Volt egy megkezdett londoni beszámoló, kis csúszással íme itt a folytatás.
A röpke 1 órás fordulóidő után elrugaszkodtunk, az EI-DAJ kapitányának neve és hangja ismeretlen maradt, a lányok kétszer körbe tolták a biciklit, a mellettem lévők ettek, ittak. Az öv tabló kikapcsolás után 15 másodperccel már megjelent az első pisis nő, majd jött sorban a többi. Nem tudom, hogy sok vesebajos utazik, vagy csak a repülő hozza ki az emberekből, de tény, hogy elég nagy forgalmat bonyolított az elöl lévő illemhely. Ebből a szempontból nem hülye ötlet a fizetős verzió…
22:50-kor jelentette a vezető utaskísérő, hogy földet értünk. Ezután hosszas taxizás következett, majd még hosszabb gyaloglás a terminálon keresztül-kasul, majd pihenésképpen brutál hosszú sort kellett végig állni útlevéllel a kézben.
Okos magyarok egy menet közben is bővülő csoportja kiszárta magának azt a sort, ahol nem volt senki, (felirat: e-passport) diadalittasan kerültek mi bennünket. Kisvártatva hangosan anyázva jöttek rendezetlen sorokban, köcsögöltek, anyáztak, majd bepróbálkoztak az egyik sor közepénél, de az ott álló feka öltönyös arc felnézett a Blackberry-jéből, rájuk vicsorgott, ezzel jelezve, hogy irány a sor vége…
Buszosoknak infóként: mint írtam, óra 50-kor landoltunk, a hosszú taxi, gyaloglás és várakozás után egyenesen a Terravision megállójához mentem, kocogtam, futottam. 22:25-re értem oda, ekkor már 12-en álltak előttem a 23:00-s buszra, hiába volt jegyem a felesre, már full ház volt. Jelzem, a következőre sem fért fel mindenki. Ha valaki siet és az ár nem számít, szerintem inkább vegyen helyben jegyet, kiválasztva azt a járatot, ami épp indul, s amire még felfér.
Negyed egy után már bent is voltam a Victorián, összességében minden a tervek szerint alakult, leszámítva a fél órás buszra várást. Kaptam a kezembe egy welcome drinket (dobozos Red Stripe ) majd hirtelen leugrottunk az éppen zárni készülő pályaudvar alá Oystert feltölteni. Gyorsan végeztünk volna, de lefagytunk egy picit, miután -3,80 font volt az egyenlegem :) Ez megy hogy… van itthon 3 Oyster, egyet felkaptam, úgy látszik rosszat húztam…
Rövid utazás után megérkeztünk a nyugvó pontra, ahol újabb jamaicai sör és ecetes csipsz várt, sőt ránéztünk az Égi Udvarból vitt jó magyar Unicumra is, ami melegen továbbra sem javasolt felhasználásra.
Miután hajnalodott már, mikor lepihentünk, déli indulásnál korábbi időpont szóba sem jöhetett a dél-londoni környék felfedezésére. Unokatesómmal szép kényelmesen besétáltunk a London Bridge-ig, ám addig meg-megpihentünk egy-egy pint csapolt Strongbow ciderre. Rögtön az első bázison meglepetés ért bennünket, ugyanis a kis kocsmában hatalmas füst fogadott, az asztaloknál ipari módon dohányoztak a helyi erők. Óvatos érdeklődésünkre a tulaj csak annyit mondott, itt lehet, itt mindent lehet. Nem mentünk bele bővebben a lehetőségek megtárgyalásába, inkább kiültünk a napos teraszra, 16 fokban már egész kellemes volt. Próbáltunk rájönni a megfejtésre, de inkább visszamentünk a pulthoz még egy adagért, s a válaszért. A meglehetősen idős, úriember csapostól megtudtuk, hogy ez egy magának való környék, olyan mint egy falu. Mindenki ismer mindenkit – minket pl. nem, de ha már másodjára jövünk emlékezni fog, egy hét után pedig az italunkat sem kell már kérni, mert megjegyzi. Ide nem járnak hátizsákos emberek, ha mégis erre tévedne egy turista, bizonyára a bőröndjét sem húzná sokáig a járdán. Ez egy csendes környék. Csendes? Másfél percenként elhalad itt egy 747-es, vagy egy 380-as. Viccelünk? Heathrow? Milyen repülő? Ők nem hallják. (Bezzeg Liszt Ferenc XXI. századi szomszédjai…) Végül elhangzik a megoldás is: az ellenőröknek is jól esik néha egy-egy bláz. Itt elszívhatják munkaidőben is.
Pár cider után átsétáltunk a Temze túlpartján lévő Nando’s étterembe, ahol bár nem túl olcsón, de nem is azzal a céllal, elfogyasztottunk egy kiadós és nagyon finom vacsorát, amit újfent leöblítettünk még helyben valami dél-afrikai ciderrel. (OFF nem tudom, ki iszik/ivott ilyen almás italt, de egyre több féle kapható nálunk is. Ami a furcsa, hogy amíg kint egy a sok közül, addig nálunk valami prémium termékként vezették be, 300 Ft 3 deka…. ON)
Akartam csinálni egy „voltam megint Londonban” képet, de időközben besötétedett és a kis kompakt gép alkalmatlan volt ilyen jellegű dokumentációra.
Másnap véget ért a rövid kiruccanás, Victoria-LTN álmosan, „megyekhaza” hangulatban… Alapból FR STN-BUD retúrom volt, de elment a kedvem a korai keléstől, ezért lesaux közreműködésével ápgrédeltem a jegyemet W6 LTN-BUD-ra.
Hazaút sima, teltházas, csomagnemtudomhovarakós, pilótakussolós, nézelődős-alvós, kis forgolódás után leszállós.
