Senator Marokkóba ruccant ki még január végén. A fotókkal tűzdelt beszámolója következik. Ráadásul együtt utazott a Wizzes nagyfőnökkel :)
01.22. BUD-MAD (WZZ)
Most szándékosan 3 betűs kódokkal operálok, mert a spanyoloknál következetesen ezt használják, Marokkóban pedig hol így, hol úgy, ahogy éppen a táblára kifér. A lényegre térve: régi vágyam teljesült azzal, hogy most végre online csekkolással utazhattam a Wizzel. Senkinek nem javaslom azonban, hogy a lehetőségtől megrészegülve az utolsó pillanatra hagyja a kiérkezést – a pultnál nem kell már sorba állni ugyan, de ott van sajna a biztonsági ellenőrzés, ami kiszámíthatatlan.
Én pl. úgy jártam, hogy bár 1 órával indulás előtt érkeztem, olyan hihetetlenül hosszú, kanyargó sort kellett végigállnom, hogy mire átestem a hercehurcán, már éppen kezdődött a beszállítás. Mondjuk éppen jól jött ki a lépés, mert a tömeg közepére kerülve, még éppen felfértem az első buszra. Rutinos utazók ebből már sejthetik, hogy így elsőként szállhattam be a gépbe.
Még a bejelentkezésről annyit (többen is kérdezték, hogy megy ez mostanság): két pult volt adresszálva a járatunkhoz, az egyikre Bejelentkezés/Check-in, a másikra Gyors poggyászfeladás/Bag drop off desk volt kiírva. Az utóbbi szolgált a feladott csomaggal online csekkolók számára, de azt nem tudtam megfigyelni, hogy csak ők állhattak oda, vagy fogadtak ott normál becsekkolókat is.
Kis késéssel indultunk és érkeztünk, de ez most nem izgatott, mert csak másnap reggel repültem tovább. Maga az út meglehetősen eseménytelenül telt, csak az első tiszt bejelentkezése dobta föl valamelyest, amikor tételesen fölsorolt 10 várost, ami fölött elrepülünk majd utunk során a tök sötétben. LF 90% körüli, meglepetésemre majdnem mindenki magyar. A spanyolokat ennyire nem érdekli szép fővárosunk??
Az éjszakát Barajas-on töltöttem, mivel 6.25-kor indult a RYR Marrakesh-be. Bizonytalan voltam abban, hogy lehet-e az érkezési részen kivárni a reggelt, ezért kimentem az indulási oldalra. Pedig jó kis székek voltak benn, de az riasztott egy kicsit, hogy a legjobb helyek a dohányzó kioszkok (spanyol specialitás) közelébe voltak pozícionálva. Ehhez képest odakinn egyáltalán nem voltak székek. Szerencsére ilyen esetekre mindig van nálam egy kompakt polifoam, amin most is – a körülményekhez képest – egészen tűrhetően el tudtam tölteni az éjszakát, több más reptéri csövező társaságában, egy 24 órán át nyitva tartó büfé mellett.
01.23. MAD-RAK (RYR)
A Ryanairtől megszokott pontos indulás, idő előtti érkezés (fanfárral súlyosbítva), LF 80%, a túlnyomó többség európai. Ez utóbbi tény meglepett, mert amikor régebben HHN-ból Fezbe és vissza utaztam, ott szinte minden utas arab volt, és tömve volt a gép, pedig akkor is januárban repültem. Most nagyon szolid volt a ryanaires fíling, egészen halkra állított zenével és reklámajánlatokkal. A személyzetre, megmondom őszintén, már most, néhány nap elteltével sem emlékszem (ami lehet jó pont is…:)
A marrakeshi reptér nem túl nagy, BUD T1 méretét nem sokkal haladja meg. A forgalma is hasonlónak tűnt. A belépés során 3-szor is ellenőrzik az útleveleket, ebből az egyiknél gondot okozott a magyar útlevél látványa. Egy öregúr vízumot keresett benne (nem kell), és nem értette, mi az az Hongrie. Ki kell tölteni egy regisztrációs űrlapot is, amit sok utas nem tud, ők kétszer állhattak sorba.
A reptér a várostól 4-5 km-re van. A bátrabbak akár be is gyalogolhatnak, de nem érdemes, a transzfer nem túl drága. A 19-es jelzésű reptérbusz közvetlenül a kijárat elől indul minden kerek órában (kicsit balra van a megállója, kitáblázva). A viteldíj 20 dirham (kb. 2 eur). A taxik egy kifüggesztett tábla alapján max. 50 dh-t kérhetnének, de minden útikönyv azt írja, hogy ezt nem tartják be (nem próbáltam).
Létezik egy 11-es számú városi busz is, ami csak 3,5 dh-ba kerül, de annak megállója jó messze, kb. 6-800 m-re van a reptértől, ki kell gyalogolni hozzá a széles főútra, de ott sem biztos, hogy megtaláljuk, nincs ugyanis jelezve a megálló, ahol emberek ácsorognak, ott sejthetjük.
01.26. RAK-MXP (EZY)
Most a chek-in pultnál okozott zavart a magyar útlevél. (RAK-ról nem lehetséges az online csekkolás.) Valamiért tudni akarták, EU-s papír-e ez, egymástól kérdezgették, de csak a vállát vonogatta mindenki. Végül valami adatbázisból kiderítették, hogy az, innentől már simán ment minden. Igazán jelezhetnék legalább ezekben az új típusú útlevelekben valahogy, hogy EU, de azon kívül, hogy a fedőlapon rá van írva, hogy „Európai unió” amit így nem ért senki (vagy nem veszik észre), nem utal rá semmi. (Vagy pedig kedves magyarok, tessék oda minél többen utazni!!).
A beszállításnál már egyáltalán nem foglalkoztak a nevek és a beszálló kártyák egyeztetésével. Sőt, elmaradt az Easynél megszokott kategóriák szerinti szólítás is (vagy már megszűnt volna?). Egyedül az itt speedy boardingosoknak nevezett elsőbbségi beszállóknak próbáltak egy külön sort fenntartani, kevés sikerrel, mert a sok fejkendős néni erősen tülekedett. „Here the troubles of life all the hustle and strife will go by, come to Marrakesh” – rémlettek fel bennem ekkor a nagy sláger sorai.
Ezúttal csalódtam egy kicsit a narancssárgákban. Majdnem egy órás késéssel indultunk, ennek nagy részét a repülőben töltve. Nem jött magyarázat, elnézést sem kértek érte. A személyzet olasz volt, ebből két – egyébként nagyon csinos – leány végighangoskodta és nevetgélte az utat, komolyan mondom, hangosabbak voltak, mint az összes utas együttvéve (pedig LF 95%, ezúttal a túlnyomó többség arab, mégpedig nem igazán módosnak kinéző.) Landoláskor enyhültem meg csak kicsit: én kedvelem, hogyha elhangzik a helyi idő, és hogy hány fok van odakinn – s ez most megtörtént. És most volt egy exkuzáló félmondat a késés miatt is.
MXP-ről áttranszferáltam magam Bergamoba, ahol egy BB Colorado nevű szállóhelyen töltöttem az éjszakát. Csak azért, mert már olyan sokszor élveztem BGY vendégszeretetét éjszaka, hogy most valahogy nem volt kedvem hozzá.
01.27. BGY-BUD (WZZ)
Már unásig sokszor repültem ezt a desztinációt, nem is vártam tőle semmit, mégis ez lett a legérdekesebb. Először is: BGY jelentősen megújult! Az új szárny külső része még nincs kész, de belül, a repülők irányában már igen. A BUD-ra tartó járat is ebből az új szárnyból indult. Először azt hittem, jé, utashidak vannak, de csak optikai csalódás volt a hajnali szürkületben. Csak legyaloglásra alkalmas csápok ezek, az alján busz várakozik – és ami nem változott: régi jó BGY-s szokás szerint amint megtelt, ajtók becsuk, jármű elhúz, utas tömeg hátsó fele a fagyban kinn hagy. A másik busz majd jön valamikor.
Már a várakozás közben feltűnt, hogy egy Váradi vezérhez feltűnően hasonló úr, fehér sídzsekiben nézegeti, mikor indul a gép. Beszálláskor már jobban láttam, tényleg ő az, a kisfiával volt, egy gurulós szabványbőröndöt húzva beállt a prioritys sorba. Megjegyzem, a bőröndje pont az a fajta volt, ami a kereke miatt éppen nem fér bele a Wizzes keretbe. De ez nem derült ki, mert nálunk nem nagyon foglalkoztak a csomagokkal. Ezzel szemben a szomszédos, PRG-ba tartó járatnál egy japán csajra ráripakodtak, ugyanis két kicsi női kézitáska volt nála. Fele akkora térfogatuk sem volt, együttvéve sem, mint V.J. bőröndjének, ennek ellenére megtagadták a beszállását, amíg egybe nem csomagolja őket. Nos ez lehetetlen volt, lévén a két táska egyforma pici. Némi szóváltás után valahonnan kerítettek egy papírzacskót, abba kellett beletennie a két ridikült, s így már mehetett. No comment.
V.J-re visszatérve: elöl szállt föl, de nem játszott Mátyás királyt, szóba elegyedett a személyzettel és bekukkantott a pilótafülkébe is. Arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, ezen a járaton tuti nem lesz semmi gond. Nem is volt, leszámítva, hogy bő fél óra késéssel indultunk és érkeztünk, úgy látszik, erre már neki sem volt befolyása. A személyzeten nem látszódott megilletődöttség, bár nem voltak olyan laza poénkodások, mint sokszor máskor. Ennek ellenére jól szórakoztam, amikor a Wizz butik árukínálatát ecsetelték: immár kapható Wizz repcsi persely, amibe, ha pénzt dobnak „repülőgép hangot ad ki” (így mondták). Megnéztem a katalógusban: úgy néz ki, mint egy repülőre hasonlító malac. Van távirányítós repülő is, az is meglehetősen duci, szerintem az max. gurulni tud, mint egy kisautó.
Mindent összevetve, a társaságok elvittek, ahová szerettem volna, jó olcsón (cakk-pakk 8 ezerbe került az út, az MXP-BGY transzferrel 10-be). Szóval, meg voltam elégedve :)
