Korábbi írásában lokoszt barátunk megemlékezett a Wizzair légitársaság által alkalmazott csomagtúlsúly tarifáról, ami bizony kilónként a 4000 forintot is meghaladja a megengedett 15 kg súlyhatár fölött. Az intézkedés egyáltalán nem egyedi, mivel a légitársaságok – nem csak a fapadosak – dekánként igyekeznek megküzdeni az őket megillető kerozinpénzért, ám a probléma sokszor nem a feladott vagy a kabinba felvitt csomagokban keresendő.

Nézzünk szembe az igen kellemetlen ténnyel: a jóléti társadalmak globális terjeszkedésével együtt járó egyik legfontosabb egészségügyi probléma, az elhízás bizony igen nagymértékben hozzájárul a légitársaságok járatüzemeltetési rezsiköltségeihez. És amíg azok a csomag súlyán próbálják visszanyerni a kieső bevételt, a rakomány így is, úgy is egyre nehezebb lesz.

Az Egyesült Államokban az ottani körülmények között „fapadosnak” megfelelő Southwest légitársaság volt az első, amely szabályzatában kitért a méretes utazókra. A Southwest azt követeli meg, hogy amennyiben az utasok nem tudják székük mindkét karfáját teljesen leereszteni, illetve ha az utazó átlóg a másik székre akármilyen mértékben is, extra ülést kell, hogy vásároljon. Amennyiben a járat nem telik meg 100 százalékra, az extra ülés árát a légitársaság az utazás után visszatéríti. Ezzel a gyakorlattal kapcsolatban a társaság ügyvédei már pert is nyertek, a kijelölt esküdtszék elfogadhatónak tartotta azt.
 
Ha az amerikai példát olvasva arra gondolnánk, hogy ez egy Magyarországtól és Európától távoli jelenség, sajnos tévednénk. A WHO egészségügyi statisztikái szerint hazánkban és az EU országokban is igen magas a túlsúlyos és elhízott emberek aránya. Példaképpen elmondható, hogy a hetvenes évek végéhez képest az utazók átlagsúlya közel 20 százalékkal emelkedett meg. Ezt a növekedést pedig nem az egyes utazók, hanem minden utazó fizeti meg, és a légitársaságok szaladnak a pénzük után. Nehéz talpon maradni egy olyan környezetben, ahol a verseny miatt az árak folyamatosan csökkennek, az üzemanyagárak nőnek, és az elszállítandó súly is folyamatosan nő, függetlenül a külső körülményektől.

A fapados légitársaságok közül elsőként a Ryainair vette fel a harcot a plusz kilók ellen, amelyeket a súlyosabb utazók jelentenek a gépeken. Egy nagy ívű közvélemény-kutatásban a honlapján keresztül megszerezte az utasai egyharmadának támogatását a méretes utazók „megadóztatásához”. A társaság mostani tervei szerint minden 130 kilónál nehezebb férfi és 100 kilónál nehezebb nő esetében kilónkénti túlsúlypénzt fog szedni. Természetesen egyáltalán nem biztos, hogy az intézkedés túléli az anti-diszkriminációs előírások által alkalmazott normakontrollt, ám mégis figyelemre méltó a maga nemében. A testsúly érzékeny személyes adat, és a testméret témája a nyugati kultúrkörben igencsak a magánszférába tartozó témának számít. A kérdés az, hogy képes lehet-e a racionális üzleti érdek illetve a nem túlsúlyos utazók érdekének védelme áttörni az azt övező védőfalat? Amennyiben a Ryainair intézkedésével sikerrel jár, várhatóan más társaságok is követni fogják ezen az úton.