Ovarzoli küldött egy képekkel és videóval illusztrált beszámolót az izlandi útjáról.

Még 2010 nyarán jött az ötlet, hogy az idei nyáron Izlandra menjünk. Jó magam már 2009-ben jártam ebben a csodálatos országban, de csak 4 napot voltam. Most egy 8 napos körutazásról volt szó. Az útiterv összeállítása után idén januárban indult meg a tényleges szervezés. A repülőjegy a bérautó és a szállások lefoglalása.

Elsőként a repülőjegyeket vettük meg. Bécsből nyáron közvetlen járat van Reykjavíkba ez nagy előny, bár a jegy nem olcsó 430 euró. Igaz mi Mosonmagyaróvárról ezzel az indulással és érkezéssel is nyertünk. A légitársaság az Air Berlin és annak leányvállalata a Fly Niki lett.
Lassan peregtek a napok, hetek és a hónapok, de csak elérkezett július utolsó hete az indulás napja.
A gép hajnali 5:35 perckor indult. Igaz, hogy a 2 órás idő eltolódás miatt szinte nincs nap veszteségünk az utazás miatt, de ha visszaszámolunk, akkor a hajnal fél kettes ébredés és a fél hármas indulás bizony picit korán volt.  Fél négy előtt pár perccel értünk az 1A terminálhoz. Ezt a terminált csak a Niki és Berlin gépei használják. A beszálló kártyát ki tudtuk terminálról nyomtatni, csak a csomagokat kellett feladni. Még üres volt minden pult, így kipróbáltam a mérleget az eredmény 19.7 kg.  Na, ez mázli 30 dkg a súlyhatárig. – Izland nem Ciprus ide nem csak trikót és nadrágot visz az ember - Ragadós volt a példa szinte mindenki méricskélni kezdett J a falak mellett volt több fém keret is a kézi csomagok részére, de a kutya sem foglalkozott sem a súlyával, sem a méretével.

A csomagok feladása után át kellett menni a másik terminálba, mert ott voltak a kapuk. Hajnalban minden bolt és büfé zárva volt. A biztonsági ellenőrzés érdekes volt: Nem központi ellenőrzés van, hanem kapunkénti, a beszállásnál természetesen ellenőrzik  a személyazonosságot.
Nekem a bakancs miatt mindig szólt vagy a kapu vagy a cipő ellenőrző így azt is le kellett venni, de aztán beengedtek.
A gép csápról indult pontosan, jó 99%-os telítettséggel az A320-ban 2db üres ülést láttam. A lányok pink sapkában voltak a beszállás idején, a kapitány üdvözölte a nagyérdeműt és közölte, hogy 3:50 perc lesz a menetidő. Még kétszer jelentkezett be, Norvégia felett és a leszállásnál.

Enni mindjárt a felszállás után kaptunk. Rántotta, kenyér, vaj és egy gyümölcs mix volt az adag. Közben 3-4 alkalommal italt is hoztak. A tax free árusítás cigarettával kimerült.
A repülés egyetlen negatív dolga a némafilm volt. Két filmet is vetítettek, de a fejhallgatót meg kellett volna venni. Ezt persze senki sem tette. A repülési adatok helyett a filmek mentek hang nélkül.
Izlandi idő szerint 7:25 kor szálltunk le Keflavikban. A gép az épület mellett állt meg, így gyalog kellett a terminálba bemenni. Érdekes, hogy a repülőtéren keverednek az érkező és induló utasok. Ha ezt tudjuk, akkor a tax freeben már odafelé is vásárolunk.

A csomagjainkat viszonylag hamar megkaptuk. Vám nem volt, embert sem láttunk, így a pár kg szalámit, kolbászt és konzervet simán be tudtuk vinni.
Vissza már augusztus első keddjén jöttünk. A gépünk 23:45 kor indult volna, de olyan kevesen voltunk kb. félház, hogy már 23:30 kor zárták az ajtót. Na de ne rohanjunk ennyire előre. A terepjárót 8-ig kellett visszavinni, elég időben voltunk, de az utolsó tankolás és a kölcsönző keresése miatt majdnem elkéstünk, igaz ott tipródtunk az utcában. Viszont így is az indulás előtt bő 3 órával korábban kiértünk. A pultok még nem nyitottak ki, így az utolsó koronákat kihasználva ettünk ittunk.

Majd a növekvő sorba beállva viszonylag hamar túljutottunk a procedúrán és mehettünk a biztonsági ellenőrzésre. Itt simán átmentem, hiszen a bakancs a csomagban utazott volt már helye az elfogyasztott ételek miatt. Keflavikban gördülékenyebb az ellenőrzés, külön nézik az útlevelet (személyit) és a cipőt is át kell küldeni az átvilágításon, így nem is nagyon van, mi sípoljon. Aztán mentünk a Tax freebe, ami meglepően olcsó volt. Egy Brennivín ami az alkohol boltban 3500 korona volt, itt csak 699 koronába került. A többi útitársat ez az árkülönbözet bizony jobban kiütötte, mint az alkohol maga.
Annyira elidőztünk, hogy szinte rohanni kellett a kapuhoz, de szerencsére nem a 18-asról (ami a beszállókártyán volt), hanem az ötösről indultunk, ami közelebb volt. Még jó, hogy vannak képernyők.

Ismét szívélyes fogadtatás, kapitányi köszöntő, aki hosszan ecsetelte, hogy végre Bécsben nyár van és már jobb az idő mint Izlandon. Felszállás után egyből vacsora. Virsli krumplipürével és egy kis sütivel. Majd jött a néma film ismét. Aludni nem tudtam, ahogy néztem mások se. Hangosak a gépek, bár az A320-as csendesebb mint a B737-es, de akkor sem ment. Az éjszakai utazás miatt az utolsó nap nagyon hosszúra nyúlik, de a hiányzó alvást lehet pótolni.  A korábbi indulást tartva Bécsbe is egy bő 15 perccel korábban érkeztünk meg .  Az odafelé megnyert 2 órát most veszítettük el. A gép nem az épület mellé állt, így buszoztunk. A csomag hamar megjött, vám ismét nem volt, így már csak haza kellett jönni Óvárra.
Összességében az Air Berlin & Fly Niki kellemes benyomást szerzett nekünk.