Genf télen
Munkahelyemen kötelező minden év márciusáig néhány nap szabadságot kivennem és mivel a téli sportokat nem szeretem, így városnézésre adtam a fejem februárban. Svájc is kimaradt még az életemből, végül wizzair jegyet foglaltam Genfbe akciósan (lokoszt rajongók kedvéért leírom, hogy a jól ismert club kártya tulajdonosként ingyen vettem, pontokért). cruise beszámolója következik.
Hétfő reggel 7órakor lett volna az indulás, de a stewardesek biztonsági oktatása után fél órás várakozás mellett bemondta a kapitány, hogy a genfi reptér havazás miatt le van zárva, ezért késéssel kell számolni. Újabb félóra után már az az információ jött, hogy Baselben fogunk leszállni, már főtt a fejem, hogyan is fogok én onnan genf-be eljutni. Majd kis idő elteltével úgy döntöttek, hogy a gépről visszabuszoztatnak minket a Skycourt-be. A légitársaság meghívott minket egy KFC vagy Costa menüre a késésért cserébe, ami teljesen korrekt eljárás volt. Végül 15órakor, 6órás késéssel leszálltunk a genfi reptéren. A reptér kijárata előtt egy automata a városba érkezőknek ingyen transzferjegyet ad Genf összes közlekedési eszközére, nagyon korrekt, így nem értem, hogy miért is árulnak transzferjegyet 1400ft-ért. Vonat a kedvencem még mindig a közlekedési eszközök között, így a Genf centrumába bejutva egy megálló erejéig vonatozhattam. A reptéren még dominált egy-két helyen német felirat, de a reptérről kilépve mindenhol a francia nyelv lett a nagyúr. Nem csoda, hisz 1814-ig eleve Franciaországhoz tartozott a Genfi kanton.
A központi pályaudvarról (Cornavin) a Genfi tó partjának irányába vettem az utam gyalogosan, amit pár perc alatt el is értem. Enyhén esett a hó, de a járdákon és az autóúton néhány centis hó volt már, megjegyzem a két nap alatt senki nem takarította el. Genf legismertebb látványosságának számít a tavon lévő szökőkút, amely 140 méteres magasságba lövelli ki a vizet. Eredetileg vízügyi okokból, nyomáskiegyenlítés céljából építettek, ma viszont Genf legismertebb védjegye. A Genfi-tó partján van az Angolkertben a híres virágóra is, amiből sajnos csak a mutatókat láttam, hó fedte az egész parkot.
Genfben nagyon sok nemzetközi szervezet központja van, az ENSZ Palota is. A Palota előtti téren látható egy emlékmű, egy hatalmas háromlábú barna szék, amely a taposóaknák következtében elhunytaknak állít emléket. A szék alatt lelkes tibetiek tüntettek a független Tibetért és a kínai elnyomás ellen. Az ENSZ Palotában a kései érkezés miatt már nem tudtam bemenni, idegenvezetéssel, komoly biztonsági ellenőrzés után körbe lehet menni néhány termen. Az óváros felfedezése maradt esti órákra, hatalmas hosszúságú bevásárlóutcába tévedtem, ahol hemzsegnek a bankok és az óraüzletek, nem véletlen, hisz Svájcban Zürich után Genf a második legnagyobb pénzügyi központ és persze az óragyártás fellegvára. Az utcai kereszteződésekben megszámlálhatatlanul sorakoznak az ismert óramárkajelzésekkel ellátott utcai órák. Rátekintve a kirakatban az árakra, meglehetősen borsosak, mint minden Svájcban. Eddigi legdrágább hely, ahol jártam, Stockholm volt, de messze felülmúlja az ottani árakat.
A szállásom egy helyi lakos által kiadott szoba volt. Én most próbáltam ki először az ilyen típusú szállásmegoldást, de ajánlom mindenkinek, sokkal jobban be lehet épülni, átérezni a hely varázsát, ha helyi lakosnál szállunk meg. Francia szállásadóm hasznos tanácsokkal ellátott a második napra és javasolta, hogy nyáron is jöjjek vissza, mert akkor Genf teljesen más képet mutat, sokkal szebb és lubickolhatnék is a genfi tóban, ami az ő kedvenc elfoglaltsága.
Másnap reggel a CERN felé vettem az irányt. Ez magyarul az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet rövidítése és egyben a világ legnagyobb részecskefizika kutató központja, illetve a www (world wide web) születési helye. A Központba való eljutáshoz célszerű igénybe venni a villamost, a villamoson épp két magyar zenész hegedült a helyiek nagy örömére. A CERN-be a belépés ingyenes és rajtam kívül csak egy olasz diákcsoport nézelődött még a Központban. Nagy látványosságra ne számítson senki, az első www egy fekete dobozként van kihelyezve a Központban, illetve részletesen azt mutatják be, hogy egy 27km-es köralakú alagútrendszer van 100méter mélyen a város alatt, amelyben részecskegyorsító kísérleteket végeznek.
Utamat a Genfi-tóba ömlő Rhone folyó melletti sétaként folytattam. Két múzeumba sikerült eljutnom. Svájc legnagyobb Természettudományi múzeuma található itt, a belépés ingyenes volt. Fél-egy órát érdemes rászánni. A másik a Philippe Patek múzeum volt, amely a Patek birodalom óragyártásának történetét mutatja be más egyéb márkák gyűjteményével. A belépő itt 10 frank volt. Az oda felé vezető úton saját szemmel is meggyőződtem róla, hogy van Bartók Béla tér Genfben.
A két múzeum között terül el az óváros. Itt van a St Pierre katedrális, mely előtt még Kálvin is prédikált egykoron. Itt a Grand Rue, mely utca teles tele régi antik üzletekkel, galériákkal és hangulatos kávézókkal, melyet a várfal robosztus falai zárnak le. Mellette terül el a Bastion park, benne a reformáció négy nagy alakjának szobrával.
A legtöbb hely gyalogosan bejárható, viszont idő függvényében vegyük igénybe a helyi busz- vagy villamosközlekedést. A vonaljegy egy óráig használható fel, ami 3,5 frank. A napijegy 10,5 frank, tehát megéri. Vigyázzunk, a jegyárusító automata nem ad vissza pénzt, de bankkártyával is megvehetjük a jegyünket.
A legkönnyebb és legegyszerűbb étkezési lehetőség a helyi gyros-os, gyorséttermes variációk a látványosságok közötti loholás idejére, a két napos utamon nem tudok helyi autentikus helyet ajánlani, bár az időmet nem erre tartogattam.
Szerda reggel indult vissza Budapestre a repülőm, reggel még egy utolsó café-t legurítottam egy isteni croissaint-al. Mindenképpen vegyünk, ha ott járunk, az élelmiszerbolti is minőségi termék. Az 5-ös busszal a központi pályaudvarról kiutaztam a repülőtérre, kb. fél órás út volt és búcsút intettem Genfnek egy következő nyári látogatásig.