Matus megtisztelt bennünket néhány útleírással. Hibák előfordulhatnak a szövegben, de kérlek, ne arra fókuszáljatok. A szerző várja a véleményeket.
Az utazások nagy részében a tudat a legszebb. Az, hogy tudom, Európa másik részén vagyok, nem a munkahelyemen, holott ugyanúgy és ugyanakkor keltem, mintha dolgozni mentem volna.
Reggel 8.40-kor nem a BKV-ról szállok le, hanem a WizzAir épp megfordulni készülő gépéről Bergamoban. Pedig alig keltem korábban, mintha a napi mókuskerékbe indultam volna… Arról már nem is beszélve, hogy a fejemet este már a spanyol Zaragozában hajtom álomra. Ez ennek és a fapados utazások többségének a szépsége. Kiragad a szürke hétköznapokból.
Spanyolországba ezt megelőzően még nem repültem, tehát ide kellett szerveznem egy utat. Az első spanyol utat. Pestről ez idő tájt Milánóba volt olcsó, 7000 Ft-os repjegy, innen kellett tovább repülni. Kapóra jött Zaragoza, mint új desztináció a Ryanairnél, így jutottam hozzá 2,5 és 2,5 euróért. Az jó nem?!
Két elhanyagolható szépséghiba a dologban:
1.) Reggel 6-kor indul a repülő.
2.) Visszafelé a reptéren kell aludni, feltéve, hogy nyitva lesz.
De ismét csak nézzük a jó oldalát, hamarabb ott voltam Milánóban mint, hogy otthon felkeltem volna az ágyból.
A reptérről Milánóba az út elvileg egy óra és 16.90 euro. Kár, hogy reggel dugó volt és így fél órával tovább tartott az út, de már meg se lepődök rajta, mert valahogy Milánóban mindig késik minden!
Ez volt, ez az első olyan utam, ahol nem érdekelt előre semmi. Vagyis, hogy se buszt, se látnivalót n nem néztem a netem. Milánóban 1 napos metrójegyet vettem 3 euróért és szépen körbenéztem mindent, ami elterveztem. Először elmentem valami szép nagy várhoz, de be sajnos nem jutottam, mert még nem nyitott ki és mivel sem az idő, sem az időjárás nem volt a barátom, tovább álltam. A következő állomás a milánói dóm volt, ami csodaszép. Rögtön fel is lifteztem a tetejére és el is töltöttem ott bő egy órát.
Miután kezdtem kicsit éhes lenni és már több dolog nagyon nem is érdekelt ebben városban, fogtam magam felültem a metróra és elmentem vele a város szélére, hátha találok valami bevásárlóközpontot. Sikerült. Vettem egy kis kaját aztán teli hassal, újult erővel neki vágtam az útnak Zaragozáig.
Lassan telt az idő útba na repülőtérig, néha átkozom ezeket a világvégi reptereket. Kisvártatva irány a gép ahonnan a felszállás után nagyon szép naplementét láthattam volna, de sajnos elaludtam.
Következő emlékem a zaragozai reptér, ami ismét csak nevében az, amúgy szerintem egy hangár. Naponta kb. 6 utasszállító gépet fogad, viszont dicséretes nagyon, hogy helyi tömegközlekedéssel 1,50 euróból meg lehet úszni egy városi menetet. A menetidő dugó nélkül fél óra, nálam persze épp a duplája. Miután beérkeztem a városba elkezdtem keresgélni a szállásom. Kb. másfél órát késtem, már nagyon vártak.
Mivel fél 9 körül járt az idő gyorsan lecuccoltam és elindultam a városba fényképezni, hogy azért éjszaka is meg legyen örökítve. Meglátogattam a katedrálist és a várat.
Reggel fél 10-ig aludtam, majd immár nappal is nyakamba vettem a várost. Először a piacra mentem, majd a katedrálist kerestem fel. Bent ámultam - bámultam, mint egy kisgyerek olyan hatalmas és gyönyörű.
A következő megálló a Zaragoza Múzeum volt, hol épp volt egy nagy kiállítás, amit a madridi múzeumtól kaptak kölcsön. Innen átsétálva a fél várost elmentem a várig, csak megnézném belülről, de persze 4-ig zárva volt, a repülőm pedig 7-kor indult. Kicsit korán érkeztem és mivel a reptéren egy éttermen kívül semmi más nincs, elég lassan telt az idő. Milánóba sima volt repülés, most nem aludtam el a naplementét. Este 11-kor a reptéri biztonsági szolgálat emberei beterelnek minden aludni szándékozót a reptér érkező részére. Elég sokan voltunk, egy menekülttábor ehhez képest semmi. Fogtam elővettem a dzsekimet leterítettem a földre és elnyúltam. Hajnal fél négykor ismét megjelent a biztonsági szolgálat, harsány ébresztő után mehettünk át az indulási oldalra.
Hat óráig kellett várni, hogy megkezdődjön a csekkolás, fél 10-kor viszont már otthon voltam.
