Senator Marokkó után egy tartalmas olaszországi kiruccanást tett. Néhány várost útba ejtve Bariba repült.
Régi vágyam volt eljutni az olasz csizma sarkába, s azzal a hátsó szándékkal foglaltam egy BUD-TSF-BUD kört, hogy Trevisoból tudok hozzá kapcsolni új szektorokat. Ez a visszaútra könnyen ment, mert keddi napon az FR BRI-TSF ideálisan csatlakozott a W6 TSF-BUD-hoz.
Az odaúthoz TSF-en keresztül nem klappolt a menetrend, így BGY felől keresgéltem, de mivel a hajnali Wizzhez túl kockázatosnak tartottam az átszállást, a péntek esti BTS-BGY mellett döntöttem. Ez persze reptéri éjszakázást jelent, de hát BGY lassan már a második otthonom :) Viszont még így is olcsóbb volt Bergamoba kijutni, mint a W6 legalacsonyabb ára (3900Ft), merthogy a télen még voltak elvétve 5€-s Ryan promók, amihez a Student Agency 5 € buszjegyét hozzászámítva is 3000 alatt tudtam kihozni az árat.
A Bergamo-Bari desztinációt 12 €-ért, a BRI-TSF-et pedig 4€-ért kombináltam hozzá. A végösszeg kb. 7500 Ft, a pozsonyi helyi buszjeggyel együtt.
És most jöjjenek az úti élmények:
BTS-BGY (FR)
Azok közé tartozom, akik kedvelik a pozsonyi repteret, ezúttal sem csalódtam: gyors ellenőrzés, kedves fogadtatás, kulturált várakozás (előbb egy külön helyiségbe engednek be, a priorityseket ezen belül is másik részlegbe). 20 perccel indulás előtt még nem zárták a kaput, és a csomagokkal sem szívóztak, bár nem is nagyon lett volna miért, meglehetősen beidomult volt a közönség, semmi kirívó pakkot nem észleltem.
Most alkalmam volt megfigyelni, mit kezdenek a letépdesett szelvényekkel: a sorszámukat bepötyögték a számítógépbe, nyilván így szűrendő ki, nem fiktív beszállókártyát használ-e valaki. Aztán 20-as kupacokba pakolták őket, és újra átszámolták.
Furcsállottam egy kicsit, milyen sokan vettek elsőbbségit, aztán kiderült mi az oka. Egy trükk, amivel még engem, vén rókát is sikerült átverniük. Ezeknek a várakozó helyiségeknek ui. több kijárata van. Először a priorityseket vezették ki az egyiken, majd az ajtót bezárták. Mikor a többiek szépen felsorakoztak mögötte, váratlanul az ellenkező oldali kaput nyitották ki – így lettek az utolsókból az elsők. Akkora volt meglepetés, hogy inkább hangos derültséget váltott ki az utasok között, semmint szitkozódást vagy hasonlót.
BGY-n is kénytelen voltam megállapítani, hogy van új a nap alatt: sokszor éjszakáztam már itt, de még sosem történt olyasmi, mint most. Úgy éjfél körül a földön fekvőket felrázogatták, megkérdezve, másnap reggel repülnek-e? Én is bizonygattam, hogy igen, erre ők: akkor mutassak beszállókártyát. Mikor nyúltam volna érte, előzékenyen elhárították, hogy neeem, nem kell, maradjak csak nyugodtan. Hogy ennek mi értelme volt? Mindenesetre jó tudni, hogy most már ezt is figyelik – valószínűleg elszaporodhattak a másnap nem továbbutazó csövezők. Ennek ellenére továbbra is menekültszállásnak nézett ki az érkezési oldal, egészen 3.30-ig, amikor is jön a katonás ébresztő. Régebben ez is 4 körül volt (még régebben fél5-kor). Szóval tovább romlottak az amúgy sem fényes körülmények.
Ellenben az emeleti rész (a security-n túl) már szépen kiépült, egészen elegáns, most már a külső oldali szárnyát is megnyitották, totál panorámával az Orio Center felé. Most a földszinti rész, ahol a duty free volt, be van falazva, mindenkinek föl kell menni az emeletre.
BGY-BRI (FR)
A beszállítás laza volt, jó páran két kis táskával érkeztek, s minden további nélkül be is szállhattak. Olyanra sem emlékszem ezen a reptéren, hogy ne lett volna buszoztatás – hát most nem volt (azt még nem is említettem, hogy érkezéskor sem).
Az útból a reggeli tompultság miatt nem sokra emlékszem, két apróságot kivéve. Egy nő, aki az elsők között szállt be, először a mellettem lévő ülésre vágódott be az amúgy még tök üres gépen. Még mielőtt félreérthettem volna, némi hezitálás után fogta magát, és átült 3 sorral előbbre. Majd fél perc múlva ugyanabban a sorban a másik oldalra. De mindig a középső ülésre. Ez lehetett a mániája, vagyis inkább hogy közre legyen fogva, ugyanis végül onnan is felkelt, és bekéredzkedett két ember közé – na ilyet sem láttam még.
A másik elképedésem: a fedélzeti magazint olvasgatván bukkantam a következő hírre. A Ryan egyes téli járatain próbajelleggel bevezeti a csomagfelvételi pultok megszüntetését. Vagyis az utasok feladni kívánt csomagjaikat maguk viszik a repülőhöz, mégpedig annyit, amennyit elbírnak és fel tudnak tenni a futószalagra. A gépre továbbra is 10 kg-os határig vihető fel kézicucc. Mindezt annak érdekében „hogy még kedvezőbb jegyárakat alakíthassunk ki”. Az nem derült ki, hogy vajon a csomagdíjak hogyan változnak, és pl. megszűnik-e a túlsúlydíj, mint a Wizznél. Arra is kíváncsi leszek, hogyan oldják majd meg technikailag az egészet. Ott áll majd valaki a futószalagnál, és nézi, ki tehet oda föl csomagot?
A Bari reptérről két bejutási lehetőség van a városba: egy gyakrabban járó közvetlen busz 4,15-ért, és a ritkábban járó 16-os városi járat 0,8 €-ért. Utóbbihoz jegyet az emeleti indulási részen nyitva tartó könyvesboltban lehet beszerezni, az előbbihez magán a buszon. Mindketten az épület lenti jobb sarkáról indulnak (az épületből kilépve értve az irányt).
BRI-TSF (FR)
A 3-as kapuhoz írták a gép indulását, aztán váratlanul átírták 7-esre, amit egy csomó utas nem észlelt (nem mondták be a változást). Így történhetett, hogy miután a többség beszállt, s úgy 20 perccel az indulás előtt kezdték lezárni a kalaptartókat, hirtelen szól valaki elölről, hogy új utasok jönnek. Aztán több hullámban érkezett 5-10 fő, és utána megint újabbak, még akkor is, amikor már indulni kellett volna. Nyilván akkorra szedegették össze a reptéren tévelygőket, holott már régen zárva kellett volna lennie a gate-nek. A személyzet nem kevesebb, mit 12-szer számolta újra a létszámot, már kezdett őrülten idegesítő lenni. Végül emiatt 10 perccel később indultunk, pedig ezen a gépen volt a legkisebb LF (66%) - az előző két szektoromon gyakorlatilag teljes volt a telítettség.
Mindezek ellenére végül pontosan érkeztünk (ahogy az előző két esetben is), a fanfárt sem mulasztották el egyszer sem. És most egyik esetben sem csapták a gépet a földhöz. Külön pozitívumként éltem meg, hogy kifejezetten halkan szóltak a zenei effektek és egyéb ajánlatok. No és hogy lecserélték azt az irritálóan vontatott idős női hangot, aki eddig olasz verzióban ismertette a biztonsági szabályokat.
TSF-BUD (W6)
Trevisoban is meglepetések értek. Innét most még nem volt online c/in, így kénytelen voltam pulthoz állni. Viszont örömmel tapasztaltam, hogy easy-s szokás szerint jóval az előírt előtt (2,5 óra) megnyitották, így nem kellett sokat várni. Mindig hátizsákkal utazom, amit még soha nem ellenőriztek keretügyileg. Most azonban nem léphettem be a security területére addig, amíg bele nem tettem a kutricába. De csak a súly érdekelte őket, az nem számított, hogy valójában nem is fért bele a hátmerevítő miatt.
Jellemző, hogy az FR szomszédos kapuhoz 5 perccel későbbre kiírt járatára előbb kezdték a beszállítást, mint a miénkbe (pedig már benn volt mindkét gép) és előbb is indultak el. Mi még a hivatalos indulási idő után 10 perccel is ott rostokoltunk.
A gép majdnem tele volt (95%), többségében olaszokkal, egy komplett iskolai osztályt is beleértve, akik hangosan tapsoltak a landoláskor. Érkezés előtt fél órával tömény parfümillat öntötte el a légteret, kiömlött talán, vagy valaki a frissen vett szerzeményét rögtön kipróbálta a környezetén, nem tudom. Bóna József volt a cpt., ám ezúttal nem lehetett túl jó passzban, mert nem szólt hozzánk, ilyen is rég történhetett. Hátszélben a késést behoztuk, és puhán huppantunk a betonra. Már csak a buszoztatás volt hátra, amit BUD-on valószínűleg már soha nem fognak megunni.