A WizzAir óriásplakátja arra buzdított nemrég, hogy cseréljünk várost hétvégére. Két barátommal hallgattunk a tanácsra, s november végén a narancssárga fapados segedelmével a Duna Királynőjét a Reformáció Végvárára cseréltem.
A beszámoló olyan hosszú lett, hogy ketté bontottam. Ebebn a cikkben az utazásról, élményekről és látnivalókról lehet olvasni, a tömegközlekedést és más praktikus infókat a másik cikkben lehet elolvasni. 2012.10.19: a  linkeket aktualizáltam.

BUD-GVA EZY1332 €11 HB-JZI LF80% 20A

Indulás előtt 105 perccel érkeztem Ferihegyre, ahol szívroham közeli állapot kerülgetett a kígyózó sor láttán. 65 perc múlva jutottam a szekuhoz. (Ha tudom, hogy a "final call"-osokat kiszedik a sorból, nem leszek ilyen pontos - egy csaj jött és kiáltozta, hogy pl. „Paris Easyjet”. Mint utólag kiderült, Sportswear kolléga utánam ért a reptérre, és szólítva lett a szekuhoz - övé az előző genfi beszámoló, tiszta véletlen, hogy 1 gépen utaztunk. :)) Meglepett, hogy a kapunál egy Meznieses lány szólt, hogy tegyem be a fotóstáskámat a hátizsákba (Celebinél ilyet még nem láttam). Buszozás a géphez, t+25-kor gurulás, t+45 felszállás Cegléd felé (újabb pálya), majd felhő végig. (A hangszóróból a ryanairhez hasonlóan felvételről mentek a szövegek, így franciául, angolul és magyarul is hallhattuk ezeket. A sztyuvi (Sonia, Lili közül valamelyik) angol kiejtése olyan rossz volt, hogy bár franciatudásom nem olyan jó, mégis jobban értettem, mint az angolt.)
A 2 oda-vissza repjegyjegy 42 euró volt (-€5-s kóddal illetve egy topiktárs VE kártyájával foglalva, épp a 20%-os akció után). Harmadik társunk vonattal jött ki, de belefér a lókosztos kategóriába, mivel szabadjeggyel jött.

Szép látvány volt a nyugati égbolt: előre tekintve szinte végig láthattam a lemenő nap utolsó sugarait. Meglepett, hogy 1000km különbség mekkora időeltolódást okoz. A cpt vázolta az útvonalat, meg a genfi időjárást, egyébként nyugodt repülés volt, kis fedélzeti fogyasztással. A leszállás viszonylag sima volt, visszaúton is. Genfben sötét fogadott, busz a D terminálig, de még onnan is mozgójárdázni kellett jó sokat.
Majdnem a piros folyosón mentünk ki, de időben kapcsoltunk, hogy az nem kell nekünk. :) Közben jövet összetalálkoztunk egy magyar lánnyal, aki Genfben lakik, s a következő párbeszéd zajlott le köztünk: "És ti miért jöttetek Genfbe 2 napra? - Várost nézni! - PESTRŐL??? IDEEE??" Úgy látszik ő nem lát szépséget egy hétvégés városcserében, még akkor sem, ha olcsó a jegy. Ami ugye nekünk az egyik kiváltó indok volt.

Amit mi a tömegközlekedésből láttunk:

Mi off-peak napijegyet választottuk (carte juornaliére, 9á5 heures), ami szombat lévén 2 főre szólt: 1400 forintért reggel 9-től másnap hajnali 5-ig ketten grasszálhattunk vele a zónán belül. Eddig nagyon jól hangzik. Viszont: Kiszemelt villamosunk nem akart jönni, útközben láttunk pár befagyott váltót, mellette villamosvezetőt, aki egy fémrúddal küszködik a kitérő átállításával, 25 percet vártunk egy 15 percenként közlekedő buszra, :-( majd hiába volt napijegyünk, úgy döntöttünk, hogy gyalog gyorsabbak vagyunk. Mint kiderült, kis távolságok (Genfben csak ilyen van) esetén nem tévedtünk. :)
Az egyébként tökéletes infrastruktúra részeként minden megállóban tábla mutatja a következő járatok érkezését. Volt, hogy a végállomás utáni harmadik megállóban 45 percet jelzett a gép, elég durván hangzott. Azt azonban minden megállóban kiírta, hogy nehéz a közlekedés, és jelentős késések várhatóak. Legalább őszinte.

Genf látnivalói (saját tapasztalatok alapján)

Nem igaz, hogy 2 nap sok Genfre! Gyors lábunk ellenére aligha mondhatom, hogy minden szépet láttunk szűk 2 nap alatt, pedig reggeltőt késő estig járkáltunk, sőt, nem mentünk be 1 múzeumba sem! Genf a vallások találkozása, a tolerancia fellegvára, és modern város is egyben.
Akár vonattal, akár repülővel érkezik az ember, előbb-utóbb a Gare Cornavinen (főpályaudvar) köt ki (reptérről 6 perc vonattal, 25 perc busszal). Innen a Mont-Blanc utcán pár perc alatt a Genfi-tó (Lac Léman) végéhez, azaz a Rhône forrásához érkezünk. Több híd is átszeli a folyót, az egyikről bejutunk a kicsiny Rousseau-szigetre, a folyó túlpartján pedig az Angol-kert található, a híres genfi virág órával. Bővebben: Genfi TOP10.

Nem messze ide tör magasba a város egyik jelképe, a szökőkút (Jet d'eau), amely néhány nap és a téli 3 hetes karbantartás idejét kivéve 500 liter vizet lő másodpercenként 140 méters magasságba.

Dél felé emelkedik az út, és az óvárosba érünk. Bájos utcák, hatalmas méltóságteljes svájci zászlók a házakon (igen, itt nem f*siszta akinél állandóan kint lóg), majd felbukkan a Szent Péter bazilika (nem a római :)), a Kálvini Genf legfontosabb épülete. Bolyongtunk a pompásan kivilágított, havazásban is üzemelő szökőkutakkal tarkított óvárosi utcákon, majd a városháza és a Liszt Ferenc tér kanyargós érintésével leértünk a Bástya-parkba, ahol a híres reformátorok emlékfalán Kálvin és 5 másik híresség mellett Bocskay István szobra is látható. A parkból az Új téren jöttünk ki, itt este pompás megvilágításban láthattuk Dufour szobrát, a genfi színház, konzervatórium és Rath múzeum épületeit, jobbra fönt a dombon pedig az óvárost.

Genfben számos múzeum található, mi azonban utunk során az épített örökség és műszaki érdekességeket helyeztük előtérbe. Érdekes lehet a Vöröskereszt Múzeum, 2013-ban nyit felújítás után.

A központtól nyugatra indulva elhaladunk a plainpalaisi temető mellett, majd a Jonctionhoz (kereszteződés) értünk, ami a Rhône és az Arve folyók találkozási pontja (guglimepszen szépen látszik a különböző színű vizük). Maga a környék nem egy szép látvány, mert itt található a genfi buszgarázs, ami jó, mert így el van dugva, de pestieknek elég fura lenne elképzelni egy hatalmas buszgarázst a Margitsziget csücskében... mert ez itt pont olyan. Mindenesetre a torkolatnál van egy betonozott kilátópont, parkos hangulatot adva környéknek (meg így háttal áll az ember a garázsoknak, és az erdős domboldalak már szép látványt nyújtanak).

Petit-Lancy egy bájos kertváros a Jonction bal partján, mesebeli házikókkal, alig 2km-re a belvárostól (itt volt a szállásunk; couchsurfing.org hálózatán találtuk, ha valaki nem ismerné: magánlakáson ajánlanak fel a tagok egymásnak vendéglátást). Szállásadónk mondta, hogy a legtöbb genfi nem is tud erről a mintegy 100 éves eldugott negyedről, mert mindig csak elsuhan mellette autójával. Az itt található temető ÉK-i csücskénél gyalogút visz le a vasúti hídhoz, ahonnan szépen látszik a torkolat (fotóhely!). A sétát folytatva a Rhône északi partján (vigyázat, a szennyvíztisztítótól nem kell megijedni, tényleg arra megy először a sétaút) visszajutunk a belvárosba a ligetes parti sétányon haladva. És meg kell hagyni, hogy a buszgarázs melletti vízparti fasornak és a kulturált városrendezésnek köszönhetően nem is csúnya látvány az ipari jellegű városrész.

Carouge nevű negyed (pontosabban önálló városka) Genf déli szomszédja, de egybeépült vele. Mi reggel értünk ide, miután átestünk azon a hihetetlen sokkon, hogy egy pontosságról híres ország metropolisában hogyan vágja haza egy kis havazás a tömegközlekedést. Carouge érdekessége, hogy a Szicíliai királyság része volt hosszú időn át, s ma is árad a városrész utcáiból, házaiból, pálmafáiból (amiket épp hó takart) a kellemes mediterrán hangulat.

Carouge bájos főterére (Place du Marché) a reggeli piac alatt érkeztünk meg. Aki Genfben jár, látnia kell ezt is! Különösen, ha szeretné látni a helyi emberek - útikönyvekben rendszeresen mellőzött - mindennapi életét. (12, 13, 14-es villamos)

Az ENSZ palota (magyar főépítész!) és a mellette lévő mindenféle világszervezetek palotái Genf északi határán állnak, hatalmas parkok között. (13, 15-ös villamos) Délután jártunk itt, majd lesétáltunk a tóhoz, ahol az aznapi utolsó hajójárattal az öböl felöl is láthattuk a kivilágított várost.

Megcsodáltuk a "Fák és fények" modern művészeti kiállítást, amely mintegy körbeölelte a város felöl az öböl partjait, s különös látványt kölcsönzött a ködös téli estének. Mint megtudtuk, az angolkert veszélyes hely, kábítószer-kereskedők törzshelye, de a hideg miatt nem kellett aznap este tartanunk tőlük. Felszálltunk a 8-as buszra, ami Veyrière-be megy, s ott a francia határ, no meg a felvonó a Salève hegyre. Persze sejtettük, hogy a késői időpont meg a hóvihar miatt nem üzemel a kötélpálya, de azért vicces volt átballagni Franciaországba. Innen Carouge-ba mentünk vissza egy városszéli busszal (41), ami soká jött, így felültünk a szembemenő járatra, és mentünk 1 kört. Carouge nagon szép volt az esti hóesésben is.

GVA-BUD EZY1331 €11 HB-JZM LF80% 7A

A koradélutáni időszak vasárnap úgy látszik nyugis. Sor szinte nem volt a szekunál, viszont jó sok szalag volt. Megcsodáltuk a csoki boltok kínálatait, majd irány a D26 (a D külön sziget, föld alatti mozgójárdákkal volt megközelíthető 4-5 perc alatt). Gépreszállás 20 méter sétával, csak elöl volt lépcső. Sztyuvik többek közt Sandra, Cécile. A kis indulási késés ellenére T-10-kor szálltunk le Budapest felől. 10 percet vártunk a lépcsőre, majd buszozás (mondjuk messze állt a gép). Majdnem mindenki a buszon volt, mire a hátsó ajtóhoz is hoztak egy lépcsőt. Szép munka, fiúk!

Értékelés

Először utaztam az easyjettel, és nagyon tetszett, valóban könnyű velük utazni, akár a laza csekint, akár a kézipoggyász méret- és súlykorlátait nézem. Genf izgalmas és sokszínű város. Nem egy építészeti csodáktól hemzsegő ékszerdoboz, de tele van szép épületekkel, hangulatos óvárosa, és a 10-15km-es környék több napra is nyújt látnivalót a kíváncsi utazóknak. Személy szerint nagyon örültem, hogy végre francia nyelvterületre mentem, ahol végre nem az angoltudásomat fejleszthetem, hanem elmúló franciatudásomat izzíthattam fel.
Pénzügyi oldal: Ferihegytől-Ferihegyig majdnem pontosan 10ezer forint volt fejenként. Plusz még kb. feleannyi a reptéri Migrosban csokira és Gruyère sajtra. Ha többe kerül, akkor :)

A cikk második felében praktikus infókat gyűjtöttem össze.