Matus megtisztelt bennünket néhány útleírással. Hibák előfordulhatnak a szövegben, de kérlek, ne arra fókuszáljatok. A szerző várja a véleményeket.

Tizedik napja járom a világot. Az elmúlt majd’ két hétben vonattal, fapadossal és long haul járattal megvolt: Bécs, Velence, Bologna, Salerno, Pompei, Sorrento, Vico, Pompei, Napoli, Roma, London, Bangkok, Katoomba és persze Sydney, ahol épp becsekkolásra várok. A maradék pénzemen vettem egy bumerángot, aztán irány vissza Európába.

Bangokig a repülőút nyolc óra volt és ottani idő szerint este fél tizenegyre érkeztünk meg. Egész úton ébren voltam, aztán a következő szakaszt átaludtam. Fél tizenkettőkor indultunk tovább, de már annyira fáradt voltam, hogy alig bírtam ébren maradni megvárni a vacsorát, majd leborultam a székről. Valahogy kibírtam és mikor lefeküdtem aludni, már csak 9 óra volt hátra a tizenegy órás útból. Reggel 6.20-ra megérkeztem London Heathrow 4-es termináljára.
A tizenegyedik nap
London - Madrid
Londonba érkezve a reptéren találtam zuhanyt, így újult erővel felfrissülve vágtam neki az Egyesült Királyság fővárosának. Tíz órára értem be és egyetlen célom volt a Science múzeumban szétnézni. Egész nap csak ebben a múzeumba voltam és sorba próbáltam ki az érdekesebbnél érdekesebb dolgokat. Majd átmentem a szomszédba található, természettudományi múzeumba, ahol életemben először láttam jó pár dinoszaurusz csontvázat.

A busz Stanstedre 15.50-kor indult, időben elindultam, mert tudtam, hogy a 20 kg-os táskával nem lesz sétagalopp az út odáig.
Azt tudni kell hogy a gépemre az utolsó csomagfeladási idő 19.10 perckor volt, a transzfer pedig egy óra hosszát vesz igénybe. Elvileg, ha bármi történik, akkor is van 90 perc feleslegem.
Vagy mégsem? Dugó volt végig a városban, nagyon lassan verekedtük át magunkat, aztán az autópályán sem javult a helyzet. Tíz km-en át araszoltunk, majd  megálltunk. Baleset történt és az út mind a két irányban le volt zárva! Már csak 30 perc volt a becsekkolásból és mi az autópályán raboskodtunk.
Senkinek nem kívánom azt az élményt. A végeredmény az volt, hogy az utolsó pillanatban értem oda és a kapkodásnak meg is lett az eredménye. A biztonsági átvilágításnál fejjel mentem a falnak, meg a pasasnak, mikor a thai piámat elvette. Azzal nem is lett volna probléma, hisz kb 2 euró volt, de elvette a bumerángomat is, merthogy éles és veszélyes. Még az incidens után is két órán keresztül remegett a kezem, annyira ideges voltam a bumeráng miatt. Most menjek vissza még egyszer Ausztráliába?

Madridban találkoztam a barátaimmal. Megígérték, hogy bacardi kólával várnak, de mikor megérkeztem, sehol senki. Alig találtam meg őket.  A végén kiderült, előbb megitták az egy liter bacardi kólát és épp egy benzinkúton voltak utánpótlásért.

A tizenkettedik nap
Madrid – Valencia – Madrid
Ugyan sokat nem sikerült aludni, mert hatóra ötvenkor indult a Ryanair gép, de mégis olyan kipihentnek éreztem magam.
Reggel fél 9-kor már Valenciában a tengerparton sütkéreztünk. Az egész délelőtt napozással telt, sőt még a dél is.
Kettő körült járt az idő, mikor úgy döntöttünk csak el kéne indulnunk valamerre, de legfőképpen kaját kellene keresni. Normális esetben kicsit idegesített volna a tudat, hogy itt vagyok Valenciában és nem látok semmit a városból, de szerencsére egy fél évvel ezelőtt már jártam erre, úgyhogy maximum Lacika és Jani fog lemaradni róla. Az igazat megvallva azon túl, hogy szinte egész nap nem csináltunk semmit. Tetszett a nap, mert ebben az évben még nem fürödtem tengerben.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nagy csomagomat beraktam a csomagmegőrzőbe Madridban, így se törölköző se semmi értelmes nem volt nálam a strandoláshoz, még fürdőgatya sem :).
Fél négy volt az idő, amikor ténylegesen elkezdtük keresni a város régebbi részét. Nem sok sikerrel. Kóvályogtunk erre arra, mert olyan messze volt a történelmi negyed a tengerparttól, hogy mire megérkeztünk már a metrót kellett keresni, ami kivisz minket a reptérre.
A hátsó lépcsőn szálltunk fel a gépre, Jani és Lacika ment elöl. az utaskísérő a magyar szó hallatán megörült, és megjegyezte, hogy immár négy magyar van a gépen. Kicsi a világ, aztán még ott voltam én is ötödiknek.
Este 10 volt mire megérkeztünk Madridba. Elindultunk alvóhelyet keresni az indulási oldalon. A biztonsági őr több helyen is megkérdezte, hogy vajon maradhatunk-e, mert csak reggel 8-kor ment a gépünk. Végül maradhattunk.