Egy kellemes októberi oda-vissza repülő út Temesvárról Barcelonába, szerencsére különösebb fennakadás nélkül. Nyaralás ősszel Santa Susannában, 70 percre a reptértől.
október 3.
TSR-BCN
W6 721
HA-LP?
LF kb. 85-90%
A márciusi temesvári földön maradás miatt izgalommal vártam, hogy rendben, emberi időben sikerül-e majd elrepülnünk a román városból. Gyorsan ráfeküdtem, hogy milyen menetrendi buktatók lehetnek, és meglepődve tapasztaltam, hogy nincs is széthajtva a vas. (délelőtt egy Dortmund karika, majd 1 órás fordulóidő után a Barcelona retúr)
Vicces, hogy ezen az egy oda-vissza úton is sikerült összeszedni egy fél órás késést, rögtön délelőtt. (az aerotim.ro oldal és a lengyel radar együttes segítségével kerültem képbe)
Az 1 órás fordulás miatt nem izgultam, sőt titkon abban reménykedtem, hogy a fél órás késést sikerül behozni a németekhez menet, vagy onnan jövet. Negatív. Percre pontosan fél órás késéssel érkezett meg a gép Dortmundból, majd kiderült, hogy miért is van 1 óra fordulóidő… A Menziesnek éppen ennyi kellett, hogy megfordítsa a gépet…Így tehát rajtunk maradt a 30 perc, de azt kívánom mindenkinek, hogy ennyi legyen a legtöbb, amennyivel később indul a gépe.
A becsekkolás és az út is rendben lezajlott, a románokkal való utazás érdekességeiről az előző posztban már megemlékeztem, ezért ezt nem ismételném meg.
A felszállás után visszafordultunk és elhaladtunk a futópályával párhuzamosan, majd elvileg a MOPUG-MAVIR-KOPRY vonalon érintettük Magyarországot. Szerencsére a nóném pilóta „odarakta a szandit” így bőven időben simultunk rá a spanyol betonra - román vastaps kíséretében.
Miután megoldottuk a csápra állásból fakadó, ajtóhiánnyal fellépő kiszállási problémákat, egyeztettük óráinkat és fogadást kötöttünk a barcelonai csigákra. A rutin meg az évek? :) 30 perccel nyertem, miután az útlevél ellenőrzéstől számított 33. percben indult meg a csomagkiadó szalag. (A 28 perces tipp csak a 2. helyre volt elég)
A várakozás unalmas percei alatt figyeltem fel a szomszédos, álló szalagon árválkodó, nagyméretű bőrönd és a szigorú reptéri biztonság közötti ellentmondásra. Lehet, hogy nem a Miánóból érkező EasyJet géppel várták a fő terroristákat, de azt hiszem, ha már újabb évekre elkapálták nekünk a folyadék témát, illene a gazdátlan csomag(ok)ra is némi pillantást vetni.
Ezzel szemben az történt, hogy kétszer elment mellette a kocsikat rendezgető munkás, majd egy másik is. Kisvártatva megjelent egy újabb, sárga mellényes dolgozó, aki vette a bátorságot és nem csak ránézett messziről mint az elődei, hanem odalépett, sőt a bőrönd címkéjét is megnézte. De semmi több nem történt az ott tartózkodásunk alatt.
A csomagunk fél órás hánykódása alatt eldöntöttük, hogy ezúttal vonattal haladunk a belvárosba a 2A terminálról. (Igen, június óta már van T1 is, ha minden igaz a Vueling ott székel. A terminálok között buszjárat is üzemel. Az A1 jelű busz 5 euróért 45 perc alatt, az A2 pedig 4.25-ért 40 perc alatt visz el a Pl Catalunya állomásig.
A Renfe jóval olcsóbb (2.80) és a Passeig de Gracia állomásig rövidebb is az út (25 perc)
Rövid séta után elfoglaltuk a tipikus egyéjszakás kaland szobánkat (Buba House, Calle d’ Arago) 22 euroért. Tiszta udvar, rendes ház, iszonyat jó fel recepciósok, jó hangulat, emeletes ágy, reggel kedves csevegés a személyzettel a magyar gulyáslevesről és a szlovén hegyekről, valamint a magyarok által odakint használt nyelvről. („hangosan mondja, mintha süket lennék…valószínűleg magyarul, mert egy kukkot nem lehet belőle érteni, közben mutogat…nálatok mindenki tud szájról olvasni?”)
Közben elfogyasztunk egy egyszerű, de finom reggelit. (kávé, lekváros kenyér, tej, cornflakes)
Biztos, ami biztos, beugrik még egy adag koffein a BRACAFÉ nevű kimérésben, majd irány a Barceloneta. Útközben belebotlottunk egy hatalmas fiesztába, majd vadászgéppel a fejünk fölött henyéltünk a homokban. (nem vagyok otthon a vadászgépek terén, de jól rémlik, hogy a Harrier tud függeszkedni?)
Délután ismét Renfe, irány a 60 km-re lévő Santa Susanna. Vonatozás végig a tengerparton. A 28 fokos nyárban egész sok a nudista. Ezt onnan lehet tudni, hogy minden meztelen testnél dudál és lassít a vonat. Nem is haladtunk…Szerencsére aztán az egyik szikla mögül hirtelen egy térdig mellű, borotvált spanyol nyugdíjas mama tűnik elő, a vonatvezető pedig azonnal „gázt”ad” :D
Santa Sunanna tengerparti szállodasora egybeépült Malgrat de Mar hasonló részével, így könnyű áttévedni. Kicsit keresgélünk, bolyongunk a német és holland nyugdíjasok között, de aztán megleljük a címet. Az Odissea Park a főutcáról nyílik, mégis kétszer elmentünk mellette, mert az épület aljában működő szupermarket felirata elnyomja a szálloda logóját.
Gyors becsekkolásunk angol nyelven kezdődik, majd két jól irányzott katalán mondat után megkönnyebbülten, anyanyelvén folytatja mondandóját a recepciós. Megjegyzi, hogy magyarokkal még sosem beszélt spanyolul, sőt többnyire angolul sem. Mintha már hallottuk volna ma ezt valahol…. Kiderül, hogy a hölgy öt éves korában járt már nálunk és megtanult tízig számolni. Elnézést kér, de már az egyre sem emlékszik….
A procedúra után liftezés a harmadikra. A chip kártyás ajtó kinyitása után kiesik a csomag a kezünkből: oké, hogy ezt láttuk a képeken is, de volt már rá példa, hogy a valóságot kicsit kiszínezték a szállásadók.
A medencés apartman szálloda 2008-ban épült, bérleményünk két szobás, nagy, teraszos, teljesen modern, fiatalos. Full felszerelt konyha, patent tusoló, 70 centis LCD TV, ilyesmik. Ja és az ár: 6 éjszaka 2-4 főre 100.80 euro…. (az utazás előtt pár héttel véletlenül ránéztem, 84 euro volt ugyanez :) by hotels.com, de főszezonban sem veszélyes.
Azt hiszem ide még elmegyünk a jövőben.
A hely erényeit latba véve az sem hátrány, hogy 5 percnyi sétára van egy Carrefour hiper, melynek áraival nem tud versenyezni egyetlen - tengerparti árréssel dolgozó - supermercado sem…
Vasárnaptól szombatig amikor lehetett, fürödtünk a tengerben, a 10 utazásra váltott vonatjegyünknek köszönhetően pedig bejártuk a környéket, valamint Barcelonába is visszanéztünk.
Gyorsan eltelt a pihenős hét…
október 10.
BCN-TSR
W6 722
HA-LPS
LF kb. 85-90% ismét
A temesvári gép a menetrendi indulás előtt egy órával már a betonon állt. Valószínűleg most nem hátráltatta holmi fél órás dortmundi késés. A kapu nyitásra javallott időpontban már az utasok 80 %-a a gépen ült, a többiek még küzdöttek a nagy barcelonai M5-ös részleggel. Ennek ellenére kb. 10 perc múlva már ment a cross check játék és el is indultunk a sárga és fehér vonalak mentén, melyeket majd negyed órán keresztül követtünk kitartóan. A felszállást követően egy éles jobb fordulóval célba vettük a tengert, és innen volt érdekes, mert konkrétan nem emelkedtünk. Eltelt 10 perc és azt hittem városnéző járatra ültünk, mert a felhők alatt reszeltünk és nagyon úgy tűnt, hogy 3000-nél nem tudták tovább tekerni a pilóták a műszert.
Ha minden igaz, cpt. Komáromi Károly piszkálta bal egyben a joytsickot, persze a román élő rakományt feltételezve ő sem erőltette meg magát megszólalással. Kb. negyed óra múlva azért látszott, hogy most is meglesz a normális utazó, behaladtunk a fekete felhőkbe és az utasok is levették az orrukat az ablakról, kezdett minden normális repülésre hasonlítani. Az utaskísérők tipikus román csajok: a 3 bamba hidrogén (Béla tuti nem volt köztük) és egy természetes, kreol, folyton mosolygó, mindenkihez kedves, (nem Mr. Gombos Alberto) egyszerre a gép minden pontján felbukkanó, szinte akcentus nélküli angolos lány. Úgy vélem ő volt a főnök, ő volt a szakma, a többiek meg csak ott voltak a létszám miatt…
Temesvárra helyi idő szerint 23.05-kor huppantunk le, ismételt vastaps kíséretében.(Szerencsére nem orron csúszva, mint februárban a Saab 2000 ugyanitt)
(Fotó: Photo: AP/Timisoara Airport, forrás: avherald.com)
Haladósra vették a figurát, mert amikor a terminál elé kanyarodtunk, a futópálya fényeit már lekapcsolták és (szerencsére) már a buszok sem közlekedtek. A nagy kihaltság ellenére 4 határőr küzdött az útlevelekkel és a csomagot is 10 percen belül megkaptuk.
Szerintem jó néhány repülőtér (BCN-t mondani magas labda lenne) példát vehetne a gördülékenységről.
A WizzAirt, Temesvárt és a Costa Bravát továbbra is csak ajánlani tudom.
