A tizennyolcadik nap

Marrakech – Madrid

Igazából reggeltől kezdve semmi különleges nem történt csak elindultunk hazafele. Nem sietve kényelmesen :) Tizenegy harminckor indult a gép Madridba és délután négyre értünk oda. A leszállásnál várni kellett egy kicsit, mert a első sorban ülő hölgy rosszul volt, hányt stb és orvost kellett hozzá hívni és miután elvitték csak utána hagyhattuk el a repülőt.

Miután elindultunk a szokásos helyünkre, ahol majd éjszaka álomra hajtjuk a buksinkat, akkor ért a döbbenet. Teljesen ismeretlen volt számomra a környezet. Egyik meglepetés a másik után ért. Igaz, hogy már 11 éjszakát töltöttem ezen a reptéren, de mindig éjszaka. Szóval mikor megérkeztünk délután négykor egyszerűen sokkolt, ahogy kinéz a repülőtér az üvegfalon túl :D Nem a lepusztultsága vagy ilyesmi volt a probléma, hanem az a tudat, hogy létezik egy világ odakint az üvegen túl. Kiderült, hogy ahol eddig aludtuk, már 2 napja azért olyan hideg a padló, mert az egy összekötő folyosó és alattunk haladnak el az autók. Nagyon durva volt.
Janiék az érkezés után elmentek a közeli benzinkútra egy kis boroskoláért, hogy az este kényelmesebben és gyorsabban teljen.