Tizenkilencedik nap
Madrid – Milano – Bratislava – Budapest
Hajnali hat órakor indult a gép Milánóba és fél kilencre ért oda. Mivel reggel fél ötkor kellett kelni, így ezt az utat is végig aludtam, egyszer riadtam csak fel, de hál’ Istennek jókor, mert akkor repültük a francia Riviéra felett: St. Tropez, Nizza, Monaco. Közös megegyezés alapján nem mentünk sehova, mert Milánóba majdnem 20 euró a transzfer oda vissza és annyit meg nem ér az egész. Így itt a reptéren vártuk a gép indulását, vagyis a 17 órát.
A milánói reptér amúgy valami katasztrofális állapotban van. Minimum 20x annyi gépet fogad és indít, mint a marrakech-i reptér, viszont tizede a mérete. A duty free-ről ne is beszéljünk. 17 euro egy liter vodka lent, a felső emeleten meg 25. A pofám leszakad.
A repülőgép felszállásakor meg jött az idegeskedés, hogy na vajon mennyi lesz a menetidőnk, mert hiába kétszer mondták be de úgy hadarták el, ahogy a nagykönyvbe meg van írva. Az idő meg azért volt fontos, mert 17kor indultunk és 19.50-kor megy el az utolsó vonat Pozsonyból Budapestre és valahogy már nem lett volna kedvem még egy éjszakát a reptéren vagy a pályaudvaron tölteni.
Hogy ne legyek annyira izgatott, a repülőutat végigaludtam, elég akkor infarktust kapni, mikor leszállunk.
18.30-kor landoltunk Bratislava Ivanka repülőterén. Húúúúú. Sprint a buszhoz, az állomáson megvenni a vonatjegyet.
22.31 – A hamburgi EC vonat egy perccel hamarabb megérkezik Budapest Keleti Pályaudvarral és ezzel együtt én is hazaérkeztem.
Azért egyvalami hiányozni fog. Az, hogy az elmúlt 19 napom során, a különböző országokban senki sem tudott magyarul.
Itt meg már hülyének néznek, ha kézzel-lábbal kommunikálok, és azt sem jegyezhetem meg, hogy milyen gömbölyded formákkal áldotta meg a sors a látott hölgyet. De nincs bondzsornó, bonzsúr, olá, merszi, szkúzi. Hányszor sütöttük el a lányoknak a mucsász grásziász szenyorítát… Hiányozni fog. Már a szívemhez nőt a sok reptéri várakozás alatt, hogy színyorá paszapérosz, nem tudom mit jelent, de hiányozni fog. Vagy ahogy bemondják, hogy Ibéria ocsó ocsó kvatro csitre to Valencia. Vagy ahogy Marrakechben fogalmaztunk az árusoknak, hogy good price for you not me. :D
És még valami. El sem hiszitek milyen jó volt ágyban, betakarózva a plédemmel aludni…
Szóval Mucsosz Grásziasz Szenyorítáknak és Szenyoroknak, akik segítettek nekem.
Egy utolsó kis adalék. A Föld kerülete 40077 km. Az utazásom hossza 47030 km volt.
