Senator utastársunk a tőle megszokott alapossággal számol be a legutóbbi utazásáról, mely során megjárta Korfut és kipróbálta az olasz Blu(e)-Express légitársaságot.

Az előzményekről néhány mondatban. Korfu mint úticél úgy jött a képbe, hogy a Wizz aktuális nyaralójáratai közül ezzel még nem utaztam, s miután a görög célpontokat alaposan megnyirbálták, féltem, jövőre ennek is lőhetnek – most kell menni!
A Wizz pontjaimmal teljesen ingyen is repülhettem volna, de mivel nem volt időm/kedvem egy egész hétig ott maradni, megengedtem magamnak az a luxust, hogy fizessek egy másik légitársaságnak a korábbi hazajutás érdekében. A választásom az ideális csatlakozása miatt a Blu-Express-re esett (helyesebben a Blue Panorama nevű, olasz érdekeltségű hosszú távra repülő low cost cégre, amely Európán belüli desztinációit trükkösen Blu-Express néven üzemelteti, tessék figyelni, hol van „e”, hol nincs!). Mondjuk, az áraik nem igazán lókosztosak, de az első Korfuról visszatérő gépre még éppen megfizethető, 49 eurós áron lehetett foglalni.

Az út:
07.24. BUD-CFU (W6)
70 perccel indulás előtt érkeztem a reptérre, bőven elég volt, az online c/in birtokában csak a biztonsági ellenőrzés 20 perces sorállását kellett leküzdeni. Keserűen tapasztaltam, hogy az újságosnál kapható ásványvíz dinamikusan drágul: márciusban még 250 volt, júniusban 300, most 350. Ha ez így megy tovább, lassan ráfanyalodok a mosdó csapvizére.
Kissé unottan folyt a beszállítás, még az útiokmányaimra sem vetettek egy pillantást sem, s talán el is aludtunk volna ott a buszban, ha nem történik egy váratlan esemény. Egy Wizz gép éppen araszolt a kifutópálya felé, amikor hirtelen, két oldalról hatalmas vízsugárral locsolták le. Sokan azt hitték, tűz ütött ki, de szerencsére volt utas, aki felvilágosította a többieket, hogy egy új járatot köszöntenek így. Utólag kibogarásztam, hogy a HHN-ra tartó gépet avatták, ami csak azért meglepő, mert az nem vadonatúj desztináció – de ezek szerint a reaktivált járatoknak is kijár a fürdőzés.

A vezető utaskísérő bemutatta nekünk Harry Fuchs kapitányt, akinek a neve hallatán német ajkú (és szerintem kissé kapatos) utastársaink otromba nevetésben törtek ki. Az utasok kb. 80%-a magyar volt, a többiek igen vegyesen, angolok, németek, franciák, spanyolok, és még ki tudja. LF ~ 90%, ami meglepett, ugyanis az indulás napján lecsekkoltam, vajon mennyiért lehetne foglalni az utolsó pillanatban: nos, aznap délután 16 900 Ft volt egy irány – ami nem mondható drágának, s még így sem tudták megtölteni a gépet.
A horrorisztikus elemekkel tarkított út – tízpercenként erős turbulencia, majd jobbról egy koromfekete, üllő alakú zivatarfelhő, folyamatos villámlásokkal – végül jól végződött, mindössze 10 perc késéssel érkeztünk meg.

07.28. CFU-FCO (BV)
A Blu-Express szabályai kissé eltérnek a „nagyokétól”. Először is, a becsekkoláskor kérték a kinyomtatott foglalást is, sőt a papírt eltették maguknak (!). A csomag policy is nagyon sajátos: lehet ingyen feladni, de egy utas összesen 15 kg poggyászt utaztathat (kézi + feladott összesen), de ebből a kézi max. 5 kg lehet. Ugyanakkor a kézicsomagon felül náluk felvihető egy laptop vagy egy zacskó is. A 8 kg-os hátizsákom ennek ellenére a fedélzeten utazott, egyben, (nem volt méregetés), aminek örültem, mert FCO-n nem szerettem volna csomagra várakozni. Két órám volt az átszállásra, ami késés esetén nem biztos, hogy elegendő, tekintettel FCO méreteire, és arra, hogy onnan még mindig nincs online csekkin W6-ra. (Miért???)

Végül nem hogy késés nem volt, de a menetrendhez képest 20 perccel korábban már fel is szálltunk, s 30 perccel előbb meg is érkeztünk. CFU-n is imádnak buszoztatni: a kb. 20 méterre parkoló géphez is csak így mehettünk, összesen 30-an (LF tehát kb 20%).
Az úton végig erőteljesen Sky-os fíling uralkodott, nem csak a kék bőrüléses B737-es miatt, hanem mert a Blu-Express is ültetést alkalmaz. Az alacsony LF ellenére szó sem volt sorok lezárásáról, össze-vissza helyezték el az utasokat, hogy a gép minden részében legyen valaki.
 
FCO-BUD (W6)
A Wizz bejelentkeztetése T3 legtávolabbi szegletében történik, egy eldugott kis helyiségben, ahol még sort sem lehet kialakítani. Következésképpen emberek és bőröndök egymás-hegyén-hátán, lökdösődés, tülekedés. Ezt csak tovább súlyosbította, hogy a W6 temesvári járata is ide lett adresszálva, méghozzá így: 423 és 422 pult: BUD, 421 és 424: TSR – na ekkor jött az egymáson átgázolás is, s közben kezdett vészesen fogyni a levegő odabenn. Gratulálok a szervezéshez, de egyben nagyon kérem a Wizzt, mielőbb vezesse be innen is az online csekkint!! Az 55 perces tortúra után (ez volt eddigi pályafutásom legrémesebb bejelentkezése) újabb megpróbáltatás következett: a C15-ös kapu, ahonnét indult a gép, a terminál éppen ellentétes végében volt található, több száz méterre a c/in-től.

De ez még mindig csak ízelítő volt FCO áldásaiból. Az előírt indulás előtt 30 perccel szólították az utasokat a C15 kapuhoz, pedig nyilván tudhatták, hogy a gépünk még meg sem érkezett. Kialakult a sor, aztán eltelt 10, 20, 30, majd 35 perc, tájékoztatás zéró, sem szóban, sem a feliratokban. A személyzet csak a vállát vonogatta, amikor hátulról egyre idegesebben jöttek érdeklődni. A kilátástalannak tűnő helyzetnek végül véget vetett, hogy 40 perc sorállás után végre beszállhattunk. Maga a repülés szerencsére komplikációmentes volt, LF kb. 80%, a túlnyomó többség magyar, néhány olasz. Pocsék volt a befejezés, de Korfu szépsége mindent feledtet :)

A korfui reptér:
Nem túl nagy, mindössze egyszintes, de jó hosszú épület, egyik vége belföldi, másik nemzetközi járatokat fogad. Egész éjjel nyitva van, aki itt éjszakázna, nyugodtan megteheti: rengeteg szék van, helyesebben karfa nélküli fémpadok, de nem hepehupásak, egészen kényelmesek fekvőhelynek. Aki nem tud aludni, és van hozzá gépe, ingyenes wifi-vel kötheti le magát (a CivilAviation5 csatornán).
A várossal nem köti össze tömegközlekedés, de ez nem túl nagy gond, mert mindössze 2 km-re van a centrumtól. Lassú, bámészkodó sétával 30 perc alatt értem be innen a Plateia San Roccóra.
A futópálya úgy van megépítve, hogy a Korfu városától délre elterülő Kanoni félszigetről (a 2-es busz visz ki oda a San Roccóról) teljes rálátás van az induló és érkező gépekre – Pazar háttér előtt (ld a képen).
A lokosztos utas számára induláskor is tartogat még kellemes meglepetést a reptér: a duty free shopban gyakorlatilag bolti áron kapható hűtött üdítő (fél literes 1 euro).