Jet set beszámolója folytatódik. Nem kevésbé érdekes, jó olvasást.
Másnap a cél a Stonehenge megközelítése volt. Stonehenge legegyszerűbben Salisburyből közelíthető meg. Bristol és Salisbury között remek a vonatközlekedés, elővételben elég jó áron foglalhatók jegyek. Mi viszont az útközbe eső érdekesebb helyeket is meg szerettük volna nézni, így az akciós jegy nem játszott, mert az csak adott vonatra érvényes és nem lehet vele megszakítani az utazást. Konkrétan a kapu nem enged ki, ha előbb száll le az ember. Viszont van egy viszonylag barátságos árú 1 napos retúrjegy 17 fontért, amellyel engedélyezett az útmegszakítás.
Az első megálló Bath volt, ahol a rómaiak alapítottak fürdőket, amelyek ma is működnek. A római fürdő látogatható, a felnőtt belépő 11,50Ł. A város is szép, jellemzően XVIII-XIX. századi épületekkel. A város nagyon a turizmusra épül, a belváros gyakorlatilag csak üzletekből áll és azok sem az alacsony árkategóriát képviselik. Bristolból busz is megy Bathba, de azzal közel 1 óra az út, vonattal viszont alig több mint 10 perc.
A következő megálló Bradford-on-Avon, amelyik egy kellemes kisváros az Avon folyó partján. A városközpont elég kicsi, a régi híd köré épült. A hídon található egy kis cella, régen a rabokat oda zárták. A folyóparton van a templom is, ahol éppen mise zajlott és nagyon erősködtek, hogy menjünk be, de mi inkább kihagytuk a lehetőséget. Kicsit távolabb a vasút túloldalán egy kézműves telep található a szerzetesek régi gazdaságában. A bristoli buszok még idáig is eljönnek, de csak annak javasolt a buszozás, aki nagyon ráér és megéri neki a néhány fontnyi spórolás.
Ismét vonatra szálltunk. A vonatból érdemes balra nézni, mert a domboldalban látható Anglia egyik misztikus fehér ló ábrázolása.
A következő állomás Salisbury, egyházi központ, ennek megfelelően a legfőbb látványosság a katedrális, ahol nem szednek belépődíjat, csak javasolt adomány van, ami elég magas, 6Ł fejenként. A toronyba is fel lehet menni, aki kifizeti a 8,50Ł-os jegyárat. Mi kihagytuk ezt az élményt. A városban is érdemes sétálni, szép épületek, kellemes sétálóutcák vannak üzletekkel, éttermekkel, belvárosi Tescoval. A belváros körülbelül 10 percnyi sétára van a vasútállomástól.
A vasútállomás elől indul óránként a busz a Stonehenge-hez, a jegy 11Ł-ba kerül. Ennél olcsóbb megoldás, ha a belvárosi buszpályaudvarról a 6-os busszal elmenni Larkhillba és onnan egy néhány perces sétával megközelíteni a Stonehenge-t. A busz elhalad a Woodhenge mellett is, amely szintén egy kultikus hely, a Stonehenge busz viszont nem arra megy. A buszon a helyiek mosolyogva mondták, hogy hol van a „Stonehenge” megálló, mert tábla nem jelöli.
A sofőr is rendes volt, mert megállt az utcasarkon és nem a megállóban, mert látta, hogy hova tartunk. A busztól vezető út áthalad azon a területen, amelyik a Stonehenge tágabb környezetét jelenti, néhány dombon kívül azonban nem sok minden maradt az építményekből. Tájékoztató táblák vannak a fontosabb helyeknél. 6,90Ł-ért be lehet menni a kerítésen belülre, egy alagúton keresztül, így körülbelül 5 méterrel közelebbről láthatóak a kövek. A kövekhez viszont nem lehet menni, nem lehet megérinteni sem őket, még a gyógyító követ sem. De talán az is használ, ha az ember a közelében van.
Az út vissza Bristolba eseménytelen volt, ugyanazon az útvonalon mentünk. 6-os busszal vissza Salisburybe, onnan pedig vonattal Bristolba.
Utolsó napunkon bristoli városnézés volt, de Bristolról már született leírás mástól a blogon.
Dél körül indultunk ki a reptérre a reptérbusszal, amire megvolt a visszafelé jegy is. Mint kiderült az egyik styuvi is velünk utazott a buszon.
A reptéren szívóztak a csomaggal, ugyanis a folyadékok (dezodor, fogkrém, stb.) nem a szabványos 20x20cm-es zacskóban voltak. Addig nem is engedtek tovább, amíg nem szereztem ilyet, amit egy automatából lehet megvásárolni 1Ł-ért. Mivel mindenkit szívattak, így elég sok felesleges zacskó volt a környéken, nem kellett erre költeni. Viszont a kis közjátéknak köszönhetően majdnem utolsóként szálltam a gépre, amit a menetrendi indulás előtt 5 perccel már toltak hátrafelé. A kapitány a földön és a német-osztrák határnál szólt az utasokhoz, amiből a másodikból az intenzív gyerekbőgés miatt semmit sem hallottam. LF~85%, fogyasztás közepes. 15 mp turbulencia az egész úton. Volt egy magyar sztyuvi is (Laura), aki magyarul is elmondott néhány információt, de kb. olyan volt a magyarja mint az angolja. Mobilos gép volt, többen is küldtek sms-t, telefonálót nem láttam. Érkezés jóval menetrend előtt Vecsés felől fanfárral. Majd kivételesen séta a terminálig. A gépnél legalábbis a lépcső oldalán földi személyzet 0, a szárny alatt teljesen szabálytalanul jöhettünk, nem volt lekerítve.
