A nyugodt utazáshoz elengedhetetlen, hogy időben megszervezzük a repülőtér és a város közötti transzfert.  Amellett, hogy mindig a legolcsóbb lehetőséget keressük, érdemes odafigyelni egy másik fontos tényezőre, az időre. Nem vagyunk egyformák, van aki hazardíroz és van aki inkább a terminálban ül „plusz” 40-60 percet minimálisra csökkentve ezzel a lemaradás kockázatát.

Minden repülőtérre más és más a transzfer ideje és módja. Van ahol sűrűbben járnak a tömegközlekedési eszközök, de van ahol korlátozottak a lehetőségek. A gondos tervezés ellenére is kerülhetünk váratlan helyzetekbe, főleg egy nagyobb városban és az onnan kiágazó autópályákon, ahol egy lezárás, egy baleset, vagy bármilyen előre nem látott esemény okozhat zavart a rendszerben. Egy példa vasárnapról, a helyszín London. A 14:25-ös géphez a Finchley Road-ról 10:46-kor induló easybus-t néztem ki magamnak és nem is tudtam ellenállni az 5 fontos árnak, így még nyáron lefoglaltam a transzfert is. A hazaút napjára amúgy sem terveztem már semmit és úgy voltam vele, inkább legyek kint 1 órával hamarabb, mint 3 perccel később :)
Szombaton épp elkezdtem volna számolgatni, hogy mikor kell elindulnom a szállásról, hogy időben odaérjek a transzferhez, amikor kiderült, hogy nem kell matekoznom, ugyanis 8 után mindenképp el kell indulnom a szállásadómmal, tehát bőven időben éreztem magam. A 46-os busz egyik Camden Town-i megállójában már gyanút foghattam volna, mert a kiírt 11 perces követési idő nem igazán látszott igaznak, kb. 35 perc után jött a jármű. Felszálltam a buszra és bezötykölődtem a városba. Mivel nem vagyok ismerős Londonban, próbáltam felkészülni az útvonalból, ezért egy idő után gyanússá vált, hogy még/már sehol a Finchley Rd.

Folytattam a városnézést, mert az időmbe belefért, majd a végállomáson megtudtam a sofőrtől, hogy „valami” terelés van, ezért nem láttam a célállomást. Megnyugtatott, hogy visszafelé sem fogom, de majd szól és útbaigazít. Úgy is történt, elnavigált a célomhoz, ahol aztán nem várt helyzet fogadott. A rendőrség egy szakaszon lezárta az utat, kiürítették a területet és így természetesen a városból „kifelé” tartó forgalom is szünetelt. Egy csinos rendőrnő aztán felvilágosított, hogy várhatóan egész nap le lesz zárva az utca és fogalma sincs, ilyenkor mit merre terelnek. Mondjuk nekem nem is mondott volna sokat, ha elirányít valami huszadrangú utcába :) Gyorsan felmértem a lehetőségeimet és arra az elhatározásra jutottam, hogy valahogyan eljutok a Victoriára, ott tuti könnyen megtalálom a felszállóhelyet. Szerencsére volt még nálam annyi készpénz, hogy taxival is tudtam volna menni, de azért előtte elmélyedtem a buszok menetrendjében. Épp kiszúrtam, hogy a 82-es elvisz az új célomig, amikor már fékezett is mellettem ez a járat, s fel is pattantam hirtelen. Fogalmam sem volt, hogy milyen messze vagyok a Victoria állomástól, de mivel épp 10 óra volt nem izgultam. (holott már majdnem 2 órája úton voltam és még sehol sem tartottam :)
A kanyargós buszozás jó 45 percig tartott, 11 előtt léptem fel a transzferre, a sofőr nem kérdezett a jegyem láttán, csak annyit mondott rendben, indulunk is. A lezárt út itt is bekavart, különböző szűk utcákon kerültünk, és többet álltunk, mint gurultunk, de fél 1-kor már a terminálban voltam.
Szerintem ez volt az eddigi leghosszabb transzferem, járhattam volna rosszabbul is.