A reklám után ismét itt vagyunk. Végül Zoli és testvére is rendben megérkeztek a szállásra.
Az utazás nehézségei után kellemes meglepetés volt a szállás. A szálloda neve Hotel Don Paco Castilla, ami egy nagy apartman komplexum 6 medencével, amiből 1 fűtött. Puerto del Carmen külső részén van, közel a reptérhez, 2 percre buszmegálló, ahol 3 busz is megáll, a tengerpart 300 méter. Mi ketten kaptunk egy 2 hálószobás apartmant, egy teljesen felszerelt konyhával és egy kb. 10 nm-es terasszal. Az árban félpanzió volt, nekem nagyon ízlett a konyha, 2 óriási teremben lehetett válogatni a kaják közül + egy látványkonyha, ahol előttünk sütötték a húsokat. Ezt is természetesen az általam favorizált www.travelrepublic.co.uk oldalon foglaltam, 105 € volt az 5 éjszakára, tehát 21 € (Kb. 6000 Ft) egy napra félpanzióval. Ugyanez a szállás a booking.com-on 150 € volt.
Egy-két szó a helyi tömegközlekedésről, az Arrecifebus-ról. Legrövidebben káoszosnak mondhatnám, hát igazából semmi sem úgy ment, ahogy ki van írva. Érdemes venni bérletet (ún. Bonocard-ot), amelyet 12 illetve 22 €-ért árulnak, ellentétben a kiírással, nem csak az arrecifei buszpályaudvaron (ott van egy automata, ami nem működik), hanem a sofőröknél is. A jegy sem olyan olcsó, teljes áron 1,2 € az olcsóbbik jegy, bonocard-dal 30% olcsóbb.
Elvileg felénk a 2, 24, 25-ös busz járt, de mindig találkoztunk az elvileg tök ellentétes irányba járó 1-essel is, szóval teljes káosz. A helyieknek sem lehet a lieblingje az Arrecifebus, mert a pályaudvarral szemben van egy nagy grafiti a cég privatizálását követelve. Az autóbuszt a kanári spanyolban Gua-gua-nak hívják (va-va-nak kell ejteni), hivatalosan is így nevezik, ez van kiírva a pályaudvarra is.
Egy pár szót a környékről. A Kanári-szigetek vulkáni területek az Atlanti óceánban közel Marokkó legdélebbi részéhez. 7 nagyobb és 6 kisebb szigetből áll, ezek közül Lanzarote a 4. legnagyobb. Spanyolországhoz tartoznak, de a helyiek nagyon büszkék a saját identitásukra. Eredetileg a szigeteket az Afrikából átjött őslakosok, a guancsok lakták, akiket aztán 200 év háborúskodás után legyőztek a spanyolok.
Aztán több száz év punnyadás jött, mikor a 80-as években felfedezte a szigeteket a turizmus, és az egész vidék fellendülésnek indult. A szigetek fejlődése érdekében különleges gazdasági övezeti rangot kapott, ez azt jelenti, hogy mindenre csak egy 10%-os általános adó rakódik. Autonóm területnek számít, a közigazgatási központ 4 évig Las Palmasban (Gran Canaria), 4 évig pedig Santa Cruzban (Tenerife) van.
De vissza a mi történetünkhöz. Az első nap besétáltunk a Puerto del Carmenbe, hogy körbenézzünk egy kicsit. Ez egy tipikus kis halászfaluból lett üdülőkomplexum, sok bolttal, 2-3 stranddal és egy nagy bevásárlóközponttal.
Úgy általánosságban elmondható, hogy minden nagyon olcsó. A benzin literje 0.89 €, a szeszes italok literje is 5 € környékén kezdődik. Mindenkinek ajánlom kipróbálásra a helyi kontyalávalót, a Ron Mielt, ami egy mézzel kevert rum. Mi egy literes 30%-os változatát 4.9 €-ért vettük és be is toltuk 4 nap alatt (főleg én :), de a boltban a Sangria literje is 1 € környékén van. 2 szupermarket lánccal találkoztunk a Szigeten, a Spar-ral és a Hiperdino-val, nekem az utóbbi jobban bejött.
A partmenti bazársor tele van kínai és indiai boltokkal az előbbiek egy csomó bóvli szuvenírt árulnak 1 €-ért, az utóbbiak olcsó piát, műszaki cikket, cigarettát és szivarokat árulnak.
A helység végében van egy bevásárlóközpont, a Biosfera, ahol főleg az Inditex csoport (Zara, Bershka, P&B, Stradivarius) üzletei vannak, és a kiárusítás miatt szinte ingyen lehetett vásárolni (pl. az összes Zara poló 3 €!!)
De igazából az indok, hogy bementünk Carmenbe, az volt, hogy találjunk olyan helyet, ahol be lehet fizetni egy sziget túrára. Mint kiderült 2 cég van, a Customer Travel illetve a Last Minute Travel akik szerveznek ilyet, a két cég árai gyakorlatilag egyformák, 45 euró az egynapos túra. Mi végül az elsővel mentünk, mert ott volt idő a tevegelésre is.
Mivel másnap volt a túra, ezért korán lefeküdtünk, és sajnos esőre ébredtünk nagy szél kíséretében. Szerencsére mielőtt elindultunk volna, elállt, rövid időre kisütött a nap, életem egyik legszebb szivárványa kíséretében.
Szóval elindultunk, és először megálltunk Yaizában, ami egy nagyon szép kisváros, sokszor elnyerte Spanyolország legszebb települése címét. Onnan továbbmentünk Timanfaya Nemzeti Parkba, ahol először megálltunk egy kis tevegelésre. 
Ennek az ára nem volt benne az útba, ez 6 € külön költséget jelent, de nagyon megéri az árát, mert nagyon hangulatos tevegelni a Nemzeti Park vulkanikus talaján. Az egész Park egyébként 1730 és 1736 között keletkezett, amikor beindult a vulkanikus tevékenység és több mint 100 vulkán tört ki egyszerre. Tényleg olyan az egész táj, mintha a Marson járna az ember. A Parkban nem szabad csak úgy járkálni, egy buszos túrán lehet csak körbejárni. A van egy látogatóközpont is, ami közepén egy étterem, ahol a vulkánok hőjével sülnek a finomságok.
