztünk Ferihegyre.
 
Én a nap minden pillanatát élveztem. Minden fárasztó gyaloglásával, és pokoli hőségével együtt. Így ahogy volt. Egynaposan, első repüléssel, kicsit bepánikolva, szuper volt. Nekem örök emlék.
Köszönöm a kitartó unokabátyámnak, aki megmutatta, hogy rövidebb az út Rómába kb. 1500 km-re, mint Magyarországon belül cirka 270 km. Kár, hogy ezt nem lehet repülővel megtenni. :)

demjengi nemrég repült Milánóba és ismét készített egy  nagyon színvonalas videót és ha már kommentben felajánlotta, íme:)