A felsorolt portugál gyöngyszemek meglátogatására való ösztönzésként következzen Senator412 három légitársaságos útja, ahol minden gép késik (vagy nem?), egy lerobban, néhány utas pánikol – de amúgy minden rendben :) 

Az útvonal a következő:

Oda: BUD-(W6)-BGY-(FR)-MAD-(U2)-LIS
Vissza: LIS-(U2)-MAD-(W6)-BUD

Úti célom valójában nem Lisszabon, hanem Évora városa és annak környéke (Alentejo tartomány) volt. Akit a környék érdekel, és a repülés eseményei kevésbé, gördítsen lejjebb.

A repülőút:
Az ára szumma kb. 30 euróra jött ki (+ némi wizz pont, de azok nélkül sem lett volna vészes). Kézicsomag, FR-hez Wirecard, U2-höz VE és Auguri2010 promokód persze alapfelszereltség.

BUD-BGY
Szerdán 10.30 és 11 között 5 gép indul, ami T1 teljesítőképességének határát feszegeti. A több rétegben hajtogatott sor végigállása kb. 45 perc – számomra rejtély, hogy az indulás előtt 40 perccel záró c/in pulttól vajon hogyan érik el a gépet? Még online csekkolva is legalább 1,5 órával előbb tanácsos kimenni ilyenkor, nem az idegeskedés elkerülése végett, mert az mindenképp garantált, hanem hogy ne hagyjanak ott. Nemcsak a tömeg nagy, az alaposság is: a cipőket pl. most mindenkivel levetették (többször is utaztam már a szigorítás óta, de eddig nem tapasztaltam, legfeljebb csizmákat, bakancsokat pécéztek ki néha). Ennyi kényszerű sorállás után a gép késése miatt további egy óra talponállás következett, ugyanis egyáltalán nem lehetett leülni (max. a földre). Közel egy időben indul 5 járat, azaz majdnem ezren zsúfolódnak egyszerre a kapuk előterében! Miért és kinek jó ez így??

A Wizz csomagkeretei ki voltak készítve, de nem használták, ahogyan a rá applikált új utasterelő táblát sem (balra priority, jobbra all other – a W6-nál eddig nem volt ilyen). Most valóban reménytelen lett volna két sorba állítani a népet, olyan kevés volt a hely. Érdekes a Wizz menetrendje: a BUD-BGY útvonalra (1 óra 10 perc, már igen sokszor repültem) 1 óra 40-et állítanak be. Így aztán percre pontosan érkeztünk – a fél órás kezdeti csúszás ellenére. Régebben úgy emlékszem nem volt ekkora rátartás a menetrendben. Vajon mi a céljuk ezzel? A késési mutatók kozmetikázása vagy a cég így akarja növelni a késési jótállásos játékban a sanszát? Mert hiszen egyébként nem tesz jót a gépek pörgésének ez a húzás. Örömmel tapasztaltam, hogy az előző beszámolómban kritizált hibát (a turkui reptérre történő kijutási infó) máris korrigálták a fedélzeti magazinban – meglepő, milyen figyelmesen olvasgatják ezt a fórumot :)

BGY-MAD
Nyár óta teljesen átvariálták a biztonsági kapuk elhelyezkedését és a szalagkorlátok is máshol vannak, egy üvegfallal elhatárolt részben. A korábbi ryaneres méregető alkalmazott megvan, de főként a szemmértékére hagyatkozik: régebben majdnem mindenkit megkértek, tegye a keretbe a csomagját, most senkit – legalábbis a környezetemben. Egy további meglepő újítás: annak az emberkének kell bemutatni a beszállókártyát és mellé az igazolványt is (!), aki a röntgenkapu mögött figyeli, besípoltunk-e. Mivel erre sehol sem figyelmeztetnek, nagy a fennakadás, mert a többség beleteszi a ládába a papírjait, aztán megy vissza kotorászni, mikor kiderül, hogy ezekkel a kézben kellett volna átjönni a kapun. A laptopok simogatásáról viszont leszoktak – pedig e reptéren kötelező kűr volt eddig. Mindent összevetve 30 perc sorállásba került átjutni az ellenőrzésen, ami óvatossá kell tegyen mindenkit, aki itt átszállást tervez. Persze nyilván sok múlik azon, mennyire zsúfolódik a gépek indulása a kérdéses idősávban. Borzasztó nehézkesen ment a beszállás is: negyedóra álldigálás az utashídnak látszó csőben (ami nem az, mert csak egy lépcső vezet le a végén – csak tudnám, mire jó ez a megoldás?). A lépcsőházban is újabb negyedóra, majd utána kinn a betonon további 10 perc. Egészen elcsigázva estünk be a helyünkre – s ez ismét egy olyan sorállás volt, amit az sem tudott elkerülni, aki nem sorban tülekedő típus. A Ryanair is mestere a rátartásos menetrendkészítésnek: 30 perces csúszással indultunk, mégis az előírthoz képest 15 perccel korábban érkeztünk! Így persze hogy ők a „the most punctual european airline”:)

MAD-LIS
A madridi reptér nagyon kényelmes átszállóhely annak, aki online csekkolt, és nem „piszkos” reptérről érkezik, ekkor ugyanis a repülőből kilépve egyenesen besétálhat az induló utasok közé, és akár 2 perc múlva ott lehet a beszállókapunál (FR, W6 és U2 egyaránt a T1-et használják). BUD-ról érkezve ez sajnos nem megy: úgy láttam, a gép csőre áll ugyan, de az utasok nem azon át jönnek ki, hanem a hátsó kijáraton át buszokba terelik őket, majd onnan a csomagkiadóba mennek – ahonnét már nem lehet csak úgy az indulási oldalra visszamenni. Itt is fél órát csúszva indultunk, de ezt akkurátusan kiírták, így legalább itt nem kellett fölöslegesen sorba állni. A gép majdnem tele volt, gyakorlatilag csak az utolsó sorban nem ült senki - ami nem meglepő, mert az easy gépein ott vakablak van, ami eléggé nyomasztó. Bár már előfordult, hogy direkt oda ültem, pl. ha napsütésben aludni szerettem volna a gépen. 10 perccel az előírt után érkeztünk, EZY-ék itt tehát csak 20 perc rátartást alkalmaznak.

LIS-MAD
Ahogy idefelé, 10 percet késve érkeztünk. Sajnos most nem élhettem a kényelmes átszállási lehetőséggel, hiszen MAD-ról Wizzel szándékoztam hazajönni, s ugyebár a spanyol repterekről továbbra sem lehetséges az online csekkolás, így ki kellett menni, hogy hozzájuthassak a beszállókártyához. Ápr. 1-re ígérték a teljes bevezetést - miért nincs még mindig??

MAD-BUD
A C37 kapuhoz volt kiírva az indulásunk, ahol folyamatosan fojtogató füst terjeng egy dohányzó bódé közelsége miatt. Fél órával előttünk indult onnan a Lufthansa Frankfurtba, ám a kedves magyar utasok nem bírták ki, hogy ne kezdjenek sorba állni, még mielőtt a lufisok be sem szálltak. Így aztán két sor alakult ki, keveredtek is szépen: mikor az utolsó felszólítás elhangzott a frankfurti utasok számára, 8-10-en kétségbeesve ugrottak ki a budapesti sorból – szegények csodálkoztak is addig, miért nem haladnak előre… Mikor ők elfogytak, jött a meglepetés: gate change, a C42-ről fogunk indulni! Döbbenetes volt, ahogy 150 ember felfogván a tényt, kétségbeesetten rohanva, törtetve, bőröndökkel szlalomozva próbált új pozíciókat szerezni. Egyszerűen nem értem, miért olyan lényeges, ki hová ül, hogy ezért megérje ilyen égő módon viselkedni… Időben beszálltunk, egy ideig még dekkoltunk a gépben ülve, aztán lassan kigurultunk. Madridból mindig nehézkes az indulás, nagyon forgalmas a reptér és hosszú az út a felszállópályáig is. Ha egyáltalán megéri késési jótállásba invesztálni, akkor leginkább innét – kb. 50% a nyerési esély. Most viszont megállapítottam magamban, hogy ezúttal megszívta, akit fogadott a játékban. Nos, korai volt a káröröm: egyszer csak tolatni kezdtünk, és visszaálltunk szépen a parkolóhelyre (!).

This is captain speaking: műszaki hiba, megpróbálják elhárítani. Fél óra múlva: sajnos nem tudják megoldani, nem sikerül beindítani a hajtóművet (!), ki kell szállni, csak átvizsgálás után derül ki, egyáltalán vissza tudunk-e ma indulni (!). Volt mindenféle utasreakció: az idegességet leplező poénkodásokon át, a letargián keresztül egészen azokig, akik új gépet követeltek, mondván ebbe nem hajlandóak visszaszállni akkor sem, ha megjavítják. A személyzet is teljesen tanácstalan volt, nem tudtak semmi konkrétumot mondani. Az egyik stuvi bedobta ugyan, hogy „van egy tartalék gépünk, ami probléma esetén ide jön, csak 2 pilóta kell hozzá” – na ez jól hangzik, de én ebben egyáltalán nem bíztam. Érdekes módon nem az utashídon mentünk vissza a terminálba, hanem a hátsó ajtón le, majd buszokkal a csomagkiadóba. Ott tanácstalanul összeverődtünk – akkor most innen hová?? 20 perc múlva megjelent egy reptéri alkalmazott: menjünk vissza a C42 kapuhoz. Igen ám, csak ehhez újra át kellett haladni a szekun – el lehet képzelni azok lelkiállapotát, akiktől mindezek után most elkobozták az olivaolaját, sangriáját stb., amit a duty free-ben vásárolt.

A C-42-nél honfitársaimat újfent felsorakozva találtam, mintha mi sem történt volna… ami kissé tragikomikus, hiszen hogyan gondolhatták, hogy azért szállítottak ki, hogy utána rögvest mehetünk is vissza?! Indulási idő+2,5 óra elteltével kezdtem el felidézni, mik is a jelentős késés esetén az utasok jogai. Sajnos 1500 km-t meghaladó járat esetén csak 3 óra után jár büfékupon, de ekkor ugyebár már jelentős kártérítés is megillet (amit, mint tudjuk a Wizzair önként nem ismer el). Már kezdtem fogalmazni a 250 eur fájdalomdíjat igénylő levelemet, lélekben már készültem a perre, amivel ki is sajtolhatom belőlük, sőt már kezdtem is elkölteni magamban, amikor +2óra 45-kor hirtelen megindult a sor eleje: sikerült megjavítani a hibát! A menetrendet 3 óra 5 perccel meghaladóan kezdtünk kigurulni, 3 óra 15 perccel utána startoltunk, és kereken 3 óra késéssel érintettük újra a betont, majd 3 óra 10 perccel álltunk be a parkolóhelyre. Végül nem fogok kártérítést igényelni, mert annyira határeset, de komolyan felmerül a kérdés, melyik időpont számít ilyenkor? A 3 órát meghaladó késés melyikre vonatkozik? Az indulásra, vagy az érkezésre? Azon belül is a felszállás vagy a parkolóhelyről történő kigurulás illetve a földet érés vagy a parkolóhelyre beállás időpontja számít? Netán az ajtó kinyitása? Nagyon nem mindegy, ezek között rengeteg idő telhet el! Alentejo viszont csodás, tessék oda elrepülni!!

Praktikus infók:

Bejutás a lisszaboni reptérről: a belvárosi Cais Sodré-ra a 44-es busz visz 1,45 euróért, a jegy a vezetőnél kapható. A 91-es Aerobus járat valamivel gyorsabb, mint a 44-es, viszont csak napijegy megvásárlásával (3,75 €) lehet igénybe venni. Annak éri meg, aki aznap még utazgatni akar. Mindkét busz közvetlenül a kijárat elől indul. Utazás Portugáliában: a legolcsóbban és a leggyorsabban busszal juthatunk el Évorába. Menetrend angolul is és akár online megvásárolható majd kinyomtatható jegyek:. Jó tudni, hogy náluk a retúr jegy 10%-kal olcsóbb, mint a külön oda és vissza jegy. Pl. Lisboa-Évora oda-vissza 21,60 eur. Portugáliában tartományonként is vannak busztársaságok, Alentejo-n belül a Rodalentejo közlekedik. Honlapjuk  csak portugálul tud, és nem intelligens a menetrendjük, csak pdf fájlokat lehet letölteni útvonalanként. Ezen nem könnyű eligazodni, de vigasztaljon bennünket, hogy a buszállomásokon ugyanezek vannak kirakva, azzal sem járunk jobban. Fontos tudni, hogy szombaton és vasárnap lényegében leáll a buszközlekedés, csak a forgalmasabb viszonylatokon indul napi néhány járat. A Rede Expressossal is utazhatunk néhány helyre Alentejon belül, de dupla annyiba kerül a jegy, mint a helyi társaságnál.
Szállás Évorában: tudom ajánlani a Pensao Policarpo-t. Szoba az óvárosban kilátással, reggelivel, ingyenes wifivel, mosdóval, 1 ággyal 25 euro, ugyanez 2 ággyal 30 euro, fürdőszobás változatban 40 euro.

 ez már egy Wikipedia fotó

Hova érdemes elutazni Évorából?
Kelet felé: Estremoz és Elvas szép erődvárosok. Délen Béja és Mértola érdemel figyelmet. Északra Marvao-t ajánlják az útikönyvek, de én oda nem jutottam el. Sebaj, majd legközelebb! S még valami: aki mint én, hajnali fél 2-kor lép ki T1 ajtaján az éjszakába, és nem tud/nem akar taxira költeni, ne csüggedjen: a Ferihegy1 vasútállomásnál van egy átjáró a falon, amely a Nagybánya utcára nyílik: ezen 10-12 perc egyenes séta az Üllői út, ahonnét a 950-es éjszakai járattal be lehet jutni a városba.