Matus megtisztelt bennünket néhány útleírással. Hibák előfordulhatnak a szövegben, de kérlek, ne arra fókuszáljatok. A szerző várja a véleményeket.

A Wizzair és félresikerült kupon akciója jóvoltából sikerült a harmadik spanyol utamra benevezni. Indulás előtt két héttel foglaltam le a jegyet teljesen ingyen. Akkor még csak úgy volt, sőt indulás előtt három nappal is úgy volt, hogy csak Barcelonában nézek körül, de aztán csavartam a dolgon.
Július 9-én 11 óra párperckor indult a repülőgép. Nem tudom miért mostanában szinte végig alszom mindig az összes repülőutat, nem is kár érte hisz oda is és vissza is felhős volt az ég, szóval semmi látni való nem akadt. Bár Bóna kapitány - akivel már nem is tudom hanyadszorra repülők - mindig megnevettet. Egész jól telt az út, délután kettőre  meg is érkeztünk Barcelonába.
Kinek mi jut eszében a városról?
Napsütés?
Meleg??
Fülledt idő??
Na?
Ehelyett:  Eső és hideg. Ja persze mi volt rajtam: papucs,  rövid gatya és egy póló. A táskában meg még két póló és váltás alsó...
Csak az első dolog hogy leszálltam a Plaça d'Espanya-n a buszról az volt hogy bokáig süllyedtem a vízbe és húsz másodperc alatt bőrig áztam.
Na de nézzük a dolgok jó oldalát. Tudjátok mi volt Plaça d'Espanya-n épp ekkor? A Tour de France célegyenese? Bizony. Szépen letáboroztam, megszáradtam, majd megint eláztam és ez így ment 2 és fél órán keresztül, mire végre megérkezett az első biciklis. Az első sorból néztem végig a befutót…

Miután lement a verseny, ez olyan öt óra tájban volt elindultam a maradék pár órába megismerni Barcelonát. Először is ott helyben néztem szét, elsőként azt a nagy szép kastélyt a domb tetején, igaz bemenni nem lehetett. Sőt egész nap nem voltak bekapcsolva a szökőkutak, még szombaton sem, de a Tour alatt bekapcsolták. Ezután elmentem a La Rumbla-ra, ami egy szép hosszú sétálóutca tele minden jóval és széppel. Elsősorban Guell házát akartam megnézni, amit renoválást után 2007-ben kellett volna megnyitniuk. Utána volt ott egy piac oda is benéztem. Egy euróért lehetett inni két pohár frissen csavart akármit. Ami lehetet: epertől kezdve dinnyén át a kaktuszvirágon keresztül a maracujáig minden. Ivászat után felültem a metróra és elmentem megnézni a híres Sangrada Família templomát. Valahogy másképp emlékeztem rá még kiskoromból. Az egy dolog, hogy marha nagy, de  úgy körbe lett építve lakóházakkal, hogy az valami félelmetes. Gyönyörű szép, meg nagy, meg minden, de nekem olyan illúzióromboló volt, hogy körös körül televan lakóházakkal. Sajnos bemenni már nem tudtam, mert este 8 elmúlt pár perccel mire odaértem. Szépen lassan sétálva elindultam az Arc de Thrompf felé, mert a diadalív szomszédságából indult a buszom Pamplonába.

A 23.10-es pamplonai buszon feltűnően sok fiatal volt a buszon, bikafuttatós vágóképekről ismerős fehér - piros öltözetben. A buszjegy 44 eurót kóstált, de mit ne mondjak megérte.
Próbáltam képbe kerülni a bika elöl futás íratlan szabályaival kapcsolatban. Négy fontos megállapításom lenne,leírom, hátha valaki még ezután megy arra:
1. Első napodon sose fuss! (hehe, 1 napra mentem)
2. Ha elesel, maradj is úgy!
3. Ne igyál alkoholt.
4. Futás előtt légy kipihent…ami persze nem egyszerű, hiszen a buli  nem azzal kezdődik, hogy reggel futsz a bika előtt/után, hanem az előző esti viadallal fél 8-kor és onnantól kezdve nincs megállás!

Hajnali 5 órára futott be a busz Pamplonába. Ledöbbentem a fogadó képen. Mocsok és  szemét lepte el az egész várost, az fiatalok föld alatti buszvégállomáson isznak és alszanak. Fent a füves területen itt ott egy ember kidőlve, bent a városban tombolás, szemét-szemét hátán, mindenki sakál részeg. Olyan embert nem is láttam, akinek ne lett volna a kezében valami alkohol. Valami kegyetlen, ami ilyenkor Pamplonában folyik. Féktelen piálás, bikafuttatás és kezdődik újra.
Futás előtt a csomagomat 5 euróért leadtam megőrzésre. A bikákat nyolckor engedik el, közben a rendőrség folyamatosan dolgozik: kiszűri a nagyon részegeket és a nem megfelelő lábbeliben próbálkozókat.
Egy tűzijáték rakéta fellövése jelezte, hogy elengedték a kilenc darab egyenként fél tonnás bikát. Az adrenalin szintem az egekben, úgy tűnik, hogy minden csak másodpercekig tart.

Rohansz az életedért. Vagy a bika tapos el, vagy a tömeg. Aztán az sem túl jó perspektíva, amikor a bikák és közted nincs már senki, csak két ember és utána te következel…
Mint másnap kiderült, az egyik, épp előttem élesített lezárásnak az volt az oka, hogy a futamban csúnyán felöklelt valakit a bika. A fiatal srác nem élte túl…

A futás után ledőltem egy parkban, majd ébredés után megpróbáltam jegyet szerezni az esti viadalra, de sajnos már csak a másnapira volt.
Miután felkeltem elindultam az aréna felé, hogy jegyet vegyek az esti, viadalra. Na de ám, amivel én nem számoltam, aznap nem lehet jegyet venni, csak mindig a másnapira. Nekem viszont nem volt már sok időm a városban, mert a buszom hajnal negyed kettőkor indult. Azaz indult volna, a technika itt is közbeszólt, tartalék gép itt sincs, tiszta fapad. Azért a végén csak jött egy mentesítő kocsi, csak két órás  csúszást kellett hajnalban kibírni.
A késés miatt ugrott minden délelőttre tervezett programom Barcelonában. A Parc Güell helyett célba vettem ismét a piacot, lenyomtam 3 pohár facsart izét, ettem gyümölcs salátát, aztán jóllakottan elindultam a reptéri busz irányába.