Skandinávia mindig is a szívem csücske volt és lesz. Fenntartással kezelek olyan kijelentéseket, mint például az évente megjelenő internetes szalagcímeket, miszerint a dánok lennének a világ legboldogabb nemzete. Nem tudom, azt azonban le kell szögezni, hogy széles mosollyal fogadnak az emberek mindenhol, amit el is neveztem dán mosolynak és néhány nap óta itthon is sikerrel alkalmazok, de nézzük a részleteket a lokoszt rajongók kedvéért. Cruise beszámolója.

Malmőn keresztül utaztam Koppenhágába, a repülőjegy jóval olcsóbb Budapestről Malmőbe és Koppenhágába továbbra sincs fapados lehetőség. Wizzair-rel indultam, a reptéri buszos szállítás nekem továbbra sem szimpatikus, szerintem még mindig egyszerűbb lenne, ha ki lehetne gyalogolni a repülőgéphez, ahogy azt a konkurenciánál alkalmazzák. Helyette marad a tömegnyomor a buszon. A leszálláskor nagy ellenszél volt, a gép 20-30méterrel a föld felett megbillent kissé, hirtelen minden utasnak elakadt a lélegzete, de persze megküzdött a kapitány az erős északi széllel és sikeresen landoltunk. Ilyen oldalszelet korábbi utazásaim során nem is tapasztaltam. A Malmö repülőtér kicsi és onnan a Flygbussarna busztársasággal lehet a városcentrumba eljutni. A városnak kb. 280.000-es a lakossága, de hatalmasabbnak tűnik, köszönhető ez a rengeteg építkezésnek. Malmö legnagyobb látványossága is egyben két építészeti remekmű. Az általam csavart toronynak nevezett Turing Torso, amely Svédország legmagasabb épülete. A másik a Svédországot és Dániát összekötő Öresund híd, amely Európában a leghosszabbnak számít a maga 8km-es felületével és a tengerpartról is jól látható. Gyalogszerrel könnyen megközelíthető a Malmö erőd, a Malmöhus, mely ma már múzeumként funkcionál.

A Koppenhágába szóló vonatjegyet a központi pályaudvaron lévő automatákból könnyen beszerezhetjük, a retúrjegy ára kb. 8000 Ft volt, bár több mint maga a repülőjegy került összesen. A jegyvásárláskor ki kell választani, hogy mely járattal akarunk utazni, tehát ha egyből retúrjegyet veszünk, akkor át kell gondolni a visszaút tervezett idejét. A retúrjegy olcsóbb, ezért viszont célszerű egyből megvenni. Az út cirka fél órát vesz igénybe, a vonatra másodosztályú jegyet vettem, bár a vonat csak elsőosztályú szerelvényekből állt. Kicsit aggódtam, hogy a kalauz erre mit reagál majd, de a jegy átnyújtásával csak egy széles dán mosolyt és a „tak-tak” kifejezést hallottam. Az Öresund hídról szép kilátás nyílik a városra és a tengerre.

Bár izlandi mondásként terjedt el: „Borzasztó az időjárás, várj csak 5 percet és még rosszabb lesz!”, azért ez itt is helytálló. Sajnos nem érzékeltem, hogy éghajlat szempontjából Skandináviában Dánia a legkedvezőbb, mert március közepe lévén nagyon hideg volt, az ottani átlagnál is jóval hidegebb, napi maximum hőmérsékletként 2-3 fokig kúszott fel a higany és délelőttönként fagyos nagy erejű szél süvített mind a 3 napos kint tartózkodásom alatt.
A dán főváros területileg és lakosságszámra is kisebb mint Budapest, gyalogszerrel minden látványosság jól megközelíthető, így a tömegközlekedésről nem tudok beszámolni. A város rendkívül kerékpárbarát, nagyon jól kiépített útvonalak vannak, ez számít a fő közlekedési eszköznek, autós dugókat nem is tapasztaltam ottjártamkor. 

Amit érdemes megnézni az a koppenhágai kikötőben található Kis hableány szobor. A kikötő túloldalon feltűnik az Operaház épülete. Ehhez közel található a Kastellet, egy ötszög alakú erődítmény, majd az Amalienborg Palota, a dán királyi család téli rezidenciája. Itt 12 órakor őrségváltás van, amit érdemes megnézni, mert egy zenekari kísérettel lezajló érdekes forgatókönyvű „műsorszám”. Érdemes megnézni még a Christiansborg palotát, mely a dán parlamentnek is helyet ad, illetve a Rosenborg kastélyt, ahol a dán koronaékszerek vannak. Itt jegyezném meg, hogy a múzeumok többsége hétfőn zárva tart és a Nemzeti múzeum megtekintése ingyenes.
A legekből nem lehet kifogyni Dániában. A városban van a világ leghosszabb sétálóutcája, a Stroget. Itt egy fontos üzletet emelnék ki, a Lego boltot. Aki gyerekkorát a Lego-val töltötte, az felnőttként se hagyja ki ezt a kis csodát, ajánlom.  

Aki pedig nyáron látogat el a városba, az a Tivoli-t is megtekintheti, ez a város vidámparkja, éppen felújításon esett át most márciusban, de számos park van még a városban, ami egy nyári látogatást érdekesebbé tehet.  Érdemes még megnézni a Nyhavent, ez egy kis kikötőöböl, jellegzetes dán házakkal, kávézókkal, sörözőkkel, 1 kávéra meg kell állni és pihenni.
Christiania egy városrész, mely egy önjelölt független autonóm terület. Körülbelül ezer ember él ott, kerítéssel jól elszeparált terület, a turisták gyakran felkeresik, a helyiek saját éttermeket, kocsmákat, állítólag saját postarendszert is üzemeltetnek. A területen sok helyen szétdobáltan hevernek a kerékgumik, kerékpárküllők, üvegek, újrahasznosításra váró elemek. Számomra nem volt szimpatikus a hely, amíg keresztülsétáltam rajta, addig nem tudta átadni a varázsát. A kormányok megpróbálták már felszámolni, de a lakosság körében népszerű és egyfajta dán progresszív életmódnak tartják, ami ott megjelenik. 

Még mindig nem tudom, hogy Magyarországon miért nem honosodott meg a bagel fogyasztása mint oly sok országban, de itt is nagyon sok helyen kapni, ugyanakkor számos étkezési lehetőséget találhatunk még a városban. Sörözők hada sorakozik a városban, van hová betérni hűvös időben is és kissé felmelegedni, mielőtt folytatjuk utunkat a hely felfedezésére.
Összegezve az úton tapasztaltakat, Koppenhága egy nagyon tiszta, élhető hely, negatív élményt egyáltalán nem tudok megemlíteni, ajánlom mindenkinek.