A múltkori 20 %-os Wizzair leértékelésen találtam 1340 Ft-ért retúrjegyet Bukarestbe, és mivel ez kb. 4 BKV vonaljegy ára, és a péntek este-vasárnap este intervallumba esett, úgy döntöttem, hogy elmegyek. Még sikerült állandó jegyfoglaló barátomat, Suta Lacit is rábeszélni, hogy jöjjön el velem, bár a végén sajnos lemondta. Zoli beszámolója következik.
Amikor meséltem az ismerőseimnek, hogy hova megyek, mindenki furán nézett rám, és előjöttek az állandó klisék Bukaresttel kapcsolatban: rossz utak, kóbor kutyák és a lopós cigánygyerekek. Én már egyszer voltam arrafele átutazóban, és emlékeztem rá, hogy ezek a dolgok kevésbé jellemzőek. Tehát aki valami negatív beszámolóra vár, az jobb, ha nem is olvassa tovább…
Szóval kimentem a reptérre, a szokásos vonat-busz kombóval időben sikerült a reptérre érnem. A gép majdnem együtt indult a TAROM hasonló uticélú gépével, volt egy kis kavarodás, hogy kinek hova is kell felszállnia, a végén azért mindenki megtalálta a helyét és egy 20 perc késéssel indultunk. Teljesen román személyzet volt, az utasok nagyobb része is román volt. Eseménytelen út, nem sokat beszélt az utasokhoz a kapitány.
23.50-re jutottam ki a terminálból, és követve a piktogramokat eljutottam a 783-as reptéri expressz busz megállójába. Itt van automata, ahol lehet jegyet venni, pénzzel és kártyával is. 8,6 RON-ba kerül, ami igazából 2 (2*3,5 RON) jegy meg a Multiplu kártya ára, amire a jegyet lehet megvenni. Ezt a kártyát kell odaérinteni a buszon lévő automatához és ha zölden világít, akkor lekezelte a jegyet. Ez egy-két embernek nem sikerült, de sofőr kijött, egy kicsit bűvészkedett az automatával, és a végén időben indultunk. A járművek légkondicionált Mercedes Citaro buszok, amelyeket nem olyan régen szerzett be a helyi közlekedési vállalat.
Szállás ügyben, mivel végül egyedül mentem, egy olyan helyet kerestem, ami közel van az éjszaka jövő buszhoz, van reggeli és olcsó is. Így találtam rá a booking.com-on a Byzanthin Hostelra, amely a 783-as Piata Victorii megállótól 5 percre található egy csendes kis mellékutcában. Igazából nem panaszkodhatok rá, mondjuk fura volt, hogy nem adtak szobakulcsot, az nyitva volt, és csak egy szekrénykulcsot kaptam, ahova a cuccomat tehettem. Mondjuk mindig volt valaki a portán, aki figyelte a ki-be járókat. A reggeli az cornflakes meg tej illetve kávé volt, ami nem egy nagy szám, de azért ébredés után jól esett. Mivel a Piata Victorii viszonylag a város közepén fekszik, ezért szombaton felsétáltam a Kiseleff Parkon keresztül a Herastrau Park fele. Hát itt csodálkoztam egy nagyot, mert talán ilyen szép ápolt parkot Londonban sem nagyon láttam. Mindenhol munkások tartották karban az egészet, egy szemét nem volt sehol, és ingyenes internet volt elérhető mindenhol.
Csináltam egy-két képet a diadalívnél, majd tovább mentem a Skanzenbe, ahova 6 RON a beugró. Nagyon érdekesek a régi házak és mezőgazdasági épületek, és a tóval határolt környezet is nagyon kellemes. Mivel az az igazi k. európai döglesztő nyári meleg volt, megpihentem egy favázas román ortodox templom hűvösében és ettem a helyi árusok házi készítésű finomságaiból (3 RON). Érdemes itt kézműves ajándékot is venni, mert nagyon olcsó, és egy csomót ott helyben készítenek a múzeumőr nénik. Van a reptéren is hasonló bolt, de kb. az ötszörösébe kerül, és ez felvihető a reptérre.
Innen átsétáltam a Herastrau Parkba, ami szintén nagyon szépen karban van tartva. Itt kimentem a hasonló nevű tó partjára, ahonnan el lehetett menni hajókázni. Valami véletlen szerencse folytán aznap pont ingyen volt ez (egyébként, ha jól láttam 10 RON), úgyhogy egy kis lökdösődés után (a románoknak a sorbaállás nem az erősségük), egy kellemes 20 perces sétahajókázásban volt részem.
Már nagyon éhes voltam, ezért a parton grillezett micit (román grillkolbászka) ettem uborkával meg kenyérrel 2,5 RON-ért darabját. Ezek után még megnéztem Petőfi szobrát, amely szintén ebben a parkban található. Ezek után bementem egy közértbe és vettem egy literes Ursus sört meg egy kis rágcsát, csak, hogy jól aludjak…
Egyébként 3 nagyobb élelmiszer láncot találtam sok helyen a városban: a Mega Image, a Billa és a Carrefour, árban nagyjából egyformák a hazaiakkal.
Másnap a belvárost néztem meg. Besétáltam a Piata Unirii-ig, ahol megnéztem a belváros szocreál-neobarokk-neobizánci stílusú házait, illetve a híres Parlament épületét is. Be akartam menni, de mondták, hogy csak háromra tudtak időpontot adni. Végül is ez is jó volt nekem, addig megnéztem a történelmi belvárost is. Na ekkor kaptam egy jó kis példát az igazi balkánról. Egy csomó lepukkant ház, ahonnan kiállnak mindenhonnan kábelek, gázcsövek. Ez a rész a buli negyed is, ezért egy csomó lerobbant épület alját átalakították valami szórakozóhellyé. Mókás mikor egy teljesen leamortizált ház aljában egy puccos ír kocsma van…
Szóval 3-kor átmentem a Parlamentben, ahol egy alap kirándulást választottam 25 RON-ért, de több féle túra is van, a mindent tartalmazó tárlatvezetés 45 RON-ba kerül. Ez az épület a világ második legnagyobbja, és az építésének árát nem lehet meghatározni. Minden terme a legdrágább anyagokból román (és magyar) mesterek több évnyi munkájával készült el. Itt látható igazán Ceausescu beteges megalomániája.
Ez után visszamentem a szállásra, és mivel a térkép szerint volt egy rövidebb út, levágtam egy pár utcát. Hát, olyan nyomornegyedbe kerültem, hogy a nyolcker leggázabb része is luxusövezet ahhoz képest. Mindezek után minden átmenet nélkül jött egy irodaépület sor a helyi OTP központtal…
Aztán kimentem reptérre a buszjegyem másik részével, majd időben indulva szintén román személyzettel visszaértem Pestre. Este 10 órára már a lakásomba hullaként érkezve borultam be az ágyba.
Az anyagiakról: 1340 volt a jegy, illetve váltottam 200 RON-t, amiből 96 RON volt a szállás, de elég volt a maradék. Szóval mindennel együtt 15.000 Ft-ból kihoztam ezt a hétvégét.
