A folytatásban kiderül miért is nem kapunk percre pontos  információt, ha késik a gépünk, tényleg komolyan veszik-e a poggyász túlsúlyt és ki a problémásabb, a hajnali londoni, vagy a délutáni nyaralós korfui utas. A csekines interjú első része itt olvasható.

– Milyen konkrét feladataitok vannak egy késés vagy járattörlés esetén?

– Ha egy gép két óránál kevesebbet késik, akkor nincs semmi dolgunk, csak várunk türelemmel. Ha van másik járatunk, akkor természetesen kezdjük azt, és majd valaki más ezt a késő járatot kezelésbe veszi – beszállítja stb. Vegyük most úgy, hogy csak ez az egy járatom van, és késik pl. három órát. Két óra elteltével étkezési vouchereket kell osztanunk az utasoknak. Amúgy minden késésben letelt két óra után adunk kajajegyet. Konkrétan ennyi a feladat, más egyéb nincs. Illetve a hangosbemondón tájékoztatjuk az utasokat, hogy mennyit késik, mikor indul a járatuk. Ha pedig egy járatot nagy késés miatt vissza kell szállítani, akkor ennek a feladata is ránk hárul. Az érkező oldalra átvitt (visszavitt) utasoknak tranzitkártyát kell adnunk. Tulajdonképpen ennyi. Járattörlés esetén a jegyeladásban dolgozóknak van munkájuk – méghozzá bőven. Ilyenkor látni az érkezési oldalig tartó, kígyózó sort. :-(

– Gyakran adódnak konfliktusok az utasokkal? Mi okozza általában a problémát? Volt, hogy megfenyegettek?

– Konfliktus természetesen adódik, nap mint nap. Ezeknek inkább a mértéke a meghatározó. Másképp reagálnak az utasok ugyanarra a problémára. Ez egyébként legtöbbször a poggyászt érinti, méret és súly egyaránt. A méret kézipogyónál, a súly pedig inkább a feladandó csomagnál jelent gondot. Mostanában többször fordult elő, hogy negatív visszajelzéseket kaptunk, mégpedig hogy udvariatlanok vagyunk és arrogánsak. Ezt kikérjük magunknak! Viszont ami több mint 20 kg, azt ki kell hogy fizettessük túlsúlynak, és ami nagyobb a kézicsomagméretnél, azt nem engedhetjük fel a fedélzetre. Ez van. Ez a szabály! Ha valamelyik utas nem tudja magát ehhez tartani, az az ő baja. Felőlem veszekedhet, rólam lepereg, olyan, mintha magával veszekedne, és köszönje magának. :-) Én soha nem fogok utassal kiabálni vagy veszekedni, normál hangnem és valami frappáns válasz sokkal inkább lefegyverezi – ez tapasztalat. :-) És ezek után azt sem mondhatja, hogy arrogáns voltam.
Megfenyegetni még nem fenyegettek meg – szerencsére, de persze anyáznak meg sértegetnek néha, pont a túlsúly miatt. De hallottam már olyat is egy kicsit „illumináltabb” utastól, amint az egyik kolléganőmmel közölte, hogy „de megnyalnám a p...dat”. Azért nekünk sem könnyű...
Az is okozhat konfliktusfélét, hogy mondjuk nem tájékoztatjuk az utasokat, persze olyan dolgokat kérnek ilyenkor rajtunk számon, amikről az adott pillanatban még minket sem tájékoztattak. Lásd gépcsere (műszaki hiba miatt), amire a beszállítás közben jött rá a személyzet (vagy a szerelők). És hogy mikor fog ténylegesen indulni a gép, ezt ebben a másodpercben még mi sem tudjuk, de már jön a kérdés:
– Most akkor mikor indulunk?
– Ebben a pillanatban még mi sem tudjuk...
– De mi az, hogy nem tudják?
– Még nekünk sem mondták...
– DE MIÉRT NEM MONDJÁK MEG, HOGY....
Persze ami nem okoz konfliktust, annak örül az ember, de néha olyan kérdések záporoznak felénk, amitől elsírnám magam, vagy röhögőgörcsöt kapnék. :-) Pl. van olyan célállomás, ahova két különböző légitársaság is indít járatokat. Az egyik nem kis késéssel tud csak indulni, miközben a mellette lévő állóhelyen a másik légitársaság gépe pontosan indul, már épp szállnak be az emberek. És kérdi az utas, hogy ha egyszer ugyanoda megy a két gép, akkor ő miért nem szállhat fel arra a másik gépre. No komment...

– Milyen eszközeitek vannak egy hőbörgő utas lenyugtatására? Megtagadhatjátok a beszállítását?

– Az ilyen nagyon hőbörgő utasok azért elég ritkák. De vegyünk két példát, egyik (1.) aki azért hőbörög, mert sokat kell fizetnie a túlsúly miatt (természetesen saját hibájából), és a másik (2.) pl. részeg.
(1.) Aki ott megmondja, hogy ő nem pakolja ki a csomagját 20 kilóra, és nem is fizet, annak egész egyszerűen csak annyit kell mondani, hogy rendben, de addig nem adhatom oda a beszállókártyáját. Ez a jolly-joker. Mivel beszállókártya kell ahhoz, hogy a tranzitba mehessen és utazhasson, így azért elég hamar rájön, hogy nem neki van igaza. És kipakol, vagy megy fizetni. Nekünk teljesen mindegy, hogy melyiket teszi, csak valamelyiket. Miután kipakolt vagy kifizette, odaadjuk a beszállókártyáját.
(2.) Aki részeg, az eleve nem kaphat beszállókártyát. Persze olyan már volt, hogy valaki a check-in pult és a beszállítókapu között vált részeggé. :-) A durvább fajta meg inzultálja a többi benti utast. Ez hamar a tudomásunkra jut, és olyankor általában már rendőr is tudja. A rendőr mondhatja azt, hogy na jó, maga nem utazik, de ehhez nem elég, ha kicsit piaszagú. Ha pl. ordibál, zavarja a többi embert, vagy tettlegességig fajulna a dolog, akkor a rendőr egész egyszerűen visszafordítja. Ha csak kicsit piás, akkor kiszólunk a géphez, és a kapitány dönt.
A beszállást leginkább a kapitány és/vagy a rendőr tagadhatja meg, de nemrég volt arra is példa, hogy mi nem engedtünk valakit utazni, mert elég nagyot kummantott a kézicsomagjáról, konkrétan hülyének nézett minket a pultban, és azt hitte, hogy felvihet a fedélzetre egy bőrönd nagyságú táskát... nem utazott.

– Jellemzően eltérő az emberek viselkedése légitársaságonként? Több a cirkusz egy Ryanair-járat kiszolgálásánál, mint egy Emiratesnél?

– Emirates? :-D Az nálunk nincs, de kiváló példa a Ryanair, annak is a Dublinba induló járata. A Ryan dublini járatáról azt kell tudni, hogy általában tele van románokkal, az igazi, nagy bajuszos, kalapos, csilivili ruházatú románokkal. :-) Viselkedésükkel nincs gond, csak mondjuk az ápoltságukkal; két pulttal arrébb is érezni őket... :-/ A másik gond az, ha odajönnek eléd a pulthoz, az egész család, 10-12 fő, angolul senki nem beszél, de magyarul sem. Odajönnek, hoznak fejenként két csomagot és három kézipogyót, csomag nem volt fizetve, fizetni egyébként is csak bankkártyával lehet... És bármit próbálsz nekik mondani, egész egyszerűen nem értik meg, mert nem beszélnek a románon kívül más nyelvet. Na ezeknek magyarázd el, hogy mit szeretnél. Komikus, bár inkább tragikomikus. (Engem csak az érdekelne, hogy ilyen „tudással” miért mennek angol nyelvterületre, illetve ott mit csinálnak, mert az tuti, hogy nem nyaralni mennek.)
Általánosságban az alapján, hogy éppen milyen légitársaság utasait csekkolod, nincs nagy különbség az utazóközönségben. A németek nagyon precízek és pontosak, ez mondjuk kirívó. :-) De hát a németek alapból ilyenek.

– És járatonként? Nehezebb bánni a népekkel egy hajnali londoni járat esetén, mintha délután indulnának Korfura?

– A legeslegnyugisabb napszak a hajnal. Hiába van ijesztően korán, az a legjobb, és sokan azt szeretik a leginkább. Reggel még az utasok is álmosak, nyugodtak. Olyankor csend és béke honol a reptéren. :-) Ha engem kérdezel, én is a hajnalt szeretem a legjobban. Természetesen ekkor is adódhat konfliktus, és ez napszaktól függetlenül bekövetkezhet. De a munkakörülményeket figyelembe véve a hajnal a legideálisabb a munkához. Akkor még nyugodtan lehet dolgozni. Este, amikor 5-6 járat csekkol egyszerre, az próbára tesz mindenkit, check-inest és utast egyaránt. Egyrészt rengeteg ember van ott kis helyen, és szinte lehetetlen átjutni az 1-es pulttól a 10-eshez. A másik meg az az iszonyatos zaj, ami olyankor ott van. :-/ Nagyon kellemetlen és zavaró tud lenni, és ha az embernek így estére esik a harmadik vagy negyedik járata, akkor már fáradt, és olyankor sajnos hibázhat. Persze reméljük, ha hibázik is, akkor csak kicsit, olyat, amit még észre is vesz és korrigálni tud helyben. De esténként embert próbáló a helyzet. 300 ember zaja, a szalag is zúg mögöttünk, 2-3 gyerek ordít vagy hisztizik a tömegben, és akkor még ez, meg az, meg amaz.

– Mennyiben érintett benneteket a ferihegyi sztrájk? Előfordult, hogy rajtatok vezette le a feszültséget az utas? Szoktak egyébként dicsérni is? Kaptok pozitív visszajelzést?

– A sztrájk minket nem érintett, mi nem sztrájkoltunk, ám következményeit mi is viseltük. Ferihegy 1 bezárt – ez köztudott, minden forgalmat a 2A és a 2B bonyolított le. Ahogy a légitársaságok, úgy mi is „átköltöztünk” Ferihegy 2-re. Nekünk sem volt kellemes, hogy más, a megszokottól eltérő körülmények között voltunk kénytelenek dolgozni, mondhatni ismeretlen helyen, mert nekünk, akik a T1-en dolgozunk, a 2A és a 2B új helynek számított. Mi sem tudtuk, hogy melyik kapuhoz merre menjünk, mi hol van, ezt is meg kellett szokni.
Panaszkönyv az van, dicsérőkönyvről nem tudok, ahova az elégedett utasok írnának. Amúgy meggyőződésem, hogy az utasok több mint 95%-a teljesen elégedett velünk, csak ennek nem adnak hangot, mert természetesnek veszik, és ez így is van rendjén. Pozitív visszajelzést természetesen kapunk. Jó azt látni, amikor pl. egy idősebb nyugdíjas házaspár utazik. Ők azok, akik tényleg mindent komolyan vesznek. :-) Elolvassák a biztonsági kérdéseket, figyelnek arra, amiket mondunk vagy kérdezünk, és miután elmagyarázzuk, hogy hol és mikor szállhatnak be, nagy mosollyal az arcukon köszönik meg és kívánnak további szép napot. Ez nagyon jól tud esni.

– Ha a helyzet úgy kívánja, módotokban áll alkalmanként kibővíteni a szabályok adta lehetőségeket? Teszem azt, egy csinos hölgynek/úrnak a megengedettnél pár kilóval nehezebb a poggyásza, akkor nyomsz egy entert, és hadd menjen, vagy ennél bonyolultabb, esetleg lehetetlen?

– Nincs mód erre, a szabály mindenkire egyformán vonatkozik. És lehet ő Miss vagy Mr. World Hungary, neki is csak 20 kilós lehet a pogyója. Egy kacér mosollyal vagy bókkal nem megy semmire. Egyébként meg lehetne csinálni, csak senki sem fogja. Ha kiderül, hogy egy 25 kilós tatyóra 20 kilót ütött be, akkor ezért a check-ines vállalja felelősséget, és kitalálhat bármit, hogy miért csinálta, de ezért nem fogják megdicsérni, arra mérget vehet, sőt biztos, hogy valamilyen módon ő látná kárát...

– Egy repülésnél jelent valamilyen előnyt, hogy reptéri dolgozó vagy? Megismernek a pilóták, bemehetsz esetleg a pilótafülkébe? Automatikusan kapsz priority boardingot? Milyen kedvezményekkel jár ez a munka?

– Semmilyen előnyt nem jelent. Pilóták kizárt, hogy megismernének, max. mi ismerhetnénk meg őket, pl. van egy pilóta, akit rendszeresen látok, de még a nevét sem tudom – honnan is tudnám? Na, őt én megismerném talán az utcán is, de ő engem kizárt.
Eddig akárhányszor utaztam, nem jutottam be a pilótafülkébe a levegőben. :-( Csak a földön. Persze az nem magyar légitársaság volt. Magyar légitársasággal még nem utaztam azóta, mióta Ferihegyen dolgozom. Hogy esetleg növelné-e a levegőben történő pilótafülke-látogatás esélyét, hogy reptéri dolgozó vagyok? Hát őszintén megmondom, fogggggalmam sincs... Talán. Vagyis remélem, hogy majd egyszer lesz rá módom, mert rengeteg ismerősömnek már megadatott ez az élmény. Jó nekik.
Amúgy semmilyen kedvezménnyel nem jár ez a munka e téren, mondhatni csak annyival jobb nekem, hogy minden szabályt jobban tudok bármelyik utasnál, illetve én ismerem a légi utasként engem megillető összes jogot, és eredményesebben, illetve gyorsabban tudnám ezeket hasznosítani. Pl. járattörlés esetén szerintem a jegyeladásnál én lennék az első, akinek átírják a jegyét a következő járatra, és nekem még lenne hely a következő gépen, nem úgy, mint a húsz méterrel mögöttem álló utasnak...

– Mi történik, ha megadja magát a számítógépes rendszeretek? Ez gyakran előfordul?

– Hál' istennek, nem gyakori, de természetesen előfordulhat, Murphy törvénye minket sem kímél, ami elromolhat, az el is romlik. Ekkor jön a manuális check-in, mindannyiunk rémálma. :-( Ez kb. háromszor lassabb, mint a normál check-in. Ilyekor nincs rendszer, amiben kereshetnénk az adott utast, egy kinyomtatott listából dolgozunk, azon keressük meg az embert. Írunk kézzel egy beszállókártyát és csomagcímkét, az összes számot, nevet stb.-t egy külön papírra leírjuk, rögzítjük, hogy melyik utas milyen sorszámmal, címkeszámmal stb.-vel lett felvéve a járatra. Baromi lassú a dolog, és nem túl hatékony, de ha nincs számítógépes rendszer, repülőgépek akkor is indulnak/érkeznek.

– Pár szóval emlékezzünk meg a hülye utasokról. Ha valaki úgy áll be a sorodba, hogy vett jegyet, csak nincs nála se a papír, se a hatjegyű kód, vagy on-line becsekkolt otthon, de elhagyta, amit kinyomtatott, akkor tudsz neki segíteni? Volt már rá példa, hogy a lutoni géphez sorakozott az, akinek Bergamóba kellett volna mennie?

– Emlékezzünk meg róluk. :-) Ha úgy áll be a sorba, hogy van foglalása, de nincs se kinyomtatott papírja, se hatjegyű kódja, nem baj. Legyen viszont útlevele vagy személyi igazolványa. Mi név alapján keressük az utasokat. Ha itt Ferihegyen nincs kódja, se foglalási papírja, gond nélkül utazhat. Hogy külföldön hazafelé jövet emiatt esetleg picit megszívja, az az ő dolga, nem foglalkozom vele. Adjon egy útlevelet vagy személyit, amiből számomra biztosan kiderül, hogy ő X. Y., és e név alapján tényleg pl. Marosvásárhelyre megy.
Megesik, hogy hiába keresem az utaslistában, nem találom. Ilyenkor az az első kérdés, hogy mikor vette a jegyét. Ha az elmúlt 24 órában, vagy indulás előtt pár órával, akkor nincs benne az utaslistában, pedig van érvényes foglalása a járatra. Ekkor meggyőződünk arról, hogy tényleg van-e foglalása (telefonon hívjuk a jegyeladást), és ha igen, akkor természetesen felvesszük, és mi visszük be az adatait a rendszerbe.
A másik eset, ez persze naponta van, hogy valaki rossz sorba áll be. Én pedig keresem név alapján, és sehogy sem találom, mert én egy adott járat rendszerében vagyok bent, és ha Londonba megy, akkor hiába nézem a marosvásárhelyi utaslistában, persze hogy nincs ott. Tegyük fel, én csekkolom a marosvásárhelyi járatot, mellettem pár pulttal arrébb pedig a londonit a kollégák. Ha kiderült, hogy az előttem álló utas Londonba menne, akkor megtehetem azt is, hogy gyorsan átváltok a londoni check-inre (járatra) a számítógépen, és felveszem az utast, mehet isten hírével. Vagy mondom neki, hogy bocs, ez a marosvásárhelyi járat check-inje, tessék átmenni azokhoz a pultokhoz, és majd ott a kollégák felveszik.
Lefogadom, a következő kérdésed az, hogy kinek mit mondok, mi alapján, ugye? :-D Ha nagy a sor előttem, és azok viszont tényleg Marosvásárhelyre mennének, akkor átküldöm, hogy tessék becsekkolni ott, mert van nekem elég dolgom a saját utasaimmal, hiába várt ebben a sorban pl. 15-20 percet. Mert ha egy londoni utas meglátja, hogy ezt felvettem, akkor akár jöhetne, hogy őt is... Na azért küldöm az elsőt is rögtön a saját sorába. Meg a marosvásárhelyiek is reklamálhatnának, hogy miért nem velük foglalkozom stb. De teszem azt, ha az én sorom már tök üres, mert egy órája kezdtünk, és szinte már végeztünk is, és ilyenkor jön egy londoni utas, hát akkor azt felveszem, üsse kavics.

– És amikor a személyzet hibázik... Mi volt a legnagyobb tévesztésed? Hol bukott ki a hiba? Csomagot tudsz máshova küldeni, mint ahova az utas repül? Persze véletlenül.

– Olyan nagyot nem is lehet téveszteni, hogy azt ne vegye észre az ember. Velem is előfordult, hogy rossz embert vettem fel. Nem én vettem észre, hanem az utas. Talán a legeslegelső járatomon volt. Az utasnak (kínai) tűnt fel, hogy nem jó beszállókártyát adtam neki... :-/ Beszóltam az FS-nek, hogy vegye le X. Y.-t, mert nem őt kellett volna felvennem. Utána az FS is hibázott, levette az utast, de sajna nem azt, akit kellett volna, hanem egy másik kínait. :-D Szerencsére kiderült hamar a hiba, és tudtuk korrigálni. Persze előfordul még most is, hogy bizony nem jó beszállókártyát kap az utas. Ez a hasonló vagy azonos nevek miatt néha előfordul. De furcsa az is, hogy amit kap kártyát az utas, ő sem nézi meg. Van, hogy rájövünk egy ilyen hibára, és a jót visszük be a kapuhoz az utasnak, az meg néz, hogy miért kell kicserélni a beszállókártyáját. Hát azért, mert nem a te neved szerepel rajta. De fel sem tűnik neki... mert rá sem nézett azóta, mióta megkapta... Furcsa, nem? :-)
Amire a legjobban kell figyelni, az a vízum. Mert ez a check-ines dolga!!! A ferihegyi határőr nem azt nézi, hogy az adott célországba utazó utasnak van-e vízuma vagy tartózkodási engedélye. A határőr azt nézi, érvényes-e az útlevele/személyije, és hogy a magyarországi tartózkodás rendben van/volt-e. Példa: egy kongói ember utazik Londonba Ferihegyről, kongói útlevéllel, és neki kell vízum, hogy Angliába mehessen. De hogy van-e vízuma, és az érvényes-e, azt a check-in agent ellenőrzi. Meg majd Londonban a londoni határőr. És ha nincs vízuma, vagy ha van, de lejárt, akkor visszafordítják az illetőt, és az angol bevándorlási hivatal megbünteti a légitársaságot, amiért odavitte vízum nélkül. A légitársaság ezt a büntit meg továbbpasszolja a ground handling cégnek, hogy ugyan miért vette fel az utast a járatra... Ground handling cég pedig kifizeti a büntit.... nem kevés. Az agent ilyenkor jól teszi, ha ismer pár imát... :-( Sajnos volt már, aki így járt.
Csomagot nem tudok máshova küldeni, mint a tulajdonosát. :-) A csomagcímke és a beszállókártya összefügg. Tételezzünk fel egy nagyon extrém helyzetet: ha valakit rossz járatra veszek fel, akkor a csomagját is ugyanarra a rossz járatra veszem fel. Persze ez azért extrém helyzet, mert ilyet el sem tudok képzelni. :-) Egy ilyenhez nem hibázni kell, hanem hülyének lenni... :-D De nagyon. :-) (Mivel a rossz járat utaslistáján, ugye, nem szerepel a neve, hamar kibukik a dolog.) Tehát mondom, ez lehetetlen. Az meg pláne, hogy utas és csomag más-más gépen, máshova repüljön. Szabály, hogy csomag az utasa nélkül nem repülhet. Olyan előfordulhat, hogy az utas a gépen van, de a csomagja „lekési” a gépet. Fordítva nem történhet meg. Ha az utas eltűnik a beszállításkor, azaz nem szállt fel a gépre, vagy lekési, mert a tranzitban elszórakozta az időt, azt olyankor mi rögtön tudjuk, hogy ki az, és hogy volt-e csomagja. Ha volt, akkor azt már veszik is ki a gépből.

– Ha már itt a lehetőség, elmondanád, milyen szabályok vonatkoznak a kézipoggyászra? Jól tudom, ugye, hogy repülőterenként és légitársaságonként is változik? Ferihegyen mi a helyzet? Mekkora is egy kézipoggyász? Lehet-e mellette kistáska, fényképezőgép, laptop, uzsonnászacskó?

– Kézipogyó: 1 db csomag/utas. Szigorúan ennyi. Legyen olyan és akkora, hogy belefér a size-wize-ba. Ennek pontos méretét nem tudom fejből, de le van írva az adott légitársaság honlapján. Persze a fedélzetre vihető csomagok mérete légitársaságonként eltérő. Repülőterenként nem tudom, van-e ilyen eltérés. De pl. egyes külföldi reptereken még size-wize sincs... nagy kár:-(
A kézipogyónak akkorának kell lennie, hogy elfektetve kényelmesen beleférjen a size-wize-ba. Mellé egy kisméretű női táska vihető még fel, vagy fényképezőgép. Laptop már nem, mert az önmagában kézicsomagnak minősül. Ha van egy normál hátizsákod mint kézicsomag, és mellé felviszel egy kis nejlonzacsit, amiben van két szendvics, a kutya sem fog érte szólni. :-) Jó étvágyat. ;-)

– Fölülírja-e a Celebitől kapott utasítás a légitársaság honlapján fellelhető információt?

– Bármilyen utasítást a légitársaság ad! A Celebi nem mondhatja és nem is mondja meg, kinek milyen kézicsomagja lehet. Ezt velünk csak betartatják. Hogy minden utasnál csak egy kézicsomag lehet, ezt nem a Celebi mondta, hanem a légitársaságok. A fedélzeten rendelkezésre álló hely nem végtelen. Azért, mert rajtam celebis ruha van, és az utasnak én mondom, hogy csak egy kézicsomagot vihet fel, attól ezt még nem a Celebi mondja. :-)

– Hogyan fordulhat elő, hogy valakinek a csomagját nem engedik fel egy járatra kézipoggyászként, ugyanakkor a gépen kétszer akkora bőröndöket is látni?

– Mostanában gyakran előfordult az, hogy az utasok direkt arra játszottak, hogy csak a kapunál vegyük el tőlük a nagy csomagokat, amiért akkor már nem kell fizetni. Ergo azt mondták a check-innél, hogy ezt a táskát nem is viszik, itthagyják majd annál, aki kikísérte őket, bla-bla-bla. Aztán a kapunál mégis ott volt a nagy táska, sőt még nagyobbra hízott. Na, múltkor egy ilyen utasnak azt mondták, hogy bocsánat, de nem utazik, nemcsak a táska, de az utas sem. Mert ez történetesen a szabályok kijátszása az utas részéről. Akinek több csomagja van, vagy túlsúlya, tessék kifizetni vagy kipakolni, mert a szabály az szabály. A légi utasoknak vannak jogaik, ezt nagyon tudják hangoztatni olykor. Vannak azonban kötelességeik is – betartani a légitársaság szabályait, azokat, amiket foglaláskor tudomásul vettek és elfogadtak. De ha nem veszik tudomásul, vagy tesznek rá magasról, hát akkor nem kötelező őket elvinni. A légitársaságok fenntartják az ilyenre a jogot!!! A Ryanair nagyon erős az ilyenben. :)
A csekines interjú első része itt olvasható.