Beszámolóm befejező része következik: Stockholm, Charleroi, Bergamo, Verona, Padova, Velence. A végén értékeléssel.
NYO-CRL FR9564 9:45-11:55 (EI-DHF LF100%)
33A – el sem hittem (utánam 20 ember volt még, de mivel a 33C-n ült egy úr, úgy látszik senki nem akart bemászni). Talán ezen a gépen láttam először, hogy hirdetések vannak a felső reklámkeretekben. Felszállás előtt megjött az EI-DPO, meg előttünk itt állt még egy ír madár. Air traffic ristriction, 25 minutes remain, 10 perc maradunk. Cpt. Stain Mermas, Simon Diago, kísérők pedig Fabia, Sofi, Daniel, (?). Sima felszállás, egész nagy fogyasztás. (Megjegyzés: itt jöttem rá, hogy sokkal kényelmesebb, ha a laptopot a kajatálcán használom. A vonaton már így használtam, na de az mégis csak a svéd királyi vasút, ahol még konnektor is van az ülés alatt.) Mellettem ült egy néger család 2 aranyos kislánnyal, a styuvik sokat játszottak velük. Becsapódás (nem komoly de mégis), fanfár 11:58-kor.
Charleroi
Sokan szidják, hogy ennél rondábbat nem láttak. Szerintem elviselhető, de 2 óra miatt nem érdemes bemenni. Amúgy a reptérről Charleroi-ba az „A” jelű busz megy be, €2,7 a díja egy irányba. Brüsszelbe közvetlen buszok járnak, vagy Charleroiból vonat, de erről nem tudok sokat.
CRL-BGY FR4526 19:30-20:55 (EI-DCV LF~95%)
Cpt. Cherven Cruz (?), Agliska, Sandra, Ines? (3 lány, 1 fiú). Sima felszállás 19:40-kor, izgága utasok, 20:56-kor becsapódás, fanfár.
Bergamotól Velencéig
Este a terminál falán kívül egy padon találtam éjjeli menedéket. Karfa nélkül, hálózsákkal egész kényelmes volt. Napijegyem €3,5-be került, s az 1-es busz a vasútállomáson át az óvárosig vitt (Colle Apperto). Onnan még tovább lehet menni egy kis busszal (nem tudtam, így gyalogoltam) a várromhoz (San Vigilio), ahonnan pazar kilátás nyílik az óvárosra fentről. Siklóval is fel lehet menni ezekre a helyekre. A városban automata biciklikölcsönző működik (La Bigi) 15 állomással. Az első 45 perc ingyenes, 2 óra pedig 1 euró, ha jól láttam.
Bergamoból vonattal mentem Velencébe, közben megálltam Veronában és Padovában. Verona vasútállomásától 25 perc kényelmes sétára van a nagyon épen megmaradt kolosszeum, s további 20 percnyire Júlia erkélye.
Említésre méltó még a Torre dei Lamberti, ami a piactér fölé emelkedve kínál szép kilátást az óvárosra, s az őt körülölelő Adige folyóra.
Padova műszaki különlegessége a gumikerekes villamos, ami egy nagy térre érve még az áramszedőit is behúzza, hogy ne roncsolja villanyvezeték a városképet.
Itt található Szent Antal sírja, amely búcsújáróhely. Itt van továbbá ama híres boncterem, ahol a reneszánsz orvostanhallgatói kísérhették figyelemmel a boncolásokat, és tanulhatták ezzel az emberi test felépítését. A piac épületének freskói is említésre méltóak. A vonaljegy 2 óráig érvényes, €1,2 az ára, érvényes mindenre.
Velencét azt hiszem nem tudom bemutatni ebben a beszámolóban, legyen elég annyi, hogy én 10 óra gyaloglással – kisebb megállásokkal persze – az útikönyv által ajánlott sétautak nevezetességeit végigjártam. Mielőtt valaki nagyképűséggel vádolna, bevallom, hogy tudom, hogy nem láttam egész Velencét, de az biztos, hogy átfogó képet kaptam róla, hisz 1-2 negyedet leszámítva mindenütt jártam. Különös élmény volt éjszaka barangolni a sikátorok közt: amellett, hogy olyan érzésem volt, hogy enyém az egész város, a fények játéka, itt-ott hallatszódó gondolások éneke felejthetetlen élményt adott.
Velencében a főszigetet száraz lábbal be lehet járni. Itt alig van szupermarket (Dorsoduro negyed déli partján egy Billa, valamint a Santa Croce közepén egy Coop), kisebb boltból, hajós árusból viszont annál több van. Mekkdonálc is van, a Ca d’Oro mellett a Strada Nován (mellékhelység). Egy 20-25 perces gondolázás 60-70 euró között van. A Venezia Santa Lucia pályaudvarról félóránként mennek személyvonatok (regionale) Bologna/Verona felé. A buszközlekedés is nagyon jó, és szerintem nem drágább, mint itthon (a teljes ár). A vonat olcsóbb is. (!)
TSF-BUD W6230 7:20-8:40 (HA-LPN)
A szekun fennakadt a táskám, nem vettem ki a laptopot, valami kis fehér cetlit analizáltak egy gépben, amit hozzáérintettek előtte a táskámhoz – mint a fórumból megtudtam robbanóanyagot kijelzi (nitrát). Az utasok valószleg ritkán utaznak, mert a legtöbbjük az első ajtónál próbálkozott, hátul elsőként szálltam fel. Utaskísérők: Andrea, Nikoletta, Attila, Serju. Kolozsvári gép volt, w-ben repülte BUD-ot.
Megérkeztem. Magyar földre, 8 nap után tényleg felemelő érzés volt. Különösen azért, mert nem is az időből telt sok, hanem hogy olyan sok országban jártam, így olyan volt, mintha heteket töltöttem volna távol.
Írtam folyamatosan a beszámolómat, kattintottam a képeket, s ezek segítenek abban, hogy tudjam magamnak értékelni az utat, levonjam a tanulságokat, mert van bőven élmény, és ez nem kis időbe telik. Jó volt hazaérni, mert elfáradtam, de nem hazudok, ha azt mondom, hogy mennék ezután is hasonló, vagy még nagyobb útra. A sok szépség útközben mindig adott annyi töltést, hogy tovább tudtam menni, vagy még többet is. Furcsa volt egyedül, de ennek is megvoltak az előnyei. Nem bántam meg, hogy „amerikai gyorstalpaló” stílusban keltem útra, inkább ezt amolyan felderítésnek tekintem, hogy a meglátogatott helyekbe beleszeressk, s később hosszabb időt tölthessek ott.
Nézzük a számokat: 1,6Ft/km volt a repülési költség (6300km). Az előre tervezett költségvetés módosult ugyan, de nem léptem át. 11 nagyobb városi megállóm volt 8 (külföldi) országban. Szállásokkal 4 új ismerőst szereztem, és továbbiakkal cseréltem email címet. Hozzávetőlegesen 10 kilogramm nyomta a hátamat napi 10-14 órán át. Mindent beleszámolva 5,54Ft volt túrám percdíja. Költségeim 57%-a ment ilyen-olyan utazásra, 23% kajára. A teljes költségvetés 17%-a ment el Svédországban.
Fényképeim megtekinthetők a picasán, élményeim elolvashatók netnaplómban. Akinek kérdése van, szívesen segítek utazással kapcsolatban, mint az a sok-sok fórumozó/netpolgár, aki tanácsaival ellátott utazásom szervezése közben, ezúton is köszönetet mondok nekik.
