Wales Európa egyik egzotikus szeglete, viszont kényelmesen és olcsón megközelíthető. Mivel az Egyesült Királyságnak ebben az tagországában még nem voltam, szerettem volna egy kis ízelítőt szerezni. Jet set rég várt beszámolója.

Budapestről a Ryanair repül Bristolba, ahonnan egy rövid 40-50 perces vonatozással már Wales fővárosában, Cardiffban lehet az ember. A vonatjegyet érdemes elővételben megvenni az interneten, ami így csak fejenként 3 fontba kerül egyirányba és tartalmazza a helyfoglalást is, ami egyébként nem kötelező. Hátránya, hogy adott vonatra szól. Emiatt is döntöttem úgy, hogy inkább csak reggel induljunk el Bristolból Cardiffba, mert ha késne a gép, akkor lemaradunk a vonatról, ha meg későbbi vonatra veszek jegyet és még sincs késés, akkor meg ülhetünk a bristoli pályaudvaron feleslegesen.

A március 15-i hosszú hétvége ideális volt abból a szempontból, hogy a Ryanairnek csak hétfőn és pénteken van járata Budapestről Bristolba, viszont azon a hétvégén szabadság elvesztegetése nélkül megjárható az út, ráadásul a légitársaságnál nem tudták, hogy Magyarországon nemzeti ünnep van, így ez a hétvége belelesett az akcióba.
Ennek megfelelően a gépen szinte teltház volt, amit már a beszállókapu előtt tekergő sor is előrevetített, illetve a két tömött busz, amivel az utasokat szállították a 10 méterre álló géphez. A tankolást, pakolást Ferihegyen ismét elhúzták, így hiába érkezett a gép korábban a menetrendnél, csak késve tudott indulni, amely késésből megmaradt a végére is néhány perc, fanfár sem volt, pedig a 15 percen belül maradtunk.
A reptérbusz 15 percenként jár és érinti a vasúti- és a buszpályaudvart is. A jegy nem olcsó, 6Ł egyirányba, 9Ł a retúrjegy. Jegyet a sofőrnél, a reptéri automatából és az interneten is meg lehet venni, ugyanannyiba kerül mindenhol.

A vasúti pályaudvarnál szálltunk le, ahol rögtön megtámadtam az automatát és megszereztem a megrendelt vonatjegyeket. A foglalásnál használt bankkártya és az emailben megküldött kód kellett hozzá. Minden jegyet külön darabban adott ki, plus adott egy összesítőt, így 9 darab kis mágnescsíkos cetli potyogott a tartóba.
Szállásunk a pályaudvar melletti Ibis volt, ami egyszerűen megközelíthető a várócsarnokon átvágva, ha az ember birtokában van ennek az információnak. Mi megkerültük az épületet.
Másnap reggel a tervnek megfelelően irány a 2 percre lévő pályaudvar, ahol felfedeztük az oldalbejáratot, így nem kellett megkerülni az egész épületet. A vonat már érkezéskor késett 15 percet, amire csak még rátett útközben, emiatt a vonatot visszafordították Newportban, az utasokat meg megkérték, hogy egy másik szerelvénnyel folytassák az utat, ami 2 percen belül meg is érkezett és nem is volt több probléma a megérkezésig. Az angol-velszi határon vártam a hidakat a Severn folyó torkolatánál a Bristoli-öböl felett és azt, hogy a vonat is átrobogjon az egyiken. Ehelyett egy kisebb Csalagút következett, a vonat alagúton haladt át a tenger és a folyó találkozásánál. A legtöbb vasútállomáson beléptetőkapu van, a mágnescsíkos jeggyel lehet bejutni és kijutni is azzal lehet. A célállomásnál el is nyeli a jegyet a gép.

A vasútállomás a városközponttól keletre van, a fő buszpályaudvar is itt található, illetve a stadion, amely érdekes kialakításával szinte ráfekszik a folyóra. Rövid sétával elérhető a belváros sétálóutcás része, tele üzletekkel, éttermekkel. A belváros nyugati részén fekszik a cardiffi vár, hatalmas parkkal. A várnál ajándékbolt található, ahol Wales jelképét a sárkányt millió változatban lehet megvenni. A belépőjegy 10,50Ł (gyerekeknek 7,95Ł). A vár közelében van egymás mellett a bíróság, a városháza és a Nemzeti Múzeum, amely ingyenes, így mi is áldoztunk a kultúra oltárán és végignéztük a kiállítást. A belvárosban található a Szent János templom, a katedrális viszont a külvárosban, Llandaff városrészben, ahová a Cathedral Road (és számos buszjárat (24,25,60,62) visz. A buszjegy ára igen húzós, 1,50Ł és csak egy utazásra jogosít, a buszvezetőnél lehet megvenni. A napijegy viszont már sokkal barátságosabb árú, 3Ł-ba kerül és Cardiffon belül érvényes. Több zóna van, azokra értelemszerűen drágább a jegy. A www.cardiffbus.com oldalon lehet bővebben tájékozódni a járatokról, menetrendről, zónákról, jegyárakról. A megállókban viszont csak a menetrend van kitéve, a megállók listája nincs, így csak érzésre lehet megtippelni, hogy vajon hol kell leszállni. A 33-as busz visz el Cardiff legszélére, ahol egy szép vadászkastély található a hegyoldalban (Castell Coch). Érdemes meglátogatni a tengerpartot is például a 92,93,94-es buszokkal Penarth városkába, ahol nem igazán lehet eldönteni, hogy meddig tart a Severn folyó és honnan kezdődik az egyre szélesedő öböl. Az öbölben van néhány sziget madárkolóniákkal és világítótoronnyal, a part pedig meredeken zuhan alá, a köves parton pedig szép kagylókat lehet gyűjtögetni.

Walesben minden hivatalos felirat kétnyelvű, az iskolában kötelezően tanítják a nyelvet, de kevesen beszélik anyanyelvi szinten és még kevesebben használják a napi életben, de cél, hogy ne haljon ki a nyelv. A legtöbb épületen a velszi sárkányos zászló leng, a brit zászló csak kevés helyen.
Nagyon hamar elrepült a nap, és már kezdett sötétedni és a gyakorlott utazó a sötétedéskor induló vonatra vesz jegyet. Visszafelé így már kevésbé volt izgalmas az alagút. A vonat viszont Londonba ment, így nem érintette a bristoli főpályaudvart, hanem csak a városszéli  Bristol Parkwayt, így itt át kellett szállni. A jegy elvileg csak a First vonatokra lett volna jó, de nem volt kedvem várni, így ezt az egy megállót egy másik társasággal tettük meg és azalatt a néhány perc alatt nem is jött a kalauz, a kapu pedig kiengedett a jeggyel. Sajnos ez csak egy rövid ízelítő volt Walesből, mindenképp érdemes visszatérni hosszabban is elidőzni.