Akinek kevés az ideje, pénze, vagy egyszerűen szereti a rövid kiruccanásokat, azoknak remek lehetőség egy napra kirándulni Charleroi-ba, illetve Brüsszelbe. Ebben a bejegyzésben szubjektív brüsszeli benyomásokat írok le, néhány fotóval illusztrálva.
A reggeli Wizz CRL (Charleroi-Brüsszel) járat 6.05-kor indul és menetrend szerint 8.10-kor érkezik Charleroi-ba. A délutáni etap: 17.45-kor indul a gép vissza és 19.40-kor érkezik Budapestre. Könnyen tehetünk 1 napos kört, de 2 illetve 3 napos tartózkodást is egyszerű megszervezni. Érdemes a Ryanair honlapjára is rápillantani, több nap is van, amikor 2 járat megy Charleroi-ba. Mivel a repülőgép Charleroi-ba érkezik, kézenfekvő lehet, hogy Charleroi-t megnézzük, azonban meglehetősen kevés ott a látnivaló, talán kicsit szürke, lehangoló város (nekem ez volt a benyomásom, amikor láttam), de természetesen lehetséges, hogy szép vagy legalábbis szebb arca is van, ergo semmiképpen sem beszélném le, aki éppen Charleroi-t szeretné meglátogatni.
Charleroi (CRL) reptere egyszerűnek, de meglehetősen modernnek mondható, szerintem egy tipikus no frills vagy lókoszt reptér. A géptől a terminálig lábon tesszük meg a nem is túl nagy távolságot. Charleroi városa helyett érdemes inkább Brüsszelt megnézni, egy nap alatt egy jó kis kirándulást (igaz elég rövidet, csak benyomásokra elegendőt) tehetünk a belga fővárosban. Legegyszerűbben (de meglehetősen drágán) a Brussels City Shuttle buszjárattal juthatunk Brüsszelbe (Charleroi-tól 46 km), konkrétabban a brüsszeli La Gare de Midi vasútállomásra, ahonnan akár gyalogosan is besétálhatunk a városközpontba. Másik lehetőség, hogy a terminál előtt az A jelű buszra szállunk fel, ami Charleroi városába visz a pályaudvarra (Charleroi Sud), vasúttal pedig könnyedén eljuthatunk Brüsszelbe.
Én azért javaslom a belső részre történő sétát, hogy kapjunk valami ízelítőt a város hangulatából. A Gare du Midi-ből gyalogosan is eljuthatunk a város központjába (ez alatt a Grand Place-t értem), a pályaudvarról az Avenue de Stalingrad-on (flamandul Stalingradlaan) kell ehhez elindulni.
Séta közben kaphatunk egy kis ízelítőt a város fílingjéből, van itt pl. köztéri szobor, régi Citroen (azt hiszem Fantomasz-os DX), Tintin-es graffiti meg egy olyan valami amit eddig csak amerikai filmekben láttam: közmosoda sok közös mosógéppel és székekkel – ez nekem igazi culture shock volt :))
Brüsszel egyébként nagyon régen lakott település, már kb. i.e. 2250-től lakják a városkalauzok szerint. 966-ban már feljegyzés született a városról: említést tesznek a krónikák egy Bruocsella nevű településről (bruoc= láp, sella: lakóhely). Aki kíváncsi a város rövid történetére, azért ne itt olvasson tovább, hanem valami jó Brüsszel útikönyvet olvasgasson (én ezt a sorozatot kedvelem). De mindenképpen érdemes (1 napos túrán aztán különösen) egy városnéző busz vonalát bejárni.
A mai Brüsszel jó része hivatalnokváros benyomását kelti, legfőbb funkciói is az államigazgatáshoz, nemzetközi kapcsolatokhoz, kereskedelmi és pénzügyi élethez kötődnek. Itt található a Brüsszeli Szabadegyetem, kb 20,000 hallgatóval, aztán rangos színházak, múzeumok és persze az EU hatalmas irodaházai is.
A belvárostól északra fekvő Laeken-ben található a belga királyi család rezidenciája és Laeken volt az 1958-as világkiállítás színhelye is. Minden évben itt rendezik meg tavasszal brüsszeli nemzetközi vásárt, télen pedig a nemzetközi autókiállítást. A vásárváros központjában található az Atomium is. Az Atomium egy vasmolekulát ábrázol 9 atomjával százötvenmilliárdszoros nagyításban. Az építményt alumínium borítja, súlya kb. 2400 tonna és 102 méter magas. Látogatható természetesen, már a kilátásért is megéri felmenni.
A város egyik legszebb (ha nem a legszebb) és egyik leglátogatottabb része a Grand Place. Eredetileg piactérként működött, Victor Hugo szerint a „világ legszebb tere”. A város szíves, számos rendezvény helyszínéül szolgál. Találunk itt éttermeket, árusokat, pantomimművészeket. A 12. században még mocsár volt ezen a helyen, de a 14. században már bizonyítottan piac működött itt a téren és a környező utcákban. Olyan utcanevek vannak itt, mint pl. Rue au Beurre (vaj utca) vagy Rue de Bouchers (hentesek utcája). A város fejlődése is nyomon követhető: a gazdag kereskedőcéhek itt nyitották meg központjaikat, itt épült meg a Városháza (1. kép) is. Voltak itt a történelem során párviadalok, kivégzések, XIV. Lajos a 17. században ágyúztatta is a teret. A tér 1998 óta az UNESCO világörökség része. A Grand Place két főépülete mellett (Hotel de Ville és Maison de Roi) kb. 30 házat láthatunk, amelyek egykor a céhek központjaiként szolgáltak.Az épületek gótikus, barokk stílusban épültek, házszámok hiányában a céhek szimbólumokkal, díszítéssel jelezték, azonosították, melyik épületet birtokolják.
Közel a Grand Place-hoz található Brüsszel szimbólumát, a pisilő kisfiút, a Manneken Pis-t. A Manneken Pis (a holland nyelv brabanti nyelvjárásában pisilő emberkét jelent) egy kis bronz szökőkút-szobor, amely egy, a kút medencéjébe vizelő kisfiút ábrázol. Az 58 cm magas szobor a Stoofstraat (rue de l'Etuve) és az Eikstraat sarkán, a főtérhez (Grand Place) közel található.
Gyakran beöltöztetik valamilyen aktualitás szerint. A szobornak már több mint 800 jelmeze van, amelyet a városi múzeumban őriznek. 2011-ben, amikor Magyarország töltötte be az Unió elnöki posztját, huszárruhát adtak rá. Az egyik legenda szerint Manneken Pis egész Brüsszelt megmentette egy nagy tűzvész pusztításától, mert az állandóan pisilő kisfiú könnyen el tudta oltani a tüzet.
A második fotón egy környező ajándékboltban életnagyságú csoki Manneken Pis látható.
Mielőtt visszaindulnánk e repülőtérre, mindenképpen kóstoljuk meg a brüsszeli goffrit (flamandul stroopwafel-t) amit egy jó belga sörrel hamar le is öblíthetünk.