Legtermékenyebb szerzőnk, Zoli a Benelux államok közül már a két nagy testvérnél járt, így ideje volt, hogy megnézze Luxemburgot is.
Valaki egyszer mutatta nekem a Flibco busztársaságot, aminek van a Charleroi-i reptérről közvetlen járata Luxemburgba. Ez a dolog csak lelkesedés szintig jutott, de mivel most volt egy csomó 3000 Ft-os retúr Ryanair jegy Charleroira, utánanéztem, hogy van-e busztáraságnak ehhez passzoló kedvezményes, 5 €-s jegye. Odafele 10.20-as buszra találtam, a visszafelé utat meg úgy tudtam megoldani, hogy az éjjel 2.10-es busszal jövök vissza és a másnap reggeli Ryan madárral tudok hazajönni. Tök jól jött ki, nem kellett szabi, szombat reggel mentem, vasárnap reggel jöttem haza.
Ahhoz, hogy a 6 órás gépet elérjem, a 4.14-es zuglói vonatra szálltam fel, de mivel a BKV és a MÁV közlekedésmérnökei nem állnak egymással szóba (minek képzi az ország egy csomó pénzért a mérnököket?), ezért a 4.30-ra értem a Ferihegy megállóba, ahonnan 27-kor elment a 900-as busz. Szóval, több mint 25 percet álltam a megállóban, mire jött a következő busz, és már negyed 6 múlt, mire odaértem a reptérre és kellemetlenül nagy sor volt a sok kora reggeli járat miatt. Nem jutottam előre a sorban, így egy kicsit pofátlanodtam, és végül is utolsó előttinek sikerült felszállnom a gépre.
Nagyon kevesen voltak, kb. a gép fele volt tele, sajnos ez előre vetítheti a kétszeri hétvégi brüsszeli Ryanair járat sorsát. Magyar kapitány és magyar személyzet volt, a szokásos cigánykodással és a végén harsonás öntömjénezős érkezéssel. De pont ettől egyedi érzés a Ryanair utazás. Mivel volt még vagy 2 órám a buszom indulásáig, megnéztem alaposabban a repteret, felmértem a lehetőségeket. Először is sajnos nincs ingyenes internet, csak a reptér saját oldala érhető el ingyen. Vannak kihelyezett számítógépek, amin lehet netezni, 15 perc 2, 30 perc 3, 1 óra 5€-ba kerül. Van étkezési lehetőség is egy jó pár helyen: egy kávé 3, egy korsó sör 5€-ba kerül. Van egy kis pékség is, ott 1,5 euró egy elég kicsi péksüti.
Mikor már kifáradtam a járkálásban, leültem az egyik sarokba pihizni, meg enni valamit. Mellém ült egy néni, és ki-be pakolta a bőröndjét, de nem igazán tudott benne rendet tenni. A végén odajött hozzám, és megkaptam tőle az uncsinak vett drága levendulás ajándékcsomagot, mondván az már neki nem fér bele a csomagba, ami aztán végig illatozott a táskámban, úgyhogy volt, ami elnyomja a kolbászszagot. Eljött az indulás ideje, a Flibco busz az egyes kapu elől indul, jól ki van táblázva, könnyen észre lehet venni.
Kicsit nehezen indultunk el, bár alig voltunk a buszon, de a soför mindenkit megvárt, aki ki volt nyomtatva a listáján. Egyébként volt, aki ott helyben vett jegyet, az nem tudom mennyibe került, de egy 20€ körül lehetett. Ez után következett a 3 és fél órás buszozás és bóbiskolás. A luxemburgi határnál ébredtem fel, de hirtelen azt hittem a svédországi buszra szálltam, mert a határon egy óriási Ikea terül el. Megérkezvén a Luxemburgi Pályaudvarra, ahol a 13-as poszton állnak meg a Flibco buszok, egy rövid sétával a vöröskeresztes zászlókkal díszített utcákon eljutottam az egyik viaduktig, amin be lehet jutni az óvárosba.
Mint utólag kiderült, Luxemburgban április az adakozás hónapja, és erre emlékeztetve a lakosságot van kizászlózva a város. Gyorsan besétáltam a II. Vilmos térig, ahol vettem a helyi turistairodában egy 1 napos Luxemburg Kártyát 11 €-ért, amivel az összes fontos látványosság, múzeum és az egész országra szóló tömegközlekedés ingyenes.Akkor szólt a hölgy, hogy pont indult egy városnéző túra, ahova még becsatlakozhatok, és ennek az ára is benne van a kártyámba. A 2,5 órás túra alatt bemutatásra került a város a története, a fontosabb látványosságok, és az idegenvezető sokat mesélt az uralkodócsaládról, az épületekről és mai kormányzatról. Utána még nyakamba vettem a város, és kihasználva a kártyámat, megnéztem a Bock katakombát, amely a város védelmében játszott nagy szerepet.
Ezek után jött még 2 múzeum, a várostörténeti és a természettudományi. Mindezt követően elmentem még enni valamit. Itt ajánlanám az „Á la Soup” éttermet, ahol 150 féle levest lehet megkóstolni, amik 4,5 €-nál kezdődnek. Kimentem a pályaudvarra, hogy elmenjek még valamerre vidékre is, de már sötét is volt, fáradt is voltam, úgyhogy inkább elücsörögtem egy darabig, játszva egy kicsit a mobilomon. Este 11 környékén visszamentem a belvárosba, és bementem egy diszkóba, ahol elszopogattam 2 sört a buszom indulásáig. Vissza úton végig aludtam a többi arab vendégmunkással együtt, akik velem együtt utaztak a kora reggeli marokkói ryanair járatokra. Visszafele a repülőn szintén magyar legénységgel mentünk vissza kb. 90 %-os telítettséggel. Összefoglalva 6000 Ft-ból megjártam, egy izgalmas, de nagyon fárasztó túrával a legkisebb Benelux államot.