Zoli legutóbb Genfből jelentkezett, most pedig spanyolországi élményeit osztja meg velünk több részben.
A télen mindenképpen el szerettem volna menni valahová, ahol meleg van, ezért jött az ötlet, hogy menjünk el a Kanári-szigetekre. Mivel Gran Canaria-n voltam már egyszer, úgy döntöttem, hogy most egy másik szigetre megyek, innen jön az ötlet, legyen az Lanzarote.
Kitaláltam, hogy mivel a testvérem Londonba dolgozik, ez egy jó karácsonyi ajándék, mert így együtt tudunk lenni egy kicsit. Szóval én Pestről indultam, az első úticél Barcelona volt Wizzairrel. Reggel 6 óra 10-es géppel mentem, 4.09-es reggeli MÁV-val mentem ki a reptérre, így jóval idő előtt odaértem, ezért neteztem még egy kicsit a Telenor ingyenes wifi-jén. Természetesen bemondták, hogy, akinek nem akkora a csomagja, meg nehezebb a súlya, annak pótdíjat kell fizetni, de a végén természetesen senki sem mérte. Magyar szokás szerint mindenki már egy órával előbb sorba állt, hogy a legjobb helyet kapja, de én tudtam, hogy bőven elég a végén felszállni, inkább a buszon kellett jól helyezkedni. Már el is helyezkedtem rajta kilövőállásba, amikor szóltak, hogy nem záródik az ajtaja és át kellet szállni egy másikba. De végül is jó helyet kaptam, kb. 70 %-os volt a telitettség, magyar legénység. Eseménytelen utazás, 9 órakor már a Barcelonában voltam. Bementem a városba a reptéri busszal (oda-vissza a jegy 8.75 €), és mivel kb. 3-4 órám volt, ezért átsétáltam a Passeig de Garcia-ra vásárolgatni, most ugye kiárusítás van mostanság. 
Ezek után visszamentem a reptérre, a Ryan gépe Lanzarotéra szintén a T1-ről indul. Mókásan van megcsinálva, a Ryanair és az Easyjet gépeinek saját kis szigete van a reptéren belül. Meglepő módon elég sok magyar volt, és itt is már egy órával ezelőtt elindult a sorban állás.
Én itt sem álltam sorba, mivel lehetett látni, hogy bőven nem lesz tele a gép, és csak szépen vártam kényelmesen a széksoron. Erre megjelentek az alkalmazottak, és az egyik hölgy elkezdte belegyömöszöltetni a sorban állók csomagját a keretbe. Természetesen 2 magyar fennakadt a rostán, úgyhogy rögtön 80 €-val könnyebb lett a pénztárcájuk. Mivel én ültem, ezért velem nem foglalkoztak. Szóval végén én is felszálltam, és gyakorlatilag mindenhol volt hely, kb. 60-an lehettünk.
Teljesen eseménytelen út volt,- a szokásos Ryan-es cigánykodással megfűszerezve, (kaja, cigi, parfüm, kaparós sorsjegy, harsona) - megérkeztem Lanzarote repterére. A reptér kicsi, de praktikus és kényelmes. Innen volt egy kis keringésem, és kaptam egy kis ízelítőt a pocsék helyi tömegközlekedésből. Mivel Puerto del Carmen-ben volt a szállásom, ezért először be kellett volna mennem a 23-as busszal Arrecife-be –a sziget fővárosába-, és onnan 2-essel pedig Puerto del Carmen-be. De én megnéztem a buszmegállókat a Google Mapsen, úgy láttam, hogy csak egy rövid séta a reptértől a 2-es megállója. De ami a térképen rövidnek tűnt, az az életben elég hosszú volt, hiszen az egész egy autópálya és csak a két megállónyi körforgalomnál lehet gyalogosan átmenni. Szóval a sötétben húztam a bőröndömet az autópálya szélén, elég mókás lehettem…
Végül odaértem a szálláshoz, ahol végre összetalálkozhattam a testvéremmel, aki szegény nagyon meg volt fázva és elmesélte, hogy neki nem volt olyan könnyű útja, mint nekem. Szóval, 7.30-kor indult a gépe a Lutonról, de mivel a város végén lakik, először el kellett jutnia a Marble Arch-ra, ahonnan az Easybus indult. Szerencséje volt, hogy egy ½ órával előbb odaért, mert 15 perccel előbb indult a busz, nem nagyon törődve a menetrenddel. Szóval kiért a reptérre, ahol sikeresen fel is szállt a gép időben. De amikor landolt volna, akkor olyan szél volt, hogy nem tudott leszállni, ezért kb. 1,5 órát keringett a sziget fölött, majd megérkezett Fuerteventurára. (Mivel sokszor van szél a szigetek körül, ezért ez gyakran előfordul állítólag.) Szegény testvérem, egy kicsit kétségbe volt esve, hogy most hogy keveredik Lanzarote-ra, de a Ryan minden utast elbuszozott a kikötőig és ott 3 óra várakozás után hajóra rakta, majd Playa Blancatól átvitte a lanzarotei reptérig. Innen ő is buszozott, de ő bement Arrecifébe először.
(Folytatjuk)
