Zoli barátunk került egyet ismét és megosztotta velünk az élményeit.

Először Gironát néztem ki a március 15-i négynapos ünnepre, de mivel lemaradtam a 35 €-s jegyről, ezért valami mást kellett keresnem. Így jött Milánó a Ryanairral Pozsonyból, a jegy ára 22 € volt.
11-én indultam, s mivel 10.55-kor indult a gépem, vonattal mentem a Keletiből (16€ a retúrjegy) és pontosan 8 óra környékén már Pozsonyban voltam. A 61-es busszal kimentem a reptérre és most először szembesültem az új reptéri csarnokkal, ami nagyon tetszett, kicsi, kedves, letisztult és olcsó. Tényleg az olcsóság, a terminálban lehet szlovák ½ literes dobozos sört kapni 1,7 €-ért, amire azt mondom nagyon jó ár, de a víz is 1,2 € volt.
Késett a gépem 1 órát, de így is viszonylag dél körül már Bergamóban voltam. Kb. 80 %-os telítettség, a csomagokat nem nézték, kevés fogyasztás. Valami skandináv pilóta és olasz személyzet egy nagyon ügyetlen kis fiatal fiúval. A Terravision busszal 15 € a retúrjegy Milánóig és kb. 1 óra alatt lehet bent lenni a Központi Pályaudvarnál. Innen közel volt a szállásom, amiért 25 € fizettem naponta a 4 fős  dormitóriumért.
A második nap elmentem Comóba, ami kb. 50 km-re van Milánótól és Európa egyik legszebb alpesi tavánál fekszik, -minő meglepetés- a Comói-tónál. Ide a milánói helyi vasúttársasággal, a Le Norddal mentem, mert ők voltak legolcsóbbak, 8,1 € volt a retúrjegy. Érdekes, hogy a helyi Mávval ugyanez 22 € került volna, mondjuk kb. 10 perccel rövidebb az út. Comó tényleg nagyon szép kisváros, egy szép Dómmal és tipikus észak olasz hangulatos szűkutcás belvárossal. A kikötőből el lehet menni hajókázni a tavon, többféle módon is, én  egy 1 órás túra (7,2 € volt) keretében néztem meg a tónak az elejét, de az is lélegzetelállítóan szép volt.

Sajna az idő elég ködös és hideg volt, a tavon nem is zavart volna, de csónakázás után felmentem a Comó felett lévő kis faluba, Brunateba fogaskerekűvel (http://www.funicolarecomo.it). Ez 5.1 €-ba kerül oda-vissza. A meredek út élvezetes, bár a köd miatt sok mindent fent nem lehetett látni, úgyhogy kihagytam a Volta Világítótoronyba való felmenetelt is.
Másnap, mivel egész nap masszívan esett, inkább kavirnyásztam Milánóban. Sok olyan hely van, amit ingyen is meg lehet nézni, én két ilyen látnivalót néztem meg, mivel közel volt a szállásomhoz. Az egyik a Boschi di Stefano lakás, amelyet az azonos nevű alapítvány üzemeltet. Ez a lakás egy gazdag milánói családé volt a húszas években, akik nagy műkedvelők voltak, főleg a kortárs olasz festők képeit gyűjtötték. A lakás korabeli bútorokkal van berendezve és a falakon roskadásig képek vannak, nagyon izgalmas kis időutazás a Csengetett Mylord korába.

Mivel Milánóban nagyon sok múzeum ingyenes egy órával a zárás előtt, ezért elmentem még megnézni a Természettudományi Múzeumot is. Ezt a lehetőséget a helyi gyerekesek is tudták, úgyhogy a múzeum tele volt kicsi, de felettébb hangos istencsapásával, akik cikáztak a kitömött  rókák és dinócsontok között. Ezt leszámítva érdekes volt a múzeum, egyébként egy óra alatt kényelmesen bejárható.

Másnap indultam haza, és mivel még mindig esett, ezért úgy döntöttem, hogy előbb visszamegyek Bergamóba, és inkább shoppingolok egyet a reptér melletti plázában. Itt található az Iper nevű hipermarket, amely kellemes árait kihasználva megtöltöttem a bőröndömet olasz finomságokkal.
A visszafelé út eseménytelen, kb. 70 %-os telítettség, a skandináv kapitány újra az olasz legénységgel. Visszafele a vonaton egy Magyarországon élő orosz lánnyal és mamájával utaztam együtt, akik Prágában voltak, és nem akarták cipelni a maradék fél üveg Becherovkát, úgyhogy megkínáltak engem is belőle, szóval megérkezve a Keletibe már elég jól éreztem magam… :)

 Kép innen