Matus megtisztelt bennünket néhány útleírással. Hibák előfordulhatnak a szövegben, de kérlek, ne arra fókuszáljatok. A szerző várja a véleményeket.
A görögországi utazásomat a megboldogult SkyEurope olcsó jegyeinek köszönhetem, kemény 3500 Ft-ot kértek a retúrért. Nosza. Apró szépséghiba a 23.40-es indulás, melynek eredménye egy laza reptéri szunyókálás.
Egy nap esős láblógatás után irány a vasút, majd Kalambaka (Meteora).
Három óra volt az út Athénből Paleoizéjig, 10 órára értem Kalambakába. Aztán jött a hideg zuhany (a majdnem folyamatos esőn kívül), hogy zárva minden. A turistainformáció, az összes bolt, végül is csak hétfő van és még busz sincs a Meteorákhoz. Így aztán kénytelen voltam fogni a sátorfámat és nekiindulni a hegynek. Hát nem volt valami leányálom, de legalább a kilátás kárpótolt. Sajnos csak két kolostorba sikerült bejutni, mert a többi olyan messze volt, hogy ember legyen a talpán, aki felmászik oda. Délután fél három lehetett, mikor úgy gondoltam elindulok visszafele. Ismét eleredt az eső, kényszerűségből egy órát álltam egy félig kidőlt fa menedékében. Nagy nehezen leértem a városba és onnan még pár km-es út várt rám a nyughelyemig. Ami jól is lenne, ha fele ennyibe kerülne… (diákszállás 20 euróért)
Másnap fél tíz felé indultam a pályaudvarra megnézni mikor jön a vonat, mert álmomban, azt találtam ki, hogy elmegyek Paráliába és onnan, majd vissza Athénba. Na ez annyiban módosult, hogy Paráliáról hamarabb eljöttem, felmentem Szalonikibe, hogy legyen normális ülőhelyem a vonaton.
Este fél tízre értem Thessalonikibe, a vonatom fél éjfélkor indult volna Athénba. Jött is vonat szállnak le róla az emberek. Mikor szállnék fel odajön hozzám egy biztonsági őr féle és angolul közli hogy a vonat nem megy tovább. Kicsit lefagytam.
- De a fél tizenkettes megy, ugye?
- Nem, az sem.
- Hajnal egykor…?
- Nem.
- De…. miért nem mennek?!
Kicsit gondolkozik látszik rajta keresi az angol megfelelőjét, majd ezt mondja:
- Stop the train driver. (Sztrájkolnak a mozdonyvezetők)
- Mikor indul akkor az első vonat?
- Valamikor kora délután.
Kellett nekem variálni. Nem volt mit tenni, irány a buszpályaudvar, ahol 29 kidobott euróért a kezembe nyomnak egy athéni jegyet.
Ezért cserében hat órát zötykölődhettem, a szórakoztatásról hang nélküli, görög feliratos filmek gondoskodtak.
Érkezés után egy órácska alvás, majd indulás busszal a civilizációba, ahol jött a szokásos városnézés.
Miután végeztem az Akropolisz múzeummal, elindultam a görög nyaralásom utolsó célpontja felé a háborús múzeumba. Hát nem volt akkora szám, mint amire számítottam, de azért megér egy misét, pláne, hogy ingyenes a belépés, ugyanúgy, mint az összes többi múzeumba, ha diák vagy és az országot tagja az EU-nak.
Kettő óra volt mire kiértem a reptérre, így már csak egy órát kellett várni a csekkolásra. Már a repülőn ül mindenki, mikor valamiért csak nem indulunk. Az volt a szitu, hogy egy hölgy fel akarta hozni az édes kis aranyos entyem-pentyem kutyuskáját. Papírja is volt, de a mi szeretett magyar kapitányunk nem igazán akarta felengedni. Ment huzavona, a telefonálgatás, míg végül 40 perc késéssel el tudtunk indulni. Szerencsére Bécsben minden klappolt, így problémamentesen hazajutottam.
