Matus megtisztelt bennünket néhány útleírással. Hibák előfordulhatnak a szövegben, de kérlek, ne arra fókuszáljatok. Ha bárkinek bármilyen kérdése, kérése van az olvasottakkal kapcsolatban, mindenképpen kommentelje be, ez a szerző kérése.
Az igazat megvallva, ezt az utat ennél csak akkor tudtam volna jobban elrontani, ha Osloban maradok és ott a környéken nézek szét. De azért kihoztam belőle azt, amit lehetet.
Az egész úgy kezdődött valamikor augusztusban, hogy valahova el kéne menni hiszen itt lesz egy 4 napos szünet. Először Magyarországról néztem repülőjáratokat, de semmi érdemlegesen nem volt, aztán jött Pozsony, majd Prága. Egyik se hozott sikert. Így kis gondolkodás után eljutottam Katowice-be, ahová még ingyen volt a vonatjegy. Probléma itt csak annyi volt, hogy reggel 6:15 kor indult a gép. Majdnem összejött egy lekésés: 5 perccel a checkin zárás előtt
értem oda. Vagyis ha később érek oda 5 perccel, akkor Krakkóban illetve Varsóban nézek szét nem Norvégiában. Jó mi?!
Arról nem is beszélve, hogy a taxis 80-nal száguldozott és néha arra lettem figyelmes, hogy hirtelen le-fel kapja a fejét, mert el-el bóbiskolt. Jaj és volt még egy aranyos dolog. A katowicei reptéren a biztonsági szolgálat kemény volt. Mert ugye úgy van, hogy amint a checkin véget ér, az ottani személyzet átsétál a beszállókapuhoz. Na itt is sétál át a személyzet, de nekik is ugyanúgy le kellett venni cipőt, pulcsit, meg mindent, mint nekünk. Egyikük ki is akadt erre felkapta két katona és elvitte egy közeli szobába. Jó mi?! Nem szaroznak, még a saját dolgozóikkal se.
Oslo repterére, azaz „Oslo közeli” reptérre két óra repülés után jutottunk el. A repülőről láttam egy gyönyörű szép napfelkeltét, aztán végigaludtam az egész utat, csak arra ébredtem fel, hogy leszáll a gép. Ahogy kiértem az épületből rögtön keresni kezdtem a helyi tömegközlekedési megállót de sehol nem találtam és esett is az eső. Emiatt döntöttem végül úgy, hogy felszállok a transzfer buszra, ami 150 NOK-ba került, de így is 1 óra 50 perc volt az út Oslóba. Ugyanide Sandefjord 10 perc….
Mikor megérkeztem Osloba egy kis kutakodás után sikerült megtalálni a pályaudvart, ahol megvettem a helyjegyeket fel BodØba. Utána nyakamba vettem a várost és elindultam, hogy a rendelkezésemre álló kevés időt minél jobban ki tudjam használni. 4 óra alatt sikerült körbejárnom a nevezetességeket. Elnéztem Ibsen sírjához, aztán voltam a Nobel intézetnél; az egyetemnél, ahol átadják a Nobel békedíjat. A királyi palotánál, ahogy szemtanúja lehettem egy őrségváltásnak az országháznál. Sajnos a főváros legszebbnek mondott épületét, a dómot nem sikerült megszemlélnem, mert felújítás alatt volt, emiatt be volt fedve tetőtől talpig.
Nem tudom Oslo valahogy nem kötött le úgy, hogy wáóóó, hanem csak, hogy voltam itt is. Ahol sok időt el tudtam volna tölteni az Lonsdal lett volna, de a vonatmenetrend nem engedte. Ez Trondheim és BodØ között van a Sarkkörhöz közel, fent majdnem egy km magasan. Csodálatos látvány nyílik a völgyre.
Trondheim felé meseszép tájon haladt a vonat. A legszebb Norvégiában az, hogy a sok fjord mind kristálytiszta. Simán lelátni 4-5 m mélyre, arról nem is beszélve, hogy nem fúj a szél, nem hullámzik a víz. Emiatt olyan mint a tükör.
Trondheimbe 20 óra 40-re érkeztünk meg így volt még kerek három órám, hogy körbenézzek a városban. Ami nem is lett volna olyan nehéz, ha nem szakadt volna az eső. Még jó, hogy a kabát és a cipő vízálló volt, így csak a farmerből és a táskából lehetet a vizet csavarni. Amint felszálltam a vonatra azt veszem észre, hogy egy kiscsávó már be van takarózva, fején a szemtakaró és fújja fel a kispárnáját. Na mondom, ezt aztán felkészült. Aztán veszem észre, hogy minden ülésnek tartozéka a takaró, a felfújható kispárna, a szemtakaró és a füldugó. Hál’ Istenek hamar elaludtam a vonaton és már csak az órám csörgésére ébredtem, mivel reggel 7-et mutatott és felkelt a nap, lehet már nézelődni. Amúgy az hozzátartozik még a norvég vasúthoz, hogy a kalauz egy kis papírra felírja, hogy melyik ülésbe utazó egyén hol száll le, így nem kérik el feleslegesen a jegyet minden megállónál. Sőt tovább megyek, azt is láttam mikor kalauz csere volt, hogy átadták egymásnak a papír.
Reggel 9 óra után érkeztem meg BodØba. Egyből a nyakamba vettem a várost. Igaz sok lehetőség nem volt. Nyáron vagy télen érdemes ide elutazni. Nyáron a éjféli nap, télen meg a sarki fény miatt. A szép helyeket innen még busszal lehet elérni. Gyorsan eltelt a városra jutó szűk négy óra, indultam is vissza a pályaudvarra, ahol jegyvétel után szálltam is fel a vonatra. Visszafele láttam a második legszebb tájat az utazásom alatt. A vonat az északi sarkkör közelében felkapaszkodott majdnem 1 km magasra. Innen a látvány meseszép volt, ahogy az ember rá lát a völgyet átszelő folyóra és az abba beleeső vízesésekre…és itt már volt hó! Elég hamar lemegy a nap, már este 6 környékén már nem tudtam fényképezni. Este 10 óra is elmúlt mikor megérkeztünk Trondheimbe. Átszállás után 20 perccel már indult is a vonat Osloba. Az volt a furcsa a vonaton, hogy hiába drága Norvégiában minden, de például nincs orbitális nagy különbség a vonaton lévő ennivaló és a között amit kint a boltba veszel. Nem úgy, mint nálunk, hogy akár 300Ft-tal is drágább egy chips.
Reggel fél hétre értem Osloba, majd nekivágtam Sandefjordnak azzal a tudattal, hogy még nem tudom, hogy jutok át a reptérre.
Ahogy megérkeztem a városba el is indultam szétnézni. Nagyon szép, kedves és hangulatos város Sandefjord. Szerencsére ráakadtam a buszpályaudvarra, ahonnan 15 perc múlva épp indult Torp – Airportra egy busz. A jegy ára 23 NOK volt. Vagyis mikor megjöttem és transzferrel mentem Osloba csak 127X30ft-ot buktam el a figyelmetlenségem miatt.
A reptéren az átvilágítás során kis probléma a nálam lévő üres üvegekkel, de amikor elmagyaráztam, hogy ez mind üres és csak szuvenyír, akkor széles mosollyal tovább engedtek.
Mondanám, hogy meglepett, mikor azt tapasztaltam, hogy a váróteremben ingyen internet volt, 6 gépen…. A repülőgépen sikerült ablak mellé telepednem, így láthattam azokat az aprócska félszigeteket, szigeteket, amit a fjordok tagoltak fel… gyönyörű volt.
Érkezés után majdnem utolsónak szálltam le a gépről, de én hagytam el először a terminált. Milyen jó, ha az embernek nincs csomagja. Az éhségről és az árakról.
Norvégiában ettem utoljára, egy helyi szendvicset tudhattam magaménak X összegért.
Katowicében ugyanezért az X összegért tudtam venni egy salátatálat, amiben hús és szósz volt, egy 4 húsos szendvicset, egy fél literes ásványvizet valamint fél kiló szőlőt. Némi vonatozás után Krakkóban is szétnéztem, az árkülönbségeket is itt zongorázni lehetett volna: egy hostelban itt 3 éjszakát mérnek annyiért, mint Norvégiában egyet.
22 óra 45 perckor vonattal elindultam végérvényesen hazafelé. Kényelmesen elfeküdtem az üléseken, csak a gonosz határőr bácsik és kalauz bácsik zargattak fel újra és újra. De azért kipihentem magam Pestig.
