Avagy: 6 GB fotó, 5 ország, 4 nap, 3 repülés, 2 cserkész, 1,64ft/km, 1 elmaradt ZH

Első megjelenés ideje: 2010-04-12 12:02
Aktualizált beszámoló, hasznos linkekkel kiegészítve - 2012. január 7-én.

Az ötlet év végén jött, s röviden úgy hangzott, hogy Dublinba repülünk Budapestről 3-3 ezer forintért, majd onnan 1 eurós busszal a nyugati partra, sátrazunk, ámulunk, bámulunk, majd hazajövünk. A dolog ott bukott meg, hogy a BUD-DUB szektorra nem találtunk hétvégére olcsó jegyet, Lucca mellett pedig találtam szállást, így teljesen más izgalmaknak néztünk elébe.

A beszámoló

Hasznos információk, toronybelépő, tömegközlekedés... ld. a cikk végén.

1. nap: Budapest-Pozsony

Az utolsó pillanatban 33%-kal csökkent csoportunk létszáma, így csak ketten szálltunk fel a pozsonyi sárga buszra a Népligetnél. Nagyon tetszett s Student Agency busza, ami nevével ellentétben minden korosztályt szállít (26 év alatt csak 4,50 euró a jegy), és a csinos stewardess hölgy kávét, kakaót is felszolgál. Pompás utunk volt, filmet is néztünk, amihez mindenki kapott saját fülhallgatót.



Pozsonyban barátom megmutatta a várat, s mivel se Laci, se én nem jártunk még ott, rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg (például, hogy amikor a vár és a város vezetői haragban voltak, lőtték egymást, s mivel a koronázási templom tornya a város bástyája volt, a várból a templomot lőtték ilyenkor). Pozsony óvárosa igen kicsi, s a régi házakat a benesi dekrétumok alapján nem kaphatják vissza a magyarok, az állam pedig nem költ felújításra, így mondhatom, hogy dől össze, ami igen nagy kár. Délután találkoztunk vendéglátónkkal, aki mutatott további érdekes dolgokat (pl. szarvasagancs és árnyékszék a templom falában). Este lecsúszott pár sör és egy jó adag sztrapacska, majd nyugovóra tértünk.

2. nap, vasárnap: Pozsony-Toszkána

Reggel nagy rohanással értük el a 61-es buszt (bővebb reptéri utazási infók Zsuzsa írásában), amivel korán a reptéren voltunk. Gyors reggeli után (ami tartalmazott kofolát az érzés kedvéért) mentünk a biztonsági ellenőrzésre, mivel már be voltunk csekkolva interneten. Érdekes volt BTS repterén, hogy a kapuknál beszállókártya ellenőrzés után betereltek egy külön terembe, s onnan utolsókból az elsők lettek páran, mert nem a várt másik ajtón engedtek ki a géphez. Szerencsére busz nem volt, s sikerrel elfoglaltuk a kitűnő bal hátsó 32A-33A ablakos helyeket.



A repülésről pár szó: Gép lajstromszáma EI-DAM (viccelődtünk, hogy biztos sajtszag lesz bent). Útvonalunk Brescia-Velence-Bologna-Pisa volt, cpt. Rossini röviden jelentkezett be, Marta és Valeria sztyuvikra emlékszem. Eseménytelen repülés volt minimális fogyasztással, LF 70%. 40 perc késéssel érkeztünk (!!!), indulás is kb. így volt.



Pisában a kijáratnál találkoztunk vendéglátónkkal, autójával indultunk útnak. Megnéztük a Csodák terét (ahol a ferde torony is van). Megmásztuk a 300 lépcsőt 15 euróért (sokalltuk, de megérte a látványért). Megszemléltük a bazilika építészeti gyöngyszemeit, pl. ahogy újrahasznosították a római kori köveket a templom falában. A keresztelőkápolna akusztikája csodás.  A Piazza dei Cavalieri téren áll a Szent István lovagrend székháza, a Ferde torony után ide is illik elsétálni. Autóba ültünk, szétnéztünk a Serchio folyó völgyben, ahol Barga (hangulatos várszerű falucska meredek sikátorokkal, művészet ott vezetni) és az Ördöghíd (Ponte del diavolo) volt 2 célpontunk. A kedves olvasónak jegyzem meg, hogy ha vendéglátónk nem vitt volna el autóval, akkor is eljutottunk volna ezekre a helyere, mert jó a helyi tömegközlekedés, még a google térképe is ismeri, lehet vele időket tervezni is. Este sült hús volt mindenféle gyógynövénnyel és zöldséggel, kicsit kőleves érzés volt eleinte, aztán csodás íze lett.

 3. nap, hétfő: Lucca

A hétfői programmal kapcsolatban vitába keveredtünk vendéglátónkkal: Cinque Terre mesebeli tengerparti falvaiba akartunk vonatozni, azonban azt a tanácsot kaptuk, hogy töltsük az egész napot Luccában. Hosszas vita után engedtünk, s nem bántuk meg, mert így a hosszú vonatozás helyett belekóstolhattunk a kissé lusta (nem jó szó, inkább nem sietős) olaszok kényelmes hétköznapjába. Végigjártuk az összes templomot, felmásztunk 2 toronyba, élveztük a pompás kilátást, s jókedvünket még a délutáni eső sem nyomta le hála a finom olasz fagyinak. Lucca mesés város sok toronnyal, szűk utcácskákkal és hatalmas védművekkel: a 4 km hosszú, széles fal- és árokrendszer teljesen ép, és sosem kellett védelmi célra használni. Különleges az egykori amfiteátrum ovális körvonalát megőrző Piazza dell'Anfiteatro. Lucca megérne egy külön beszámolót. Most csak annyit írok, hogy aki Pisában jár, annak a ferde torony megbámulása után kötelezően ajánlok legalább egy fél napot Luccában!!!

 

4. nap, kedd: Lucca, Pisa-Weeze, Kevelaer, Weeze-Budapest

Kedd reggel bal lábbal kelt vendéglátónk: nem mindennapi (korán kelő) vendégei miatt hajnalban kellett kelnie: 7 órakor. :-) Bementünk Luccába, előtte kis kerülővel megmutatta a gyönyörű toszkánai vidéket. Megnéztünk pár dolgot a városban ami előző nap kimaradt, s megkóstoltuk a focacciát is, ami a kenyérlángoshoz hasonlítható, sokféle magokkal kapható. Dél körül még kiugrottunk a római vízvezetékhez, amit ma is használ Lucca városa, majd gyors búcsú után felpattantunk a Pisába menő vonatra, majd a reptérre menő vicinálisra. Megebédeltünk a reptér előtti padon (kitettünk magunkért, konyharuha és műanyagkés volt nálunk).



Megint kicentiztük a szekut, Lacinak alig maradt ideje venni toszkánai szivart az otthoniak számára, utolsók közt léptünk ki a kapun, de a busz miatt mégis ablak mellett ülhettünk! (Kivételesen elöl szálltunk fel, de csomó elsőbbségi utas már elfoglalta a jó helyeket, így majdnem a szárny fölé az első 2 sor lezárása miatt.). Daniel, Patricia, Luana, Ignazio kísérők üdvözöltek. LF>90%. A 14:40-es indulás dacára 14:59-kor megfordultunk, majd érkezett egy Easyjet plusz egy Windjet gép, 15:06-kor gurultunk a pályára, majd pár katonai gép után 15:15-kor szállhattunk fel, s mögöttünk is vár már pár kisebb gép. Nagy volt a forgalom. Megkérdeztem a kapitány nevét (Cpt. Jan Cotain) és a gép számát: EI-DWP (érdekes volt, ahogy betűzte: delta, whisky, papa). A város felé szálltunk fel, így a Ferde torony ismét látható volt. Szép idő volt, láttuk a Mont Blanc-t, majd az út második felében felhőben mentünk, csupán leszállás előtt pillantottuk meg Németalföldet.



A 20 perces késés miatt a terminálból kilépve loholtunk egyből délnyugat felé (gugelmepszes térképünk segítségével), hogy fotózkodhassunk a Netherlands táblával a holland határon (mondván, ha már ilyen közel van a határ (3km), elmegyünk, hogy elmondhassuk, ott is jártunk)! :-D Visszafelé stoppoltunk, s az első autó megállt (terepjáró, kopasz sofőr, szőke nő jobboldalt, mint kiderült görög származású élettársa, a manusz mezőgazdasági gépgyárában pedig magyarok is dolgoznak) megáll. (!) Magyarázom a térképen, hogy ha egy darabon elvisz, jó lenne, mert az út le lesz zárva, de ott már átsétálunk 200 méteren...erre mondja hogy szálljunk be, elvisz a reptérre - és került vag 6 kmt, csak azért, hogy a főbejáratnál tehessen ki! Itt "kocsit váltottunk", egy couchsurfingen megismert, itt élő olasz ryan steward - aki épp Gran Canariáról jött, munkából - vitt be a szomszédos Kevelaerbe. :) Ez egy hatalmas búcsújáróhely, meseszép hangulatos gótikus templomokkal és utcácskákkal. Két óránk volt a városban, betértünk a templomokba, majd a reptéri buszhoz menet bevásároltunk német csokiból az otthoniak kedvéért. Sofőrünk ajánlotta a város calabriai pizzázóját. Megtaláltuk, de zárva volt.



A reptéri transzfer érdekes, szép tanulság, röviden összefoglalom. Megvettük a jegyet 4,25-ért a buszra, amit majdnem lekéstünk. A buszos mutogat egy teli kisbuszra, majd a jegyünket látva telefonálni kezdett, és a semmiből előugrott egy taxi, és intett, hogy pakoljunk be; mondván van jegyünk, ezért kivisznek. Kicsit izgultunk, mert a reptérre érve a taxióra 20 eurót mutatott, de mivel én is felmutattam a jegyemet, nem kellett fizetni (ugyan az az embléma volt a taxin, mint a buszon).  Hát, láttam már Spanyolországban repülőjét kis híján lekéső nőt, akitől a buszos tagadta meg a felszállást (elfogyott az ÜLŐhely), láttam már Budapesten turistát megbüntetve, mert nem tudott jegyet venni, de ez a rendszer NAGYON szimpatikus!!! Itthon valahogy úgy ment volna: „Lekésted a buszt? Pech! Ha oda akarsz érni, fizesd ki a taxit.” Weeze/Kevelaerben viszont a buszjegyért taxi vitt ki, mert fontos szempont a helyieknek, hogy a turisták felé jó imázst mutassanak. Elismerésem!
A környéken egyébként számos városkába van buszközlekedés, nem mindig a magyar pénztárcához mérve, de érdemes az útitársakat, parkolóból indulókat is megkérdezni, nem tud-e valaki elvinni.



Megvacsoráztunk a reptér előtti asztaloknál (a betontól 10 méterre), ittunk jófajta német barna sört az érzés kedvéért, majd irány a szeku. Öv levesz, zsebek kipakol, nulla szívózás. Nagy sor a kapunál, gyaloglás a teli géphez (HA-LPF), 2 folyosómelletti székre lehuppantunk, tudtuk, úgyse fogunk látni semmit. Már azt hittem Bóna József kapitánynak kivágták a nyelvét, de végül nem kellett csalódnom benne. Hozta a formáját az útleírás alatt. Aztán leszállás előtt volt még egy vicces bejelentkezése: „Egy-kettő-három-négy, próba rudi hová mégy? Cabin crew prepare for landing”. :-) Szépen tette le a gépet, buszoztunk, hazavonatoztunk. Jó volt!!!



Összefoglalás:

Bár elvett 2 munkanapot az életünkből (egyetem, ZH, munka), a látvány kárpótolt a lemaradásért. Pénzügyileg is érdekes a konklúzió: ha a tavalyi két marosvásárhelyi utat nem számolom (4,71ft/km), talán ez volt az első olyan magyar cserkészportya, amin 90 órán belül több, mint 3000 km-t utaztunk, s repülési költségünk 1,64 Ft/km volt csupán.  Költségeink (1 főre): utazás: 9000 Ft, szállásadóknak ajándék 3000 Ft, 7500 Ft belépő (hú!), kajálás 2000Ft, plusz szuvenírek.
Érdekes megfigyelés még, hogy a ryan rengeteget késett mind a két alkalommal, a wizz pedig pontos volt.

Köszönjük a segítséget az olasz cserkészeknek, a Scoutface.com-nak a szálláskeresést, és az internet magyar fapados közösségeinek a hasznos információkat.

Fotók: picasaweb.google.hu/tgabor433/PozsonyPizaLuccaWeeze2010

Hasznos információk

Pozsony
Kijutás a reptérre Zsuzsa írásában
Városi tömegközlekedés honlapja: imhd.zoznam.sk/ba/public-transport.html

Weeze reptér körüli látnivalók
 - buszok a környező településekre a reptér honlapján
 - Kevelaer búcsújáróhely templomai

GYIK: Mennyi idő kell "a toronyra"?
Busszal elmész a Torre megállóig (jegy: €1,45 120 perc; €1,1 70 perc (sofőrnél €1,50)), megnézed a teret, sétálsz az óvárosban (templomtól a torony felé, majd jobbra el az utcán és vissza), és mész is vissza. Kevés, de ha 2 repülő közt ennyi idő van csak, akkor sem érdemes kihagyni, már az érzés kedvéért sem, mert tényleg belefér, akár egy órába is!!! :)
Pisa - Csodák tere (Ferde torony és társai - ami miatt mindenki Pisába megy)
A reptérről/vasútállomásról a piros (LAM Rossa) busszal 5/11 perc a Torre nevű megálló, (gyalog 20-40 perc), egy jegy 1,1 euró (sofőrtől 1,5). Pisa Centrale - Aeroporto vonat €1,2 (távolabbról véve a jegyet sokszor ugyan annyi a főpályaudvarig, mint a reptérig).
A toronyba a belépő 15 euró, ami adott időre szól. (!) Kombinált jegy váltható a többi műemlékbe (keresztelő kápolna, temető, múzeumok). Részletes árak, nyitvatartás, stb. itt (angol nyelven).
Tipp: A templomba néha ingyenes a belépés. A keresztelő kápolna akusztikája páratlan. ez, és egy másik műemlék megér 5-6 eurót, de szerintem nem nagy durranás a torony, bőven elég kívülről megnézni, és vicces fotókat csinálni vele. Luccában ~4 euróért 2 toronyba is föl lehet menni, s talán a kilátás szebb is (magánvélemény - a szerk. :)).

Toszkána tömegközlekedése - oldalak
Pisa buszhálózat, menetrendek (orari), árak: cpt.pisa.it
Távolsági buszjáratok: vaibus.it

További képes beszámolók, leírások
angolul: az italyguides.it oldalán, a welcometuscany.it-en, a wikipedián és a wikitravelen
magyarul: organic.hu-n, villatoszkana.com-on, utikalauz.hu-n,