A fapadosok korában már nem nagy truváj elpattanni a katalán fővárosba, hiszen egy jól irányzott járattal a budapesti indulás után 2,5 órával már az El-Praton kávézhatunk. (ha csomagunk is van, akkor meg rohanni sem kell, mert 30-40 perc mire a helyi erők elővarázsolják.

A város sokakat magával ragad, nekik szól ez a bejegyzés. Aki már volt ott, most felidézheti az emlékeiben az alábbi képsorokat, (feltéve, hogy nem metróval glasszált ott tartózkodása idején) aki pedig még nem járt az olcsó San Miquel hazájában, (kint annyi 1 liter, mint a magyar hiperben a kisüveges) annak íme némi kedvcsináló mozgóképes akció.

Csapjunk bele a paellába, itt van rögtön a városképi jelentőségű Barrio Candela. Nagyon jó arcok, sokan vannak és lépten-nyomon félelmetesen jó zenét csinálnak. A turisták meg nagyon szeretik őket.

A youtube rengeteg videót oszt meg róluk, szerintem érdemes belenézni néhányba.

Egy másik népszerű, helyi utcazenekar a Made in Barcelona. Nyomnak reagge-t, kubai zenét, tele vannak energiával és persze nagyon jó zenészekkel.

Rájuk is érdemes szánni egy fél órát városnézés közben.

Aztán itt vannak a kínai szakácsok. Hülye vicc, de tényleg oylan, mintha egy jól megtermett konyhai wokból csalogatnák elő ezeket a fantasztikus hangokat a kikötő mellett. Az elektrofőzőedény mellett játszik még egy távol-keleti srác által bizgerált netbook-szinti páros és egy ausztrál didgeridoo. Ők is elég sűrűn előforulnak a városban, az alábbi videón az is látszik, hogy hozzájuk sem kell lasszóval vadászni a kközönséget.

Vannak persze komolyzenészek is, akik valószínűleg bármelyik nagyzenekarban megállnák a helyüket. A hangszerek elég széles skálán mozognak, van aki zongorát tol ki minden nap az utcára, de előfordul hárfás és gordonkás produkció is. Nézzünk ebből a stílusból is egy versenyzőt.

Spanyolország flamenco nélkül olyan, mint a Dallas Bobby Ewing nélkül.

Azon már meg sem lepődünk, ha Louis Armstrong hangján énekel valaki az egyik sarkon.

A zenei produkciók mellett számtalan egyedi előadással pénzt keresni akaró művésszel találkozhatunk, főleg a kikerülhetetlen Las Ramblas-on. Nézzünk egyet ebből a szekcióból is.

Néha a nagy Ronaldinho is megszorult, ezért barcelonai pákyafutása idején törzsvendég volt az utcán.

De ami a legfontosabb: néhány euroért Michael Jackson is tovább él, csak nekünk, csak Barcelonában.

Azt hiszem úgy illik, hogy ebből beszúrok egy eredeti, utánozhatatlant is... 8 perc sikoltozás és ámulat Michael Jackson emlékére.

 Ui.: A Ramblas tele van zsebtolvajokkal és perverz tatákkal.