Senator olvtárs még augusztusban tett egy finnországi kört, félig fapadossal, félig Citi-Malév kártyával gyűjtött törzsutas pontjai beváltásával. A szerző várost bemutató  képeit Dénes Balázs néhány repülőtéri fotóval egészítette ki.

Már a Maléves foglalás sem ment simán: először is, a pontokért cserébe nem jár ingyenjegy, az illetékeket ki kell fizetni. Nos ez egy egyirányú BUD-HEL viszonylatban 17800 Ft-ra rúgott, amit nehezen nyeltem le. Csak úgy tudtam megideologizálni a dolgot, hogy a bankkártya mellé kaptam egy ténylegesen ingyenes jegyet is, tehát átlagban a két jegy külön-külön 8900-ba került, ami már alatta van a lélektani határnak :)
További problémát jelentett, hogy alig tudtam olyan napot találni, ahová engedtek vele foglalni: egy héten mindössze 1-2 időpontra lehetett beváltani, pedig napi 3 járat is van a viszonylaton.

BUD-HEL (MA)
Bár adhattam volna fel csomagot, nem tettem, mert visszafelé Turkuból kívántam jönni W6-tal, mégpedig a lehető legkevesebb wizz pont feláldozásával, így bele kellett férnem a kézicsomagba, ami nem volt nehéz, mert – a horribilis finn árviszonyokra tekintettel – csak 3 napra utaztam.
Az online c/in a MA-nál igen egyszerű: csak a foglalási kódot kell megadni, a rendszer máris beazonosít, és már lehet is nyomtatni a beszállókártyát. Nem kell se okmányszám, se születés, se semmi. Az ülőhelyfoglalás úgy történik, hogy a rendszer felajánl valamit, ami ha nem tetszik, újat kérhetünk. Nekem a 4A-t sorsolta ki, ami kissé meglepett, mert annak elvileg business sornak kellene lennie. (Mint később kiderült, az is volt :)
A beszállókapunál is jóval egyszerűbb a procedúra: nem tépdesnek, nincs 2 lapos megoldás. Egyszerűen leolvasó alá tartják a pdf kódot, és nem tesznek el maguknak semmit, az utas visszakapja a lapot.

Kissé fapados érzést keltett, hogy buszoztattak a géphez, annak ellenére, hogy a csápok szabadon álltak. Egy B737-700-asba ültünk be, amiben az első 4 sor volt bizniszülés (tehát nagy sortáv, dupla karfa), de ténylegesen csak az első két sor volt elfüggönyözve, tehát igen jól jártam a 4A üléssel. LF majdnem 100%, el sem tudom képzelni, kik utazhatnak Helsinkibe, hogy napi 3 járatot is így meg tud tölteni a Malév (illetve a Finnair, mert vannak közös járataik.).
 Az út során felszolgálták a 2x1,5 dl italt és 1db tramezzinis szendvicset. Szólt hozzánk a pilóta is, nem láttam ki volt, de a hangja alapján max. 18-nak tűnt. Kifejezetten simán repültünk, ez a kisebb gép (119 ülőhellyel) érezhetően máshogy húz, mint a fapadosoknál megszokott 180-asok. Helsinkiben sem utashídra álltunk, pedig ott voltak szabadon. Buszoztattak itt is.
A helsinki reptéren ingyen wifi és műbőrpárnázott ülések várnak, tehát kitűnően lehet itt éjszakázni, mert még a hangosbemondó sem szól éjfél és 5 óra között.
TKU-BUD
A turkui reptér minden képzeletet alulmúl: a T1 egy kis épület, de legalább reptérnek néz ki. A Wizzairt azonban nem ez szolgálja ki, hanem a tőle kb. 3-400 m-re fekvő T2, amit egy erdő és egy drótkerítés által közrefogott hepehupás úton lehet megközelíteni.

Nos, ez a „terminál” leginkább úgy néz ki, mint egy mezőgazdasági raktárépület, az ember takarmánnyal tömött zsákokat sejtene benne. Eleve ki sem nyit, amíg az indulás előtti 2 óra el nem érkezik. Addig a korábban érkező utasok a zárt ajtó előtt ácsoroghatnak, fedetlen helyen, mindenféle ülőalkalmatosság híján. Benn két szedett-vedett állvány mellet zajlik a bejelentkeztetés, amit én lazán kihagytam, mivel online csekkoltam. Mint később kiderült, ez hiba volt.

A biztonsági ellenőrzés utáni váróterem mókásan néz ki: van benne egy büfé, egy 4x4 m-es „duty free” kb. 15 féle árucikkel, néhány ülés és egy kanapészerűség, ami fölött egy A4-es lapon felirat díszeleg: priority boarding. Mármint gondolom, az elsőbbségi beszállók oda ülhetnek, miközben várják a sorukat. A mi esetünkben ilyenek nem voltak.
A sor szokás szerint felfejlődött, mikor megérkeztek a beszállítást végző munkatársak, de sokáig nem történt semmi, mert csak szöszmötöltek a papírokkal. Aztán egyszer csak hallom a nevemet 2 másik útitárssal egyetemben, hogy fáradjunk oda hozzájuk. Nos kiderült, hogy hiába csekkoltunk online, és csak kézicsomagunk van, ettől függetlenül oda kellett volna állnunk a c/in pultokhoz, és leadni a beszállókártyát, mert ők ezt így szokták. Hát elég különös, így tehát ezen a reptéren nem nyer semmit, aki online végzi a c/int, legfeljebb megtakarít egy kis pénzt.

A gép majdnem tele volt (LF 90% körül). Már nem emlékszem az utazás körülményeire, valószínűleg mert nem történt semmi különös, egy dolgot leszámítva: a wizz magazinját olvasgatva elmélyültem egy kicsit a végén összegyűjtött információhalmazban, amelyben a desztinációkat mutatják be. Turkunál azt olvasom, hogy a reptér a városközpontból busszal közelíthető meg, a jegy ára 50 kronor (4,5€) (!!). Hogy ezt honnan vették, fogalmam sincs, tekintve, hogy a finneknél nincs korona, nem is volt. Más, koronát használó országgal sem keverhették, mert azok között sehol nem ennyi a transzfer.
Tüzetesen átnézve a leírásokat, legalább 4-5 további helyen is teljesen fals információkat olvastam a reptéri bejutásról, ezek közül csak a korfuira emlékszem, mivelhogy nemrég jártam ott: azt írják, a reptérről a sziget minden részébe indulnak buszjáratok – ezzel szemben az a helyzet, hogy CFU-nak nincs is buszkapcsolata a várossal, és korábban sem volt, a legközelebbi buszmegállóig kb. 4-500 m-t kell gyalogolni.

Akit érdekel: Turkuból a piactérről (Kauppatori) lehet kijutni a reptérre az 1-es busszal, a tér szállodák felőli oldalán van a megállója. A jegy valójában 2 €, és a sofőrnél lehet megvenni. A buszok végállomása alapból a T1, a T2-ig csak néhány megy át, ez a menetrendben külön jelölve van. Ha nem ilyet fogunk ki, gyalogolni kell a pusztában (nem jelöli semmilyen felirat, hogy merre, én is a többieket követtem jobb híján).