Az index low-cost topikján többen beszámoltak már a Kanári-szigeteken tett útjukról. Mi is kedvet kaptunk, hogy a télből a tavaszba repüljünk és Lanzarote szigetére esett a választásunk. Íme a folytatás
A szigeten a növényvilág pálmákból és kaktuszokból áll. A kaktuszokat termesztik is, állítólag a bíbortetű még biznisz, mert a kozmetikai ipar még veszi.
Meghatározója a szigetnek, hogy a XVIII. században több vulkánkitörés vulkáni kőzettel, lávával és hamuval árasztotta el a sziget egy részét. Így néha tényleg olyan a táj, mintha sivatagban vagy a Marson/Holdon autózna az ember. A lávafolyások hol töredezettek, hol simák, némi barázdával.
A sziget látnivalói: a láva barlangokat is kialakított, egy ilyen barlang megtekinthető, a Los Verdes barlang. Ennek folytatása az óceán partjánál a Jameos del Agua, egy barlangi tó fehér rákocskákkal. Ennek folytatásaként Cesar Manrique, a szigeten élt művész egy házat álmodott meg, érdekes medencével, pálmákkal. Itt egy múzeum is van, amely a vulkáni tevékenységekkel foglalkozik.
Szintén Manrique-nek köszönhetjük a kaktuszkertet Guatiza mellett, ahol több, mint ezer féle kaktuszt lehet megnézni, valamint egy régi szélmalmot is.
Szállás: a szigeten rengeteg szállást lehet találni, jó áron. Mi a 4* Hotel Hesperia Dorada-ban laktunk, amely remek szállás, tele német és angol nyugdíjassal. Amúgy a sziget is tele volt nyugdíjassal. Egy éj kiadós reggelivel, tengerre és parkra néző szobákkal 57 euró/éj. Van egy sólepárló is a szigeten, amely felülről érdekes látvány, de ennél többet nem nyújt. Sokkal izgalmasabb az sziget nyugati partvidéke, a Los Hervideros és környéke. Itt gyönyörű a tengerpart, érdekes bemélyedéseket, barlangokat, lyukakat vájt a víz a vulkáni kőzetbe. Szinte 150-200 méterenként meg kellett állni a kocsival, mert mindenhol más és más különleges forma volt a parton. Imádom az óceánt és sokáig tudom bámulni a hullámokat, a vizet és a köveket.
Ugyancsak nincs messze az El Golfo, amely egy érdekes zöld színű tó. Színét az algáktól kapja, vize az óceánból származik, amelyet egy földnyelv választ el a nagy víztől. További érdekesség, hogy itt a homok fekete, a vulkáni kőzet miatt; olyan, mint a szénpor. A szigeten fekszik a Yaiza nevű település, amely több alkalommal érdemelte ki Spanyolország legszebb települése címet (állítólag évente adják). A falu inkább egy alvó település, de a környéke, a látványa valóban szép. Itt van a több útikönyvben és a reptéren kapott térképen is szereplő La Era nevű étterem, ahol igen kiváló és autentikus helyi ételeket szolgálnak fel - nos, az étterem már nem működik, ez igen nagy csalódás volt. A Timanfaya Nemzeti Park két módon, tevékkel és busszal látogatható. A tevék két embert visznek, 5-6 teve képez egy karavánt, egy kísérővel. A tevék púpjánál, két oldalt egy székszerű valami lóg, abban ülnek, zötykölődnek az emberek. A teve a régi időkben amúgy háziállat volt a szigeten. Mi a buszos kirándulást választottuk; nem főszezonban is viszonylag sokat kell várni, hogy bejussunk a parkba, ahol egy központi épülettől indulnak a buszok.
A buszok körbejárnak a parkban egy előre megépített úton, spanyol, angol és német nyelvű kommentárral; időnként, egy-egy látványosságnál meg is állnak a buszok. A központi épületnél további látványosságok várják a látogatókat: egy kb. két méter mély gödörbe száraz kórót tesznek, amely a föld hőjétől meggyullad: a központi épület ugyanis egy vulkáni kúpon van és aktív vulkanikus tevékenység még jellemző a szigetre. A föld hőjét másra is használják: egy 8 m mély "kút" káváján elhelyezett roston pl. húst sütnek. Egy, a földbe elhelyezett csőbe vizet öntenek, amely gejzírként, erős hanghatással a felszínre tör, majd lecsapódik és eláztatja az álmélkodó turistákat. Érdekes még a növénytermesztés is. Alapvetően két növényt láttunk nagy mennyiségben termeszteni: szőlőt és kaktuszt. A szőlőből természetesen bor készül. Ízük - nem meglepő módon - a somlói borainkra emlékeztet (mindkettő vulkanikus talajon terem); két nagyobb borászat van, az El Griffo és a La Geria. Még a szigeten megittunk az elsőtől egy üveggel, az nem volt igazán meggyőző. Máskor a La Geria-nál, a termelőnél kóstoltunk és vásároltunk több palackkal. A kóstolás bejött (1 euró), jó borokat hoztunk. Maga a termesztés is érdekes, kb. 1 m mély, 2,5-3 m széles kráterek közepére ültetik a szőlőt és a szélirány felől kőfallal is védik a növényt. A Mirador del Rio a sziget északi végén van, egy szikla tetején; persze érdekes bár is tartozik hozzá. Ugyancsak Cesar Manrique tervezte ezt a látnivalót is. Nagyon szép a kilátás az óceánra és a közelben fekvő két szigetre. Maga Arrecife néhány órás sétát megér, de igazából semmi különös.
Fürdeni egyszer fürödtünk Arrieta mellett. A víz hideg, de tiszta, és jól esett napozni.
02. 24.
Haza kellett repülnünk. A MAD-ból érkező gép késve jött, ennek ellenére csomagokat belepróbáltatták a keretbe. A késésből sikerült néhány percet lefaragni, de a leszállás kellemetlen volt: nagy szél lehetett, volt leszállás közben volt sikítós "zuhanás" és a földet érés után először jobbra "dőlt" a gép (sikítás), majd hirtelen balra (még több sikítás). Jellemző a dőlésre, hogy a folyosói székből erőteljesen átdőltem a szomszéd székbe, majd a folyosóra.
Aztán kiszálltunk a gépből és mentünk a csomagért (sajnos a lajstromszámot nem jegyeztem meg, sem a pilóta nevét), követve a bőröndös-jeleket. Na leértünk a szalagokhoz, ahol egyiken sem volt kiírva Ryanair járat. Ez gyanús volt, kiderült, hogy a T2 szalagjainál vagyunk, de mi a T1-re érkeztünk. Úgyhogy rohantam vissza, már csak két csomag körözött a szalagon, az egyik a miénk volt. Madridban rövid városnézésre volt csak időnk a belvárosban, ezt nem nyújtom, mert több beszámoló is van Madridról. Sajnos rossz idő és szerda volt, be akartunk menni a királyi palotába, ahol aznap ingyenes lett volna a látogatás, de éppen valami hivatalos program volt, így nem engedtek be senkit.
Haza ugyancsak W6-tal jöttünk, HA-LPT és ismét Szegedi Béla cpt. és valamilyen Balázs nevű segédjével. A crew már fáradt volt, de próbáltak mosolyogni. 45 perces késéssel indultunk de a végére már csak 15 lett belőle. A LTN és FCO gép már itt volt. Ja, BUD-on ki volt írva, hogy melyik gép érkezett, azaz a lajstromjel is szerepelt a kijelzőn. Ami érdekes volt, hogy ki volt írva a szalag fölé, hogy ezen jönnek a mi poggyászunk. A terem másik végében egy takanyó mosott föl, majd elkiáltotta magát: édeseim, itt jönnek a csomagok! És a csorda átvonult oda, mert tényleg ott jöttek a csomagok. Nos összességében mindenkinek ajánlom a szigetet, különösen téli időkben jól jön egy kis tavasz.
