Az olvasóink írták rovatunk (lokoszt kukac lokoszt pont tk) egy újabb kellemes karibi beszámolót kapott. Andi és barátai elrepültek Kubába, méghozzá fapadossal, okosan. Közreműködött a SkyEurope, WizzAir és Jetairfly.
A gyilkos pillantású belga nyugdíjasok és miniszoknyás kubai határőrök után jöhet a szivar, a rum, a salsa és a fehér homok.
6-an indultunk útnak, akik áprilisban Európa 3 pontjáról foglaltuk a repülőjegyünket a kubai nyaralásra. A Jetairfly.com oldalon sikerült megtalálni az optimális dátumot: 2008. október 10-17, BRU-VRA-BRU útvonalon 339 EUR mindenestől. Ebben benne foglaltatik a biztosítás, adók, illetékek is, de fedélzeti szórakoztató egységet nem béreltünk 8 euróért, majd viszünk könyvet vagy barkochbázunk felkiáltással.
Brüsszelbe is el kell jutni valahogy, erre a legalkalmasabbnak a Wizz előző napi járata bizonyult, BUD-CRL útvonalon, 8220 Ft-ért.
CRL
Az odaút viszonylag eseménytelen, a Wizz hozza a megbízható fél órás késést, melyre még rácsúszik 20 perc, de addig nevetgélünk a kijelzőn, amely hírül adja, hogy az osloi járat „elgurult”.
Az új terminál Charleroi-n már lényegesen jobban hasonlít egy rendes reptérhez, innen busszal lehet Charleroi központig menni, ahonnan pedig vonattal érdemes Brüsszelt célba venni – így kb. másfél óra alatt bent lehet lenni a belvárosban is. Van transzferbusz is egyenesen a repülőtérről, de egyrészt drágább, másrészt pedig Brüsszel egy külső pályaudvaránál tesz le. Nekünk így még volt időnk egy gyors brüsszeli városnéző sétára és néhány sörre egy belga házibuliban, majd az utolsó metróval (fél 12 körül) irány a nemzetközi reptér, Zaventem.
BRU
Itt csendes, huzatmentes zug keresése, ahol meghúzhatjuk magunkat a reggeli 4-es check-in ig. A liftekkel szemben kellemesen sötét is van, úgyhogy ide telepszünk. Sajnos a széksorok itt is mind karfásak, így cikk-cakkban fekvés, karfához idomulni próbálás, deréktáji fájdalmak megjelenése után széksor mögé, a földre költözés, 200 Ft-os Tesco polifoam első bevetése, hálózsák/lepedő/törülköző kreatív felhasználása néhány órányi nyugodt pihenés reményében. Az elhaladó belga nyugdíjasok megvető arckifejezése kissé torzabbá válik, amikor a check-innél találkozunk később. A check-int megelőzi a Jetairfly bódénál a vízumként működő turista kártyák átvétele, ezután pedig irány a becsekk. Sínen vagyunk, mint József Attila, gyűrött arcunkat ezután a reptéri Starbucks kínálatával igyekszünk simábbá varázsolni. Vesszük a következő akadályt is, a biztonsági ellenőrzést, majd a boarding előtt nem sokkal kiderül, hogy egy órás késés várható, mely végül 3 órásra hízik. De hogy pánik ne törjön ki, étel-ital vouchert osztanak 10 euró értékben. Mivel a belső részen az éttermi kínálat – köszönhetően a korai időpontnak is – minimális, az utazóközönség visszaáramlik a biztonsági kapun kívülre, hogy ott fogyassza le a kapott jegyeket, ahol kész bőség szaruja várja az utazókat. 10 euróból pont kijön egy bőséges reggeli menü, sajnos kávét már ittunk a multiknál 4 euróért, úgyhogy itt csak teázunk.
Végül 9 előtt nem sokkal elkezdődik a boarding. A gép kényelmes Boeing 767-300-as, olasz személyzettel és feliratokkal. Az út 11 és fél óra, menet közben 2 film megy a kivetítőkön, de viszonylag keveseket köt le. Kétszeri étkezés, italosztás, jól tart minket a Jetair.
PUJ
Stop-over megállás Punta Cana repterén, (Dominikai Közt.), ahol már mellbe vág és az ujja köré csavar a karibi életérzés, köszönhetően a pálmalevelekkel fedett terminálépületnek és a boarding alatt játszó rumbatökös zenészeknek. Innen már csak másfél óra Varadero reptere.
VRA
Itt is minden flottul megy, a határőrök kedvesek, segítőkészek, de azért elég határozottak, meg is húzzuk magunkat. Bár feltűnik azért, hogy a dolgozók igen nagy hányada nő. Egyenszoknyájuk maximum combközépig ér, de a státusz valódi szimbólumának a minél extrémebb mintájú harisnya tűnik.
A reptérről egyébként több módon is el lehet jutni Havannába ill. Varaderoba. Elsőként ott van külön a turisták számára a Viazul busztársaság járata, de igénybe vehetünk taxit is, vagy ha jókor vagyunk jó helyen, kedvező üzletet köthetünk a hotelek transzferbuszosaival az üresen maradt ülésekre is (így történt, hogy majd’ 10000 km megtétele után igazi balatoni turistabusz hangulatban hallhattunk német idegenvezetést egy igazi cubano-tól).
A társaság egyik fele egy héttel később már indult is haza. A reptéren kis kavarodás, mivel a Brüsszelbe tartó gép helyett egy Punta Cana-i járat van feltüntetve, ám kisvártatva ez is eltűnik a kijelzőről. Megjelenik viszont egy járat, mely a jelek szerint Varaderoból érkezik Varaderoba, de legalább on time. Közeleg a becsekk, ezét hőseink igyekeznek kinyomozni, mi is lesz a brüsszeli géppel, ha már a kijelző nem tud ilyenről. A kubai bürokrácia itt beszippantja a kérdezni merőket, majd végre találunk egy személyt, aki állítja, hogy jön az, csak a kijelzőn nem jól szerepel, de hát nem szentírás az. Mi igazat adunk neki, és várunk. Addig kinyomozzuk, hol lehet kifizetni a 25 CUC-os sarcot, ami kötelező, ha az ember el óhajtja hagyni az országot – ennek az ára nincs a repjegyben, figyelem! Viszont jó hír, hogy a rum itt is ugyanannyiba kerül, mint bárhol máshol az országban.
A check-in után bejutunk a váróba, ahol aztán már érezzük a nyugatot, a duty freeben halomra áll a Toblerone és a Smarties, de mi inkább egy doboz kubai tropical mangólevet csomagolunk még gyorsan a carry-onba, és úgy érezzük magunkat, mint szüleink érezhették magukat 40 éve, mikor a bőröndben lapult egy üveg Coca cola.
A boarding is kezdetét veszi, bár kis zavart okoz, hogy Brüsszel helyett megint csak Punta Cana villog a kapu felett, de a bájos személyzet mindenki kétségeit eloszlatja. Brüsszelbe megyünk!
Az út elég kényelmetlen, nagyon hideg is van, a kaja ehetetlen, szóval nyűgösek vagyunk, de a személyzet jó fej. Pontosan érkezünk meg reggel fél 6-kor Brüsszel Zaventem repterére. Innen 3-an 3-felé indulunk, BRU-CRL-EDI mellett van egy BRU-MST-EIN-BUD konstrukciónk és egy BRU-VIE-BUD is. Utóbbiról tudok beszámolni. A Sky BRU-VIE járatára esett a választás. A gép este 20.20 helyett 21.00 körül szállt fel, de nem bántam, mivel úgyis Schwechat-on terveztem egy görbe estét csapni valamelyik helyes sarokban. A gép szinte kong az ürességtől, a személyzet biztos magára vette, azért olyan morcosak. Schwechat-on aztán több halálközeli élmény és legalább 10 km megtétele után egy kedves széksor kiszemelése (nincs karfa!!!), bár a huzat még így is kellemetlen. VIE nagyon nem barátja a reptéren éjszakázóknak. Kevés szék, nincs külső váró, ráadásul a gépek éjjel is mintegy másfél óránként érkeznek, szóval sok nyugalomra nem lehet számítani. Reggel 7-ig tart csak a kínlódás, ekkor ugyanis végre irány Budapest a Eurolines-szal. Két egész szék jut osztályrészemül, és fűtés!
A túra további két résztvevője két hétig maradt, őket egy cancun-i stopoverrel lepte meg a JetAirfly. Ott már igazán érezni Ámerika közelségét, hiszen a félliteres kóla valójában 6 decis. Az utolsó szereplő, a legkisebb tapsifüles 3 hét után indult csak haza, és ő járt a legjobban. Gépe ugyanis másfél napot (!) késett, így addig elszállásolták egy varadero-i all inclusive szállodában. A tanulságot mindenki vonja le maga.